YouTuber testvéreként (befejezett)

11. rész

Mindenki megcsinálta a képet majd visszaindultunk vagyis csak a fiúk, mert én még egy kicsit akartam sétálni.

-Fiúk én még maradok kicsit de ti nyugodtan menjetek.

-Ne maradjunk itt veled?

-Nem muszáj menjetek  csak.

-Oké. Vigyáz magadra húgi.

-Aki bántani akar annak szétrúgom a seggét. -kacsintottam Benire

-Az én kishúgom felnőtt. -törölte le képzeletbeli könnyeit.

-Ha nem tudnád kedves bátyám mindig is ilyen voltam. Fel kézzel le tudatlanok nyomni.

-Te engem? Soha. -nevetett fel.

-Karácsony. -ennyit mondtam, de Beni meg egyből tudta mire gondolok.

-Beteg voltam.

-De lenyomtalak. -nevettem fel.

-Majd otthon bebizonyítod.

-Fogadjunk hogy sikerülni fog.

-Fogadjunk.

-Mire visszatérek a szállásra tálald ki mit kap a nyertes és most menjetek.

A fiúk elindultak a szállásra én meg még egy kicsit sétáltam ami nem éppen a legjobban végződött. Megbántam hogy egyedül maradtam.

-Szia Niki rég láttalak. -ezt nem hisz, hogy futhattam bele? El sem hiszem hogy itt van.

-Mit keresel itt? -fordultam meg.

-Látni akartalak.

-Akkor szívtad mert én meg nem. -el akartam menni de nem hagyta. Vissza rántott magához és megszorította a kezem. -Engedj el.

-Különben mi? Sikítasz? Senki se hallana meg. A kis barátaid már rég nincsenek itt. Nem tudnak neked segíteni.

-Különben szétrúgom a segged. -erre csak az arcomba röhögött.

-Te? Még egy hangyának sem tudnál ártani.

-Téged fel kézzel is lenyomnálak.

-Álmodban babám.

-Ne hívj így.

-Tudom hogy szereted. Azt is tudom hogy engem is szeretsz.

-Utállak. Nálad jobban nem utálok senkit. Most meg takarodj innen. -láttam az arcán hogy ideges. Az utolsó találkozásunk is így zajlott. Olyan dezsávu érzésem van.

Abban a pillanatban ott nem gondoltam másra nem féltem és csak arra vágytam hogy jól megüthessem. De sajnos ez lehetetlennek tűnt mert erősen szorította mindkét kezem.

-Au ez már faj. -kiabáltam rá mert egyre erősebben szorított

-Megérdemled. Mért kellet ezt csinálnod az egész a te hibád. Ha nem húztál volna fel most nem félnél tőlem. Nem akarnál mindennel jobban azzal a másik fiúval lenni. Még mindig együtt lennénk.

-Nem lennénk együtt. Nem rémlik azzal a csöpp kis agyadban hogy megcsaltál.

-Én nem  

-Elegem van a hazugságból. Én szerettelek te meg első ribanccal lefeküdtél aki az utadba került. Gyűlölöm ezt az érzést amit most érzek. De téged még jobban gyűlöltek. -ez a mondat hallattam Ádám még idegesebb lett. Keze lendült én meg teljesen lefagytam. Féltem hogy megint fel fog pofázni mégsem csináltam semmit. A keze már csak centire volt az arcomtól. Becsuktam a szemem hogy ne lássam és csak vártam. Vártam és csak vártam hogy megtörténjen de semmi. Kinyitottam a szemem hogy megnézem mi van és megláttam a megmentőm. Barni elkapta Ádám kezét és elrántotta tőlem  és behúzott neki egyet. Én meg a földre estem és nem tudtam mit csináljak. Tehetetlenek éreztem magam. Ádám és Barni ütöttek egymást és nem akartak megállni. Egy jónak hitt ötletem után felálltam a földről és közéjük ugrottam.  Barni még időben meg tudta állítani a kezét de Ádám már nem. Keze az arcomnak csapódott és én megint a földön kötöttem ki. Fájó arcomhoz tettem kezem és nagy erővel de felálltam a földről.

-Menj el. -mondtam Ádámnak. -Légyszíves.

-Még visszatérek. -mondta majd elment. Én meg egyből odarohantam Barnihoz.

-Jól vagy. -simítottam végig a kezemmel az arcát. Erre csak felszisszent én meg gyors elkaptam a kezem nehogy még nagyobb fájdalmat okozzak neki. -Sajnálom ami történt. Minden az én hibám.

-Hogy lenne már a te hibád? Az a vadbarom meg akart ütni.

-De ha nem jössz vissza hozzam akkor most nem történt volna meg.

-Örülök hogy visszajöttem és ha visszatekerhetném az időt akkor is ezt tenném mert egy férfi nem üthet meg egy ilyen kedves, aranyos és ártatlan lányt.

-Nem ez lett volna neki az első. -suttogtam remélve hogy nem hallja meg de nem volt szerencsém. Elfordultam tőle és elindultam haza. Nem akartam róla beszélni es ezt Barni nem nagyon segíti elő.