Age-restricted love

Part17/ Édes kínzás 🔞

Hazel szemszöge:

.... Ott feküdtem teljesen kiszolgáltatottan. Tudtam, hogy most bármit megtehet velem, és nekem hagynom kell. Felém térdelt és a fejem fölé emelte a kezeim, majd a bilincscsel az ágyrácshoz rögzítette a végtagjaim. Fel pattant az ágyról, nagy léptekkel az egyik szekrényhez ment, majd háttal nekem egy fiókban kezdett kutakodni. Majd felém fordult és egy fekete csatos akármivel a kezében mosolygott maga elé. Az ágy végéhez érve, végig simította a lábam, majd a bokámra csatolta a szerkentyűt amit a hátsó rácshoz rögzített. Ezután le akasztott a falról egy fekete ostort. Először csak ruhán keresztül simogatott vele majd a textil darabokban a földre került. Ekkor már a csupasz bőrömet izgatta a megmunkált bőr finomsága. A kezdeti izgalmat átvette a hirtelen lecsapó fájdalom. Égette a bőrömet ahogyan a combomon csattant az ostor, mégis kellemes volt. A következő ütés a nőiességemet érte. Felsikoltottam. Fájt de mégis hatalmas örömöt váltott ki belőlem.

John: Engedd ki a hangod kislány, itt nem hall senki.

Újra csattant az ostor. Sikítás, majd a következő és így tovább. A combomon, a hasamon és a melleimen tele voltam piros csíkokkal. Néhol vérzett is de nem tudtam azzal törődni. Láttam ahogyan felém tornyosul és meglazítja a nyakkendőjét. Ezután levette és a szememre kötötte. Éreztem ahogyan leszáll az ágyról és megint kihúz egy fiókot. Tulajdonképpen már csak a hallásomra tudtam támaszkodni. Az ágy besüppedt egy kicsit. Éreztem ahogyan végig csókolja belül a combom, majd megéreztem a forró leheletét nőiességemnél. Ajkát rátapasztotta majd lassan elkezdte nyelvét használni. Finoman szívta, harapdálta ami isteni volt. Hirtelen magamban éreztem két ujjat, és a csiklómnál egy hideg műanyagot. Egy gombnyomás választott el a teljes gyönyörtől. Hallottam a kattanást, mire megéreztem a rezgést is. Nem is kellett sok idő. Minden izmom megfeszült, végtagjaim megremegtek és sikítva mentem el. John elégedett sóhajt hallatott.

John: Ha látnád magad. Nem is tudod milyen gyönyörű látványt nyújtasz így, te kis ribanc.

Felállt, kissé eltávolodott az ágytól majd lehúzta a sliccét és felém térdelt. Farkát arcomhoz vezette, majd ujjával szétfeszítette a szám és belehatolt. Először csak lassan mozgatta csípőjét majd egyre mélyebbre tolta. Úgy mozgott a számban mintha addig le tudná tolni ameddig csak akarja. Éreztem a levegő hiányát, amire a testem köhögés formájában próbált válaszolni. John észrevette, lökött még egy utolsót aztán kihúzódott belőlem.

Hazel: Te nem vagy normális. Majdnem megfulladtam. - kezdtem el kiabálni vele.

John: Jajj, kicsim. Valld be, hogy élvezted.

Éreztem azt a perverz, idegesítő mosolyt a hangjában. Nem volt sok időm a felháborodásra, hiszen máris egy hirtelen és mély lökést éreztem magamban. Felsikoltottam, hiszen fájt ahogyan teljes méretével, minden gyengédség nélkül belém hatolt. Gyorsan mozgott bennem. Hirtelen kihúzta belőlem férfiasságát, felállt majd kioldozta a végtagjaim és a szememről is levette a kötést. Karomnál fogva felrántott az ágytól és háttal a falnak nyomott. Újra belém férkőzött. Hangosan nyögtem. Fenekembe markolt és felmordult. Felkapott az ölébe. Még mindig háttal voltam neki. A falnak támasztottam kezeim. A lábaimat tartotta és úgy mozgott bennem. Következőnek már csak egy erős lökést éreztem. Belém élvezett. Lerakott majd maga felé fordított. A lábaim már nem bírták el a súlyom. Elkezdtem remegni. John még időben kapcsolt és elkapta a karjaim. Combom alá nyúlt és a karjaiba vett. Átkaroltam nyakát, majd arra lettem figyelmes, hogy az ágyba tesz és mellém fekszik. Fejem a mellkasára hajtottam és elnyomott az álom. Hihetetlenül kimerültem.

A nap első sugarai csiklandozták az arcom. Már nem abban a szobában voltunk ahol életem egyik felejthetetlen élménye történt. Felültem az ágyon majd megláttam az éjjeliszekrényen egy kis tálcát. Egy tálban gyümölcsök voltak. Mellette egy pohár víz és egy cetli.

„Az edző teremben vagyok ha kellek. Mellesleg jó étvágyat"

Csak a szokásos John stílus. Meg sem lepődtem. Bár az ágyba reggeli gesztus jól esett. Lassan elfogyasztottam majd felálltam és felvettem az ágyra kikészített ruhákat. Kimentem a szobából és elindultam megkeresni John-t. Nem kellett sokat mennem. Nemsokára megtaláltam a termet ahol John épp fekvő támaszokat csinált. Ahogy megláttam csendben be mentem és török ülésben helyet foglaltam előtte. Felnézett és elégedett mosollyal nyugtázta a dekoltázsom.

John: Jó reggelt. Kialudtad magad?

Hazel: Meglep, hogy érdeklődsz, de igen köszönöm.

John: Szemrehányásra nem számítottam. - mosolyodott el.

Hazel: Bocs, csak még fáradt vagyok. - viszonoztam a mosolyt.

Felállt és magához húzott. Megcsókolt, majd elindult kifelé.

John: Várj meg a kocsinál. Rendben?

Csak bólintottam majd elindultam kifelé. A kocsinak támaszkodva gondoltam át a tegnap estét. Minden egyes pillanat újra és újra eszembe jutott. John kilépett az ajtón, bezárta azt majd beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Csendben telt az út. Gondolkoztam, fantáziálgattam. Rólunk, kettőnkről. Hogy milyen lenne együtt. Imádom minden egyes porcikáját. Amiben részesít. Azt az édes kínzást...

Katy szemszöge:

Már vissza felé tartottunk az előadásról. Hihetetlen volt. Nagyon tetszett. Még kis magazinokat is kaptunk, mindenféle ajánlással, meg cikkekkel a nyelvről. Éppen Kevinnek áradoztam mikor azt vettem észre, hogy már ott vagyunk a kapu előtt. 11 óra körül lehetett. Nem tudom pontosan, vele mindig elvesztem az idő érzékem. Mikor beértünk az épület mögötti parkolóba, közelebb hajolt. Ajkai majdnem az enyémhez értek amikor egy másik autót hallottunk leparkolni. Gyorsan elhúzódott tőlem, végigsimított a combomon és kiszálltunk. Éppen ugyan akkor szállt ki John és Hazel is. A lány mintha kicsit megviselt lett volna. Nem tudtam mire vélni a helyzetet. Nem igazán veszi ki jól magát a dolog. Két lány és két férfi tanár. Valahogy furcsán nézném a helyzetet ha kívül álló lennék. Amíg ezen gondolkoztam Kevin és John már el vonultak beszélgetni.

Felpillantottam. Hazel elkezdett felém sétálni, majd mikor odaért hozzám megszólalt.

Hazel: Katy, tudom, hogy nem igazán indult jól a kapcsolatunk de beszélhetnénk?

Katy: Öhm, persze, miről?

Hazel: Elmondom csak menjünk fel. Nem akarom, hogy bárki meghallja.

Zavart volt a tekintete. Elindultunk felfelé. Amikor Kevin mellett haladtam el, egy kicsit jobban kitoltam a csípőm, ezzel nagyobb ringást biztosítva fenekemnek. Imádok kacérkodni vele. Imádom magamra vonni a tekintetét. Mikor elhaladtunk mellettük halkan felkuncogtam.

Ahogy felértünk a szobába, Hazel megállt az ajtóban. Leültem az ágyra és magam mellett megütögettem a helyet, hogy hellyel kínáljam.

Katy: Érezd otthon magad, ülj csak le.

Hazel: Köszönöm.

Lehuppant mellém, majd bele kezdett a mondandójába.

Hazel: Segítened kell...