Age-restricted love

Part8/ A múlt árnyéka

Még mindig az ágyamon feküdtem. Teljesen megbizonyosodtam arról, hogy elment a maradék józan eszem is. Bele sem mertem gondolni abba, hogy mi lesz ha ez kiderül és azt is be kell látnom, hogy ez tényleg csak a kezdet volt. Másrészről hazudnék ha azt mondanám, hogy nem élveztem. Igazából várom a folytatást. Olyan dolgokat nyújtott nekem az elmúlt egy órában amit még csak el sem tudtam képzelni eddig.

Megint csak egy hangos kopogás zavart meg.

Katy: Egy pillanat.

Gyorsan felugrottam az ágyról, magamra kaptam a felsőm és megnéztem magam a tükörben. A tegnapi sminkem elfolyva a reggeli kis incidenstől a hajam pedig kócosan. Gondoltam Kevin az. Talán itt hagyott valamit.

Odarohantam az ajtóhoz és mosolyogva nyitottam ki. De ami túloldalon várt... Nos arra nem számítottam.

Katy: Ti mit kerestek itt?

Az ágyon ülök az állítólagos szüleimmel akik most valamiért próbálnak mindent megtenni azért, hogy visszaszerezzenek. Nézzük meg egy kicsit jobban a családomat, hogy ti is képben legyetek azzal, hogy miért is ilyen ellenszenvesek számomra.

Az apám neve Ron Smith és egy neves ügyvéd. Csak a munka létezik számára és engem is csak azért csinált a naiv anyámnak, hogy egy boldog és gondtalan család nézzen vissza rá az újság címlapjáról. Az anyám, Mary Stevenson. Egy híres sebész lánya. Mark Stevenson, aki a nagypapám. Az egyetlen olyan ember a családban akiért az életemet adtam volna. Mindent megadnék azért ha újra láthatnám. Sajnos két éve elhunyt. A szüleim nem vettek ki még a temetésre sem. Elbúcsúzni sem tudtam tőle. Soha nem fogom nekik megbocsátani.

Mikor betöltöttem a nyolcadik életévemet, kaptam a nagypapámtól egy nyakláncot. Gyönyörűnek láttam. Egy csodaszép arany lánc aminek a végén egy K betű fityegett. Mindig rajtam volt. Soha nem vettem le.

Mire betöltöttem a tíz éves kort, a családom adósságba verte magát. Meglátásom szerint a fényűző életmód és anyám kapzsi szeretői miatt. A nagyapám próbált segíteni de az apám visszautasította. Ez után a nap után nem volt meglepő, hogy nem sűrűn láttam a nagyszüleim.

Emlékszem arra a napra amikor végleg megutáltam a szüleim.

Egy borús őszi nap volt. Az ablakpárkányon ültem és néztem ahogyan az esőcseppek az üvegen versenyeznek. Anyám sétált be a szobába. Szörnyű látványt nyújtott a vékony testével, a beesett szemeivel, és remegő kezeivel. Leült mellém és vállamra tette a kezét.

Mary: Kicsim. Tudnod kell, hogy anyu mindennél jobban szeret téged, de ha egyszer majd nem leszek, ígérd meg, hogy szót fogadsz apunak.

Miután kimondta ezt a mondatot apám rontott be a szobába. Bűzlött. Alkohol és a kilátástalanság szaga volt ez. Kicsiként még nem fogtam fel. Odaszaladtam hozzá és a nyakába ugrottam. Ordítva letépett magáról, felpofozott és leszakította a nyakláncot a nyakamból. Ezután kisétált a szobából. Előfordult már párszor az, hogy megütött de a nyakláncot soha nem bocsátom meg neki. Anyám egy szót sem szólt, csak lágyan megsimította a hajam és apám után baktatott.

Mint később kiderült a nyakláncot eladták. Azt is csak ez után tudtam meg, hogy anyámat kilenc éves koromban rákkal diagnosztizálták. Az ékszerből kapott pénzt a kezelésre költötték. Örülök annak, hogy meggyógyult de akkor sem értem az eset miértjét. Tudták mennyit jelent nekem az a lánc. Na mindegy. Nagyon elkalandoztam. Utána bekerültem ide. Innen pedig már ismeritek a történetem.

Ha most rájuk nézek teljesen megváltoztak. Újra vagyonosak. Apám, mint régen. Elegáns és jólfésült. Anyám pedig a leggyönyörűbb nő akit valaha is láttam. Szőke haj, kék szemek, csinos szeplők és telt ajkak. Ezeket tőle örököltem.

Már egy ideje nem töltötte be a szobát más csak a kínos csend. Lassan az ajtóhoz sétáltam, halkan kinyitottam és felemeltem a karom, kifelé mutatva az utat.

Katy: Négy hónap múlva találkozunk.

Bármennyire is fájt, ki kellett mondanom. Láttam ahogyan anyám szeméből megindulnak a könnyek, apám pedig meglepődött. Nem erre számítottak. Azt hitték, hogy beállítanak évek múltán, felajánlják, hogy hazavisznek és a történtek után én majd a nyakukba ugrom. Lassan elindultak kifelé. Anyám rám nézett hatalmas szemeivel amiből ömlöttek a könnyek majd kisétált. Apám követte. Mielőtt kilépett volna, megemelte kezét és végig akarta simítani az arcomat. Meglepetésére elrántottam a fejem. Bánatosan lesütötte a szemét majd kilépett. Becsuktam mögöttük az ajtót. Az ablakon kinézve láttam ahogyan Kevin száll ki a kocsijából, nagy szatyrokkal megpakolva. Akaratlanul is mosoly húzódott a számra. Azonban ez a mosoly le is lankadt amikor megláttam a szüleimet beszállni az autóba.

Kevin szemszöge:

Ahogy kiszálltam a kocsiból megláttam Katyt. Illetve csak azt hittem, hogy ő az. A haja, a szeme, az ajkai. Mind ugyanazok voltak. Azonban a nő korombéli lehetett. Egy kissé őszülő férfival szállt be egy autóba és elhajtottak. Felnéztem Kat ablakába, ahonnan ő nézett vissza rám. Akárki akármit mond, ez a lány egy valóra vált férfiálom. Menthetetlenül beleszerettem és semmiért sem mondanék le róla. Küldtem neki egy mosolyt és a szobába felé vettem az irányt. Mikor felértem, leraktam a szatyrokat és bekopogtam. Ajtót nyitott, én pedig bementem.

Kevin: Öltözz. Elviszlek valahová.

Katy: De...

Kevin: Semmi de. Csak öltözz.

Rákacsintottam majd kényelmesen helyet foglaltam az ágyán. Kat elém állt és kis kutya szemekkel nézett rám, majd megszólalt.

Katy: Szóval, Daddy. Mi lenne ha lesegítenéd rólam a ruhákat?

Huncut mosoly ült a szája szélén, amit imádtam. Felálltam, odaléptem elé és lágy csókot leheltem ajkaira. Ezután lehúztam róla a pólót. Majd lesegítettem róla a nadrágot. Előtte guggoltam amíg kilépett belőle. Majd ahogyan a felálláshoz készülődtem apró puszikkal hintettem be a lábait. Fehérneműjéhez érve, szintén egy apró csókot leheltem rá. Aztán felálltam és végignéztem rajta. Ott állt előttem egy szál bugyiban ami alig takart valamit. Végig simítottam hátán, majd megcsókoltam.

Kevin: Öltözz. A kocsinál várlak.

Puszit nyomtam az orra hegyére és lesétáltam a kocsihoz.

Kat szemszöge:

Ahogy Kevin kérte, gyorsan rendbe szedtem a sminkem, megfésülködtem és felöltöztem. Ezek után kiléptem az ajtón, bezártam és lerohantam a kocsihoz. Kevin már ott várt. Kinyitotta nekem az ajtót, majd ő is beült és elindultunk.