YouTuber testvéreként (befejezett)

23. rész

-Barni légyszíves ne csináld ezt. Tudom hogy nem érzel irántam semmit. Nem kell tettetned azt amit nem úgy gondolsz, érzel. Azt hittem Ádám után már senkibe se leszek szerelmes de tévedtem mert jöttél te és mindent megváltoztattál. Tudtam hogy egy ilyen fiú úgyse fog beleszeretni egy ilyen lányba mint én, hisz bármelyik lányt megkaphatna akkor mért kellenék én. De én mégis beléd szerettem amikor barátnőd van. Hazudtál nekem ezzel kapcsolatban. Megbíztam benned de lehet nem kellett volna. Légy boldog a barátnőddel. Legalább ő legyen az ha én nem lehetek. Szia Barni. -szomorú voltam, hogy ezt kellett mondanom Barinak, mert én tényleg belé szerettem.

-Kérlek ne menj el.

-Mért? Neked meg van a saját kis életed amibe én nem tartozok bele. Kérlek ne ébressz bennem még jobban szerelmet, ha úgy éreznéd nem tudod viszonozni.

-De tudnám. Még többet is.

-Csak neked ott van a barátnőd. Értem én.

-De..

-Nem kell magyarázkodnod. Szia Barni. Remélem azért valamikor még barátok lehetünk. -nagy erőt véve magamon és elindultam haza. Ott hagytam a lesokolódva lévő Barnit.

A haza felé vezető úton akaratom ellenére eleredt a könnyem és elgondolkodtam ezen az egészen.

Azt mondják a szerelem a legjobb dolog az életben, de én már nem így gondolom. Az Ádámmal történtek ráébresztett arra hogy teljes mértékig nem lehet megbízni senkibe. Akire az életedet is rábíznád benne fogsz csalódni. Nem akarom ugyanezt a hibád újra elkövetni. Nem akarok megint együtt lenni egy fiúval majd egy nap arra kelni hogy már nem szeret és vissza megy a volt barátnőjéhez. Már nem akarok szerelmes lenni, de Barninak ebbe bele kellett avatkoznia.

A gondolkodásom közepette megpillantottam a házunkat nem tudom hogyan kerültem ide csak minél előbb be akartam feküdni az ágyamba. A lehető leghalkabban kinyitottam az ajtót és elkezdtem felfelé osonni a szobámba. A lépcsőhöz úgy tudok elérni hogy a nappali előtt lévő ajtó előtt el kell mennem. Nagyon reménykedtem hogy nem lesz senki a nappaliba, de mint mindig most se volt szerencsém.

-Szia Niki. Milyen volt a délután? -nem mondtam semmit csak könnyeimmel küszködve felszaladtam a szobámba. Ott bebújtam az ágyba és ki se mozdultam onnan egészen addig míg valaki be nem jött a szobámba.

-Mi a baj Niki? -ült le az ágyamra Rami. -Történt valami délután? -levettem a fejemről a takarót és szembe néztem Ramival.

-Rami, mért van az hogy mindig olyan emberbe szeretek bele aki úgyis megbánt vagy akivel nem is lehetek együtt? -borultam a nyakába és még jobban elkezdtem sírni.

-Jaj Niki. Mi történt, hogy ezt gondolod.

-Beleszerettem Barniba.

-Honnan tudod hogy nincs nála esélyed?

-Igazából bevallotta ma hogy szerelmes belém.

-Akkor meg mi a baj?

-Nem hiszem hogy igazat mondott plusz barátnője van. Hogy lehetnénk együtt ha neki barátnője van?

-Barninak nincs barátnője.

-De van.

-Nincsen. Honnan veszed hogy van neki? Ő mondta neked?

-Nem. Ádám mutatott egy képet.

-Tényleg Ádámnak és nem Barninak hiszel? Ádám többször átvágott. Barni meg egész Gyulát végig járta csakis miattad

-Én ezt annyira elcsesztem. Olyanokat vágtam a fejéhez amit meg sem érdemelt. Sose fogom többet látni őt. Sose fog megbocsátani nekem.-hogy hihettem Ádámnak. Tudta hogy érzek valamit Barni iránt és tönkre akart tenni ezt.

-Aludj egyet és holnapra tisztábban fogod látni a dolgokat. Holnap még beszélünk róla.

-Köszönöm. -Rami lekapcsolta a villanyt én meg lefeküdtem aludni.

Nagyon nehezen aludtam el. Folyamatosan csak Barnin járt az eszem és hogy hogyan lehettem ekkora idióta.