YouTuber testvéreként (befejezett)

14. rész

-Mi ez a nagy boldogság? -lépet mellénk Beni.

-Kibékültem Nikivel. -vágta rá egyből Ábel.

-Ti ismertetek egymást?

-Igen régóta. -Ábel komolyan ha most nem fejezed be esküszöm kiváglak a képzeletbeli ablakon.

-Mikor ismerkedtetek be? -láttam Ábelen hogy válaszolni akar de gyors befogtam a száját.

-Az egy PlayIten. Azóta elég jóba vagyunk.

-Értem. Visszajöttök a vízbe? Barni már vár minket.

-Persze. -Beni előre ment én meg lemaradtam Ábellel. -Figyi Beni nem tud semmit az Ádámos incidensről. Meg tennéd hogy nem mondod el?

-Aha. Had adjak egy baráti jó tanácsot. Beszéld meg ezt az egészet a tesóiddal mert ha bármi történne nem fognak tudni segíteni. -nem reagáltam erre semmit csak bementem a vízbe. Ahogy odaértem a fiúkhoz ráugrottam Barnira.

-Szia. -kapott el mert ha nem fogta volna meg a derekam mindketten a víz alján kötünk ki.

-Halihó. -néztem a szemébe és rájöttem, hogy azoknak a gyönyörű szép szemeknek a rabjai lettem. -Mizujs?

-Semmi. Veled?

-Itt se sok. Éppen lebegek. -itt már nem bírtuk tovább mindkettőnkből kitört a nevetés.

A nap nagyon jól telt. Imádom a Balatont. A vizet, a levegőt, a tűző napot, egyszerűen mindent és hogy a fiúkkal voltam egyre jobb lett. Este olyan 10 körül értünk haza így mindenki egyből kidőlt.

Reggel nagy meglepetésemre Beni keltett, mert ez volt az utolsó napunk a nyaralóba és össze kellett pakolnunk.

-Beni arra gondoltam, hogy egy hetet esetleg többet ott lennék Daniéknál. -gondolkodtam azon amit Ábel mondott és lehet tényleg nem a legjobb ötlet, hogy haza menjek. Ádám biztos hogy otthon fog engem keresni először.

-Felőlem csak ellőtte kérdezd meg őket meg anyáékat is. -felhívtam anyát majd Danit. Mindketten megengedték, hogy ott legyek Daninál. Nagy örömmel az arcomon futottam oda Benihez.

-Beni Danihoz fogok menni. -ugráltam mint egy örült. -Elviszel?

-Bocsi de nem tudlak, mert ma ígértem a powáknak egy streamet így hamar haza kell érnem.

-Akkor én most hogy jutók el Sopronba? -feküdtem ki a földön mint egy idióta.

-Sopronba akarsz menni? Én elvihetlek. -állt meg felettem Barni.

-Komolyan? -ugrottam fel.

-Persze. Úgyis arra megyek hisz ott lakok.

-Szuper vagy. -ugrottam a nyakába és megöleltem.

-Ez semmiség. -mindent elpakoltunk és rendet tettünk a lakásban majd betettük a bőröndöket a csomagtartóba.

-Szia Henry örülök hogy megismertelek. -öleltem meg és egy puszit nyomtam az arcára. -Remélem még találkozunk.

-Biztos fogunk. -kacsintott Barnira amit nem nagyon értettem de hagytam és inkább továbbmentem Ábelhez.

-Szia. -öleltem meg őt is.

-Vigyáz magadra és ha bármi történne szólj.

-Egyértelmű. Köszönöm. -utoljára az én szeretett bátyámat hagytam. Odarohantam hozzá és ráugrottam. A dereka köre fontam a lábam és úgy öleltem meg. -Szia Beni.

-Szia húgi. Vigyáz magadra abban az egy hétben és pasiz be Sopronba. -ő is kacsintott egyet Barni felé. Ezt se értettem nagyon.

-Te meg szakadj el egy kicsit a géptől és ismerkedj valódi emberekkel.

-Ezt rád is vonatkozik. Hisz nem csak én szoktam órákat a gép előtt ülni.

-Megfertőztél. -rántottam meg a vállam. -Na én megyek. Majd felnézek a stremadre és szét trolkodom az egészet. -szálltam le róla.

-Azt mert megpróbálni. Tudod vannak rólad videóim és egy YouTube csatornám.

-Nem mondtam semmit. -nevettem fel. Még utoljára megöleltem mindenkit majd oda mentem Barnihoz.

-Mehetünk? -nézett rám.

-Igen. -bólintottam és beszálltam melle az anyósülésre. Az autó elindult én meg kihajoltam az ablakon és úgy integettem a többieknek. Már rég elhagytuk a kis faházat de még mindig kint volt a fejem az ablakon.

-Nem szeretnéd visszahúzni a fejed? -nevetett Barni.

-Nem. Olyan jó érzés. Biztos ezt érzik a kutyák is. -nevettem most már én is. De azért visszahúztam a fejem.

-Oroszlány.

-Mi? -néztem rá értetlenül.

-Nézd meg magad a tükörbe. -lenyitottam a napellenzőt és belenéztem a tükörbe. Egy kis sikítás hagyta el a számat mikor megláttam a hajam.

-Semmi pánik rendbe hozom. -ki csatoltak az övem és hátranyúltam a fésűmért.

-Ti lányok mindenre gondoltok.

-Sose lehet tudni mikor van szükség egy fésűre. Na most már sokkal jobb. -fordultam Barni fele.

-Nekem úgy is tetszett a hajad. -tartotta vissza a nevetését.

-Hahaha. Amúgy te egy csomó mindent tudsz rólam de én rólad nem sokat. -fordultam felé és "mostmindenrkideritek" fejjel.

-Mit szeretnél tudni?

-Hát. -dörzsöltem össze a kezem.

-Félnem kellene? -vakarta meg a tarkóját ezzel megmutatva izmos karját.

-Á dehogy. -kuncogtam.

-Jó akkor legyen az hogy feltehetsz 10 kérdést és én őszintén válaszolok

-Megegyeztünk.