YouTuber testvéreként (befejezett)

18. rész

Még egy kicsit játszottunk Barnival majd megnéztünk egy filmet. Annyira fáradt voltam film közben hogy ráhajtottam Barni vállára a fejem és el is aludtam. Reggel arra keltem hogy Barni próbál óvatosan kimászni alólam

-Jó reggelt. -dörzsöltem meg a szemem.

-Jó reggelt. Bocsi nem akartalak felkelteni.

-Nem te keltettél.

-Akkor jó. Kérsz reggelit?

-Igen. -kikeltünk az ágyból és lementünk a konyhába. Ott kaptam egy pohár forró kávét és pirítóst. -Köszönöm a reggelit.

-Semmiség.

-Összepakolom a cuccaim aztán haza megyek. -szólaltam meg miután megettem az ennivalót.

-Muszáj haza menned?

-Nem akarok a nyakadon lógni. Plusz Danival majd elmegyünk várost nézni.

-Hát jó. Hazaviszlek, ha még találkozunk amíg így vagy.

-Ez csak természetes.

-Akkor irány. -összepakoltunk mindent és elindultunk haza.

-Köszönöm hogy haza hoztál. -mindketten kiszálltunk a kocsiból és egymás felé fordultunk.

-Nagyon szívesen. -közeledni kezdet felém én meg megöleltem. 5 percig álltunk úgy hogy öleltük egymást, majd miután elengedtük egymást én bementem a házba ő meg gondolom haza.

-Mi van Júlia? -lépett mellém Dani.

-Milyen Júlia? Azt hittem Nikinek hívnak.

-Nagyon vicces vagy. Ma elmegyünk a városba?

-Persze. Rami is jön?

-Igen.

-Szuper lesz. Felmegyek a szobába és elkészülők.

-Ebéd után tudunk csak indulni, mert délelőtt még van egy órám.

-Oksi. -elindultam a szobám felé. Ott pedig kiterültem az ágyon. Már majdnem elaludtam amikor megcsörrent a telefonom.

-Szia Beni.

-Niki. Haza tudnál jönni?

-Mi mért? -nem értettem semmit.

-Susuval valami baj van. Nem akar enni. Segítened kell.

-Mindjárt indulok. Pár óra és ott vagyok.

-Köszönöm.

-Dani. -rohantam le a lépcsőn. -Haza kell mennem.

-Mért?

-Susu nem eszik. Beni most hívott és azt mondta hogy menjek haza.

-Elvinnélek de fontos órám lesz. Vonattal tudnál menni.

-Oké,de a vasútra kiviszel.

-Igen. -Egy kisebb táskába belepakoltam a fontosabb dolgaim és indultunk is a vasútra ott megvettem a jegyem és fel is szálltam a vonatra. 5 óra alatt Gyulán is voltam. Ahogy leszálltam a vonatról megpillantottam Ádámot. Nem értettem hogy kerül ide, hisz nemrég még Sopronba volt. Vagyis csak azt hittem. Lehet az egészet csak képzeltem.

Hátat fordítottam neki, hogy véletlen se vegyen észre, de nem volt olyan szerencsém. Elkezdet közeledni felém én meg elfutottam az egyik irányba. Azt hiszi az ember, hogy ilyen félig meddig sportos lány simán lehagy egy ekkor mamlaszt de nem. Utolért és elkapta kezem.

-Te most szépen velem jössz.

-Nem fogok veled menni.

-De mert szeretlek és neked velem kell lenned.

-Én már nem szeretlek és már nem is foglak.

-Nem teheted ezt velem. -akadt ki. -Szeretni fogsz akármin is múljon.- Elkapta a kezem és elkezdet kifelé húzni a vasútállomásról. Sikítani akartam de nem tudtam mert befogta a szám. Egy adandó alkalommal kirántottam a kezem az övéből, ellöktem magamtól és elfutottam, de ő utánam jött és neki lökött a falnak. Annyira beütöttem a fejem, hogy a szemem előtt minden elsötétült és elájultam.

A következő pillanatban egy szobában keltem és hozzá voltam kötözve egy székhez. Nem volt rossz a szoba. Nem volt lepukkant. Egy rendes normál hálószoba volt.

Nem tudtam hogy kerültem ide és hogy mi történt amikor elfutottam Ádámtól de nagyon féltem. Nem akarok itt lenni. Minek kellet nekem megismerkednem vele? Folyt végig egy könnycsepp az arcomon.

-Jó látni, hogy újra fent vagy. Már azt hittem sose ébredsz fel. -lépet be gúnyos mosollyal az arcán. Hogy én mennyire letörölném azt a mosolyt az arcáról.