Age-restricted love

Part 11/ Elgyengülve

Kevin szemszöge:

Először örültem mikor az ajtó kinyitódott előttem, de ha visszagondolok azt kívánom bár ne tette volna. Ott állt előttem kisírt szemekkel. A háttérben megláttam a véres zsebkendőket és egy pengét.

Nem akartam elhinni. Azt hiszi nem szeretem. Azt hiszi, hogy csak játszottam vele. Véres volt a karja. Sápadt volt. Szörnyű volt őt így látni. Nem a megszokott Kat állt előttem. Csak nézett rám vörösre sírt szemeivel.

Kevin:  Kat, én...

Kat: Megkérhetem, hogy szólítson Ms. Smithnek? Most pedig ha megengedi dolgom van.

Hihetetlen erővel csapta rám az ajtót. Nem pontosan erre számítottam. Reméltem, hogy felpofoz vagy kiabálni fog, de erre nem számítottam. Teljes érdektelenséget mutatott. Meg sem próbálta leplezni az arcára kiülő undort mikor ajtót nyitott. De tulajdonképpen nem is várhattam el. Hazudtam neki. Az egészet elcsesztem és nem tudom, hogy fogom helyre hozni. Talán el kéne neki mesélnem az egészet. Már ha meghallgat...

Katy szemszöge:

Nem akarok beszélni vele. Jópofizni és úgy csinálni mint akinek semmi baja. Azt hiszem, megszakítok vele minden kapcsolatot. Jó volt ami történt, de elmúlt. Becsapott és ez az ami felett nem tudok eltekinteni. Beljebb léptem és összeszedtem a véres zsebkendőket, a pengét pedig kidobtam. Senkinek sem kell tudnia erről. Soha életemben nem csináltam ezt. Mindig is megvetettem ha valaki ezt csinálta, ám most ugyan abban a cipőben járok mint akárki más. Elgyengültem. Valaki megint kopogott. Odacsoszogtam az ajtóhoz és kinyitottam. Noora állt előttem kétségbe esett arccal. Bejött, becsukta az ajtót és elsírta magát.

Noora: Kat, miért? Miért csináltad?  Soha nem vágdostad magad. Összevesztetek?

Hullottak a könnyek a szeméből. Leültem az ágyra és magam mellé húztam. Lesütöttem a tekintetem, majd belekezdtem a mondókámba.

Katy:... És soha többé nem akarok vele beszélni.

Noora: Kat, ha a nő csak most jelent meg akkor valószínűleg szétmentek.

Katy: Nem érdekel. Lefeküdtem egy házas emberrel. Egy olyannal akinek lehet, hogy családja van. Nem akarom látni.

Noora: Pedig ő szeret téged...

Katy: Hát ezt máshogy is kimutathatta volna. De mindegy. Beszéljünk valami másról. Nem akarok ezen gondolkozni.

Noora: Akkor mondjuk menjünk be a fürdőbe és hozzuk rendbe a kezed.

Hálás pillantást vetettem rá majd behúzott magával a fürdőbe. Lemosta a kezem, majd lefertőtlenítette.

Ezután leültünk a földre és bekötötte a karom. Csak néztem őt. Csodálatos kis teremtés. Ő tényleg mindig mellettem állt. Az utóbbi időben kicsit elhidegültünk egymástól de ez mától megváltozik.

Katy: Mi lenne ha lemennénk és összedobnánk valamit?

Noora: Nem is rossz ötlet. -mosolyodott el, majd felállt és elindult az ajtó felé. -Vegyél fel egy pulcsit. Nem árt, hideg van kint. -kacsintott rám, és a sebemre nézett.

Lopva rápillantottam és felkaptam magamra egy pulcsit. Elindultunk lefelé a lépcsőn. A konyha felé vettük az irányt. Minden egyes iroda előtt el kellett sétálnunk, így nyilván az övé előtt is. Hallottam ahogy kinyílik az ajtó és valaki utánunk fut. Mikor utolért megfogta a vállam és maga felé fordított.

Kevin szemszöge:

Kevin: Kat, beszélnünk kell. Hallgass meg kérlek.

Katy: Semmi kedvem hozzá.

Lesöpörte kezemet a válláról, hátat fordított és elment.
Ott álltam magányosan és megsemmisülve. Vissza kullogtam az irodába. Csak álltam ott és vissza gondoltam az elmúlt napokra mikor még minden rendben volt köztünk. Vissza gondoltam azokra az időpontokra amikor alkalmam lett volna elmondani neki az igazat. Akkor talán most is itt lenne velem. Most is érezhetném apró kezeit arcomon, törékeny testét az ölemben és puha ajkait a nyakamon. Talán csak egy illúzió volt? Talán soha nem is létezett csak a fantáziámban. Nem, az lehetetlen. Ez a lány más. Ő valóban szeretett, de úgy tűnik mintha csak kihasználtam volna. Jogosan érzi ezt. Tönkre tettem egy embert. Tönkre tettem egy olyan embert aki szeret és viszont szeretem. Soha nem fogom tudni ezt megbocsátani magamnak.