YouTuber testvéreként (befejezett)

33. rész

-Ugye ma nálam alszol? -nézet rám azzal a gyönyörű kék szemeivel. Kezemet az államra tettem és úgy tetettem mintha gondolkodnék.

-Nem. -mondtam egyszerűen. Láttam a döbbenetet az arcán. Nem értette hogy mért mondtam nemet azok után amit mondott nekem.

-Mért? Azt hittem újra jóban vagyunk. Sajnálom még egyszer. -hajtotta le a fejet. Látszott rajta hogy szomorú.

-Nyugi. -nyúltam az álla alá és felemeltem a fejét hogy rám nézzen. -Újra jobban vagyunk.

-De.

-Nincs semmi de. Jobban vagyunk. Nem haragszom rad mert nem a te hibád ami történt. Rosszul éreztem magam mert elfelejtettél de haragudni nem haragszom rad.

-Akkor mért nem alszol nálam?

-Dani. -adtam egy egyszerű választ.

-Velük nem lesz semmi baj. -villant fel egy mosoly az arcán. -nekik köszönhettem hogy most itt vagyok és el tudtam neked mondani amit szerettem volna.

-Ezt hogy érted?

-Mikor visszatért az emlékezetem őt hívtam fel hogy mi van veled. Elmondott mindent hogy vissza mentél Gyulára és hogy nagyon szomorú vagy miattam. Kieszeltünk egy tervet és most itt vagyunk.

-Meg kell neki köszönöm. -húzódott most már az én számra is mosolyra.

-Akkor nálam alszol? -váltott át a kedves mosolya és egy perverz mosolyra.

-Igen.

-Szuper. -húzott magához közelebb és erős karjai közé zárt majd visszaindultunk Daniékhoz.

-Dani. -álltam elé dühöt tettetve.

-Igen húgicám? -mosolygott rám kedvesen.

-Ne hidd hogy most nem haragszom rád.

-Én nem csináltam semmit.

-Nem az én hátam mögött beszélted meg Barnival hogy ide jöjjön ugye?

-Nem én soha.

-Hazudsz.

-De én csak jót akartam. -hajtotta le a fejet.

-Tudom és köszönöm. -borultam a nyakába és az arcára nyomtam egy puszit.

-Megbeszéltétek?

-Nektek hála meg.

-És?

-Kibékültünk.

-És?

-Ma nála alszok.

-Ez szuper. Akkor csak okosan és ha kelek hívj.

-Oksi szeretlek. -öleltem meg újra

-Én is. Ja és Niki.

-Igen.

-Holnap ne kés a suliból.

-Rendi.

-Szia Rami. -öleltem meg őt is.

-Szia Nagylány. Örülök nektek.

-Köszönjük. Sziasztok. -búcsúztatam el tőlük és oda mentem Barnihoz.

-Mehetünk?

-Igen. -beültünk az autójába és elindultunk hozzájuk. Nagyon boldog voltam hogy újra láttam az anyukáját.

-Szia Niki. -ölelt meg.

-Szia.

-Rég láttalak hogy vagy?

-Most már teljesen jól hogy újra itt vagyok.

-Mi is örülünk neked.

-Anyu mi felmegyünk a szobámba.

-Rendben. Jó éjszakát.

-Neked is. -elindultunk a lépcső felé majd bementünk a szobájába.

-Örülök hogy újra itt vagy. -ölelt meg Barni majd hosszasan megcsókolt.

-Én is. Nagyon hiányzott már az idióta fejed.

-Milyen idióta? Én teljesen normális vagyok. Kikérem magamnak. -háborodott fel.

-Kikéred? Adják hozzá poharat?  -hangosan elkezdtem nevetni a saját viccemen.

-És még én vagyok idióta.

-Én nem vagyok az. Ez a normális énem.

-Megszoksz vagy megszöksz.

-Már akartam mondani. Elmegyek fürdeni. Kérhetek egy pólót.

-Válasz egyet a szekrényemből.

-Köszi. -közelebb hajoltam hozza és lágy csókot nyomtam az arcára. Kivettem a szekrényből egy kék pólót majd elmentem fürdeni. Miután végeztem vissza mentem Barnihoz.

-Mondtam már hogy milyen jól áll az ÉN pólóm. -emelte ki az én szót.

-Nem még valahogy nem mondtad nekem.

-Akkor most mondom. Nagyon jól áll a pólóm és azt akarom hogy soha ne vedd le. Habár ha belegondolok póló nélkül jobb lennél. -még közelebb jött hozzám már ha ez lehetséges volt és megcsókolt.