YouTuber testvéreként (befejezett)

34. rész

Reggel izgatottan keltem fel. Nagyon féltem és vártam egyszerre. Már reggel 5-kor felkeltem. Mivel nem tudtam mit csinálni így Barni felé fordultam. Olyan aranyosan aludt de az unalom nagy úr. Közelebb hajoltam hozza és elkezdtem puszilgatni az arcát. Megfordította a fejét és hosszasan megcsókolt.

-Mert nem alszol? -tartotta még mindig csukva a szemét.

-Nem tudok. Izgulok az első nap miatt.

-Minden jól fog menni csak aludj még egy kicsit. -nem tudtam már válaszolni mert Barni egy pillanat alatt vissza is aludt. Mivel én meg mindig nem tudtam aludni így lementem a konyhába reggelit csinálni. Olyan reggelit csináltam Barninak hogy az valami hihetetlen. Egy tálcára rá tettem 2 bögre kávét, szendvicseket és hozzá paradicsomot és paprikát.

-Ébresztő. -léptem be a szobába. -Csináltam neked reggelit.

-Komolyan? -nyitotta ki a szemet.

-Igen. Remélem ízleni fog. -tettem le az éjjeliszekrényére a tálcát.

-Nagyon aranyos vagy. Köszönöm. -adót egy puszit az arcomra és bele harapott az egyik szendvicsbe. -Ez nagyon finom.

-Örülök neki.

-Te nem eszel? -nézet rám nagy szemekkel.

-De. -felvettem a másik szendvicset és én is bele haraptam, majd bele kortyoltam a kávémban.

-Készen állsz a mai napra?

-Nem. Félek hogy ugyan olyan les mint középsuliban. -vallottam be.

-Nyugi minden rendben lesz. -nyomott egy puszit a hajamba. -Téged csak szeretni lehet. Aki megismer biztos hogy kedvelni fog.

-Remélem tényleg így lesz.

-Így lesz.

-Köszönöm. -mosolyogtam el. -Mit vegyek fel? -kérdeztem meg az egyik legfontosabb kérdést.

-Szoknyát. -vágta rá egyből.

-Mért pont szoknyát?

-Imádom ha szoknyát veszel fel. Annyira jól áll.

-Nem is tudtam hogy szereted ha szoknyát hordok.

-Mert nem voltunk annyit együtt hogy el tudjam mondani.

-Ez igaz. -ismertem be. Felálltam az ágyból és kivettem az egyik táskámból egy fekete egybe szoknyát. -Megfelel?

-Nagyon is, de per pillanat jobban örülnék ha megint nélküle lennél, úgy mint este. -csókolt meg.

-Most nem ismételhetjük meg. Mindjárt az iskolába kell mennem. -löktem el magamtól.

-Ne csináld ezt.

-Készülnöm kell. -elindultam a fürdő felé. Ott megcsináltam a hajam, a sminkem és fogat mostam. Mikor már úgy éreztem kész vagyok kimentem a fürdőből és visszamentem Barnihoz. -Ugye elviszel a suliba?

-Persze.

-Köszönöm. -Barni is elkészül és indultunk is az iskolához. Ahogy oda értünk Barni felé fordultam. -Szurkolj.

-Menni fog. Írj ha van valami. Ha végeztél hívj és itt vagyok érted.

-Köszönöm. -hajoltam hozzá közzel és hosszasan megcsókoltam. -Szeretlek.

-Én is. -kiszálltam az autóból és elindultam az iskolába. Ott megkaptam az órarendem és elindultam az első órára. Az egyetlen probléma az volt, hogy nem találtam meg az előadótermet. Már vagy 10 perce bolyongtam az iskolába amikor neki mentem egy lánynak.

-Bocsánat nem akartam neked menni csak nem találom hova kell mennem.

-Semmi baj. Hova kell menned? -megmutattam neki az órarendem. -Én is ide tartok. Gyere velem.

-Köszönöm, nagyon hálás vagyok.-mosolyogtam rá.

-Szívesen. Timi vagyok.

-Én meg Niki.

-Olyan ismerős vagy nekem. Nem találkoztunk mi már valahol?

-Nem hiszem.

-Akkor keverlek valakivel.

-Az lehet.

-Itt is vagyunk.

-El sem hiszed mennyire hálás vagyok. Ha te nem lennél biztos hogy nem találok ide.

-Nagyon szívesen. Mellém ülsz ugye?

-Persze. -bementünk a terembe és kerestünk középtájon egy ülő helyett. Miután vég lett az előadásnak Timivel úgy döntöttünk hogy elmegyünk enni valamit mivel volt egy teljes óránk a következő óra előtt.

-Hova menjünk?

-Ismerek egy jó helyett.

-Szuper. -ezzel elindultunk a kajálda felé