YouTuber testvéreként (befejezett)

12. rész

-Ezt hogy érted? Ismered ezt az embert? -futott elem és megállított.

-Igen ismerem. Ő volt Ádám.

-Akkor tényleg megtörtént amit tegnap este mondtál?

-Igen meg.

-Mért pofozott fel?

-Nem nagyon szeretnék róla beszélni. Még mindig nagyon nehéz visszagondolni rá.

-Megértem. Most jól vagy? Hogy van az arcod?

-Semmi baja. -nem akartam neki mondani hogy nagyon fáj az arcom. Így is aggódik értem nem kell hogy ennél is jobban aggódjon.

-Nem úgy tűnik. Látom a szemeden hogy fáj.

-Jól vagyok. -csuktam le a szemem és kifolyt egy könnycsepp.

-Kérlek ne sírj. -közelebb húzott magához és megölelt. Nagyon jól eset ez az ölelés. Megnyugtatott és biztonságban éreztem magam.

-Köszönöm hogy itt vagy. Nem tudom mihez kezdtem volna nélküled. Szerintem a kórházban kötöttem volna ki.

-Erős vagy. Le tudtad volna nyomni.

-Sajnos nem. Teljesen lefagytam. Nem tudtam semmit sem csinálni. Egyszerűen csak ott álltam és vártam hogy megtörténjen. Azt hiszi az ember hogy ilyen helyzetben tud tenni valamit de nem elkap a félelem és mozdulni sem lehet.

-Benned már benned volt a félelem. Érthető hogy így reagáltál.

-Az ezelőttinél sem tettem semmit ellene csak megtörtént az is. Valami kis apróságon felkapta a vizet. Már nem is emlékszem. Talán mert nem akartam elmenni vele bulizni. Ideges lett elkezdte dobálni a dolgokat. Azelőtt sose féltem úgy senkitől. Aztán elkezdet közeledni én hátraláttam addig ameddig csak tudtam de egy idő után a hátam nekiütközött a falnak. A kezeim lefogta és nem tudtam mozogni. Jóval erősebb volt nálam. Aztán egyszer csak a semmiből lendült a keze és felpofozott. Azóta egyszerűen rettegek attól hogy újra találkozni kell vele és most megtörtént a legrosszabb rémálmom. Nem fog békén hagyni. Követni fog és mikor nem számítunk rá tenni fog velem valamit. -bújtam hozza közelebb már ha az lehetséges volt. Barni egy mozdulattal eltolt magától. Az állam alá nyúlt és felemelte a fejem.

-Nem fog téged senki bántani. Itt vagyok és meg foglak védeni ettől az örültül. Biz bennem.

-De nem akarom hogy neked is valami bántódásod essen.

-Erős vagyok meg tudom magam védeni és az én hercegnőmet is. -a hercegnő szó hallatán kicsit meglepődtem de inkább nem reagáltam rá semmit.

-Nagyon szépen köszönöm.

-Nem akarod Beninek elmondani?

-Még nem.

-Ahogy gondolod. -miután mindketten megnyugodtunk visszaindultunk a szállásra. Elég késő volt már és nagyon reméltem hogy a többiek már alszanak. De nem volt ekkora szerencsém. Beni az ajtó előtt ült és várt.

-Hol voltál? -nézet rám dühösen. Nem akartam elmondani Beninek mi történt. Hirtelen kellett valami hazugságot kitalálnom de nem tudtam. Semmi nem ugrott be mit tudnék neki mondani de Barni a segítségemre sietett megint.

-Niki velem volt. Sétáltunk még egyet a parton és beszélgettünk. Aztán annyira elszaladt az idő hogy nem vettük észre hogy már ilyen késő van.

-Bocsánat hogy nem szóltam neked. Írnom kellett volna neked egy üzenetet. -öleltem meg.

-Semmi baj csak aggódtam.

-Elmegyek aludni. Jó éjszakát.

-Jó éjt.

Elmentem lefürdeni, fogat mosni majd elmentem aludni. Amilyen fáradt voltam egyből el is aludtam.

-Niki kelj fel. -simogatta meg valaki az arcom.

-Mi történt? -ültem fel az ágyon és szembe fordultam Barnival.

-Sikítottal álmodban és össze vissza forgolódtál.

-Rosszat álmodtam. Ádám volt benne. -sírtam el magam.

-Semmi baj. Szeretnéd hogy itt aludjak veled? -kicsit meglepődtem ezen a kérdésen de szükségem volt most valakire.

-Igen.

Befeküdtünk az ágyamba és aludtunk. Nem tudtam aludni így egyik oldalról a másikra fordultam. Egyszer csak egy kezet éreztem a derekamon. Barni közelebb húzott magához és átölelt. Ebben a pozícióban könnyedén el tudtam már aludni.