YouTuber testvéreként (befejezett)

28. rész

-Barni találkoztam ma egy lánnyal, aki állítólag kiskorod óta ismer téged

-Ki volt az?

-Bettina.

-Bettina? -lepődött meg.

-Bettina.

-Bettina?

-Igen Bettina. Hányszor kérdezed még meg?

-Bettina. -jelentette ki szomorúan.

-Ki ez a lány?

-Hol találkoztatok?

-Elmentem futni és véletlen neki mentem aztán elhívott kávézni.

-Miről beszéltetek?

-Várj egy kicsit. Ki ez lány neked?

-Miről beszéltetek?

-Csak azt mondta hogy hiányzol neki. Elmondta hogy már kiskorotok óta ismeritek egymást és elég jóba voltatok csak aztán barátnőd lett aki nagyon teljesen megváltoztatott és többet nem találkoztatok.

-Ennyit mondott?

-Igen. Ki ez a lány?

-A volt barátnőm.

-Mi? Az hogy?

-Ő az a lány aki teljesen megváltoztatott.

-Akkor mér mondta ezeket?

-1 évig voltam vele. Eleinte normális volt. Aztán utána egyre féltékenyebb lett. Már nem engedte hogy találkozzak a barátaimmal. Mikor szakítottam vele nem hagyott békén. Mindenhova követett és mindenféle dilis dolgot csinált. Nem lepne meg ha csak azért találkoztattok mert ő így akarta.

-Ez beteges. -nagyon meglepődtem azon amit mondott. Normálisnak tűnt a lány és nem olyannak aki ilyeneket tesz.

-Megtennéd nekem hogy többet nem találkozol vele? -fogta két keze közé az arcomat.

-Persze.

-Köszönöm. -puszilta meg a homlokom és megölelt.

----

-Barni kelj fel. -kezdtem el puszilgatni az arcát.

-Még 5 perc.

-Fel kell kelnünk. -húztam le róla a takarót.

-Ahogy az előbb próbáltál felkelteni az jobban tetszett. -ráncolta össze a homlokát.

-Akkor ha felkelsz kaphatsz még egy puszit.

-Én most szeretnék. -egy mozdulattal a derekam köré fonta a kezét és magára rántott.

-Nem kapsz. Megegyeztünk hogy ha felkelsz akkor kapsz ha nem kelsz fel nem kapsz.

-Ebbe nem egyeztem bele. Ezt csak te jelentetted ki. -még közelebb húzott magához.

-Jó ez még nekem is kínzás. -nevettem fel és hosszasan megcsókoltam. -De most már fel kell kelnünk. Beni már vár minket.

-Menjünk. -Barnival megreggeliztünk majd elkészültünk majd elindultunk Benihez.

-Beni indulhatunk?- léptem be a házba.

-Persze. Barni is jön?

-Igen. Ragaszkodott hozzá.

-Oké. Az én kocsimmal megyünk. -beültünk a kocsiba majd indultunk is. Beni és Barni jól elbeszélgettek elől én meg elaludtam hátul.

-Niki. -simogatta meg az arcom valaki.

-Igen?

-Itt vagyunk.

-Barni én nem szeretnék vele újra találkozni.

-Nem lesz semmi baj. Itt vagyunk veled és ha kell behúzok neki még egyet.

-Köszönöm. -egyik oldalamon Barnival a másik oldalamon Benivel elindultunk a bíróságra. Ott bent pedig Ádám gúnyos mosolya fogadott.

-Mi van Niki már egyedül sem mersz velem találkozni?

-Nem mindegy neked kivel jövök?

-Ne foglalkozz vele. -nem kellett sokat várnunk már engem is hívtak be. Mindent elmondtam azzal kapcsolatban ami velem történt. Semmit nem hagytam ki . Miután mindent elmondtam csak várnunk kellett hogy az ítéletre.

Az előtérben leültünk a székeket és vártunk. Ráhajtottam a fejem Barni vállára és megfogtam Beni kezét.

-Annyira köszönöm, hogy itt vagytok velem. Nem tudnám egyedül végig csinálni.

-Erős lány vagy Niki, de ezt nem kell egyedül végig csinálnod.

-Köszönöm.

-Nagy Nikolett.

-Igen.

-Meghoztuk az ítéletet.

-Mi az?

-2 év szabadságvesztés és ha szabadul 2 méternél közelebb nem mehet magához.

-Köszönöm, annyira köszönöm. -sírtam el magam majd megöleltem a középkorú nőt.

-Nem tesz semmit. Vigyázzon magára.

-Köszönöm még egyszer. Viszlát. -elbúcsúztam a nőtől majd visszamentem a fiúkhoz.

-Jól vagy? -nézet rám aggódva Barni.

-Persze csak boldog vagyok hogy soha többé nem kell vele találkoznom. Haza mehetnénk?

-Persze. -beültünk a kocsiba és visszaindultunk Sopronba. De az úton olyan történt ami borzasztó volt.