YouTuber testvéreként (befejezett)

27. rész

Az út hátralevő részét csendben tettük meg. Barni az útra koncentrált én meg kifelé néztem az ablakon. Csodáltam a szép Soproni tájat. Pár perc múlva megérkeztünk egy étterem előtt. Elég puccosan nézet ki. Bementünk oda majd elfoglaltuk a helyünket.

-Milyen a hely?

-Szép. Még sose jártam ilyen helyen.

-Sose voltál étteremben?

-Igazából nem nagyon. Max 1-2.

-Hogy-hogy?

-Mire eljutottunk oda a családommal arra közbe jött valami és nem jutottunk el az étterembe.

-Akkor most megtisztelve érzem magam hogy elhozhattalak ide.-megkaptuk az étlapokat és rendeltünk. Én sültkrumlit ettem rántott hússal. Barni meg rántott sajtot evett rizzsel.

-Azta. -szólalt meg Barni miután befejeztem a kajálást.

-Mi a baj?

-Hogy tud ilyen kicsi lány ennyit enni?

-Ez még kevés. Ennél sokkal többet szoktam enni.

-Bírom ha egy lány nem szégyell enni.

-Ha félnék enni más előtt idióta lennék. A kaja a legfontosabb az életembe.

-Ennyit esszel és így nézel ki. Hogy csinálod?

-Hogy nézek ki?

-Ilyen jól. Vékony vagy és gyönyörű.

-Ne mondj ilyent. -pirultam el. -Nem is vagyok gyönyörű

-Sose hazudnék neked.

-Köszönöm. -ennivaló után elmentünk még sétálni Barnival. Eleinte csak egymás mellett sétáltunk majd Barni rákulcsolta ujjait az enyémre.

-Örülök, hogy megismételtük az estét.

-Én is. Nagyon jól éreztem magamat.

-Niki. -állt meg Barni és magával szembe fordított. -Annyira örülök hogy megismertelek. Nem is tudom mihez kezdenék nélküled. Lennél a barátnőm? -el sem hiszem hogy feltette ezt a kérdést. Annyi ideje vártam már ezt és most végre feltette.

-Igen, igen és ezerszer is igen. -borultam a nyakába.

-Én annyira szeretlek téged. -csókol meg.

-Én még jobban.

-Ugye ma nálam alszol?

-Hát nem is tudom.

-Ja hogy van más dolgod?

-Igen.

-Mi az?

-Egy észvesztő pasival lenni.

-Na és ki az?

-Akiért a fél karom is oda adnám.

-Ismerem?

-Nem hiszem.

-Bemutatsz neki?

-Persze. -közelebb hajoltam hozzá és egy lágy csókot leheltem ajkaira. -Most csókoltam meg azt a fiút akiről beszéltem.

-Ha tudni akarod az a srác is így érez.

-Annyira szeretlek.

-Én is. Akkor mehetünk?

-Persze. -összekulcsoltuk kezeiket és elindultunk Barnihoz. Mikor bementünk a házba Barni anyukája már ott várt minket.

-Barna hol voltál már aggódtam érted. Jaj szia Niki. -közelebb jött hozzám és megölelt.

-Jó napot.

-Mit beszéltünk?

-Szia.

-Barna hol voltál? -fordult vissza fiához.

-Anya tudod mondtam hogy elmegyek valahova.

-Nem mondtál te semmit. -közelebb léptem Barni anyukájához és a fülébe súgtam.

-Velem volt egész este.

-Tényleg? -csillant fel a szeme

-Igen.

-Látom megfogadtad a tanácsomat. Jó hogy már nem kínozzátok magatokat. Legyetek boldogok együtt.

-Köszönjük.

-Ja és Niki.

-Igen.

-Üdv a családba.

-Köszönöm. -a mondat hallatán könnyek gyűltek a szemembe.

-Anyu felmegyünk a szobámba.

-Jó éjszakát. -elindultunk a szobája felé majd leültünk az agyára.

-Niki jól vagy? -fogta meg az arcom és letörölt egy könnycseppet.

-Persze. Mért?

-Mért sírsz?

-Én nem is.

-Látom.

-Csak jól eset amit anyukád mondott.

-Istenem. Annyira aranyos vagy. -ölelt meg nevetve.

-Na ne neves. -toltam el magamtól.

-De ez aranyos.

-Mindig is ilyen voltam. Szokj hozzá mert sok mindenen sírok.

-Ez tetszik. -puszilta meg az arcom