Age-restricted love

Part21/Engedd el

Katy szemszöge:

Még csak pár órája vagyok szabad de már most olyan mintha az enyém lenne a világ. Normális családi életet élhetek mert ez az elvárás. Senki nem szólhat bele. Legálisan lehetek szerelmes és nem kell a takarítószertárba elbújni hogy egy csókot lopjak. Azt csinálok amit akarok, amihez kedvem van. Végre normálisan foglalkozhatok az angollal és nem az angol tanárral. Aki mellesleg egy együtt töltött forró éjszakáért cserébe elővette a legjobb nyelvtudását.

Aaron:  Katy, itt vagy?

Felpillantva, megláttam Aaront. Szemei csillogtak, fehér fogsorával pedig picit beharapta alsó ajkát, ami teljesen elvette az eszem.

Katy:  Persze, igen.. Minden rendben csak egy kicsit elgondolkoztam.

Aaron: Értem... Hát akkor, mi legyen?  Megmutassam a várost, vagy csak vigyelek el a legjobb fagyizóba?

Katy:  Miért?  Rám akarod pazarolni az idődet?

Aaron:  A veled töltött idő sohasem lesz pazarlás...

Almácskái halványan kipirosodtak és tekintetét a földre szegezte.

Aaron: Nézd Katy... Rengeteg csalódásban volt részem de amikor téged megláttalak éreztem, hogy ez most más lesz. Csillog a szemed, őszinte a mosolyod és hihetetlen mértékű szeretet van benned.

Felálltam és kézenfogtam.

Katy:  Akkor... Mi lesz?  Megmutatod a világ legjobb fagyizóját?

Rá villantottam a legmegnyerőbb mosolyom és húztam magam után, bár nem is tudtam az utat.

Aaron szemszöge:  A fagyizó előtt álltunk és a állunkat vakargatva elemezgettük, hogy milyen fagyit is kérjünk.

Katy:  Ahhha... Tudom is.. Én egy citromot és egy... Ohm... Csokit szeretnék.

Csak néztem ahogyan beszél és hálás voltam, hogy egy új esélyt kaptam... Ráadásul vele.

Aaron:  Ugyanezt kérném.

Miután kikaptuk a fagyit, ki ültünk a teraszra és el kezdtük lassan maszjolni az édességet. Csodálatosan éreztem magam abban a pillanatban.

Katy szemszöge: 

Hihetetlen finom volt a fagyi. Már a csokinál tartottam mikor Aaron megszólalt.

Aaron:  Ohm.. Van ott egy kis...

A szája szélére mutogatott az ujjával mire én a másik oldalon tapogatóztam. Aaron kuncogott egyet majd közelebb hajolt és saját ujjával törölte le. Pár centire voltunk egymástól. Csak néztünk egymás szemébe. Tekintetét a számra emelte és egyre közelebb hajolt. Ekkor hirtelen Kevin arca jelent meg előttem. Zavartan húztam el a fejem.

Aaron:  Valami baj van?

Katy:  Ahh.. Nem... Én sajnálom.

Hirtelen elhúzódott és visszaült a székébe.

Aaron:  Úristen, nem.. Én sajnálom. Pofátlan voltam. Nem akarok semmivel sem sietni.

Majd felállt és a kezét nyújtotta.

Aaron:  Gyere, haza kísérlek.

Ugyan még nem akartam hazamenni, mert jól éreztem magam vele, jól esett, hogy nem akar sietni semmivel sem.

Hazafelé még meséltem neki az intézetről, amire érdekes kérdésekkel reagált. Látszik rajta, hogy komolyan érdeklem. Ez örömet okoz.

Körülbelül egy óra andalgás után a házunk elé értünk. Megfogta a kezem és magához húzott egy ölelésre. Az ajtó nyitódásra váltunk szét. Beca állt az ajtóban.

Beca:  Jólvan már gerlicéim. Holnap is van nap. Most gyere be Kat, vacsi van.
Katy:  Akkor, majd találkozunk. Szia.

Rámosolyogtam és bementem az ajtón.

Hosszú nap volt. Talán nemsokára sikerül túl lépnem Kevinen.
A vacsora után, ki ültem a kertbe és a kezembe vettem a telefonom. Kaptam egy sms-t.
Megnyitottam, Kevin küldte.
Egy “hiányzol és szeretlek” állt az üzenetben. Magam mellé dobtam a telefont és a lenyugvó nap sugaraival együtt próbáltam eltemetni az érzéseimet a férfi iránt több kevesebb sikerrel.