YouTuber testvéreként (befejezett)

24. rész

Olyan hajnali 4 körül végre el tudtam aludni. De nem tartott sokáig amíg aludtam, mert reggel leült mellém valaki az ágyra. Nem tudtam ki az és nagyon félkomás állapotban voltam így csak ennyit tudtam kinyögni.

-Sajnálom. Én nem akartam. -ezzel vissza is aludtam egészen addig míg Beni be nem jött a szobámba.

-Jó reggelt Csipkerózsika. -felültem és egy hatalmasat nyújtózva amivel az egész gerincem kiroppant. -Ennek volt hangja. -borzongott össze.

-Mit szeretnél? Én még álmos vagyok.

-Valaki beszélni szeretne veled.

-Ki az?

-Barni.

-Nem hiszem hogy látni akar.

-Elmesélte mi történt tegnap.

-Olyan hülye voltam. Hittem Ádámnak mikor semmi értelme nem volt az egésznek. Barni jó ember. Nem illek hozzá. Én mindent csak elrontok, hogy tudna elviselni egy ilyen lányt maga mellett.

-Ne hülyéskedj. Te vagy a legkirályabb csaj a világon és hülye az aki ezt nem látja be. Annyi szerettet van benned mint 10 emberben összevonva. Te nem rontasz el semmit inkább helyre hozod. Muszáj ezt belátnod mert ha te nem fogadod el magad akkor más sem fog.

-De Beni nekem ez nem megy. Nem akartam szerelmes lenni, ennek ellenére most folyton csak Barni jár a fejembe. Próbáltam hinni a szerelembe de most már nem tudok.

-Ne legyél ennyire depressziós. Hinni fogsz a szerelemben és ebbe Barni fog segíteni.

-Látni se akar.

-Ha látni se akarnálak most nem lennék itt. -szólalt meg egy hang az ajtóban. Benivel egyszerre kaptuk oda a fejünk.

Ott állt ő. Egy farmerban, egy sima egyszerű fehér pólóban ami csak úgy feszült a kidolgozott testén. Mivel ma elég hűvös van és meg a nap se süt így még a póló főlé vett egy szürke pulcsit. Nagyon jól nézet ki mit ne mondjak.

Gyorsan letöröltem a könnyeimet amik a Benivel folytatott beszélgetés közben folytak le az arcomon.

-Itt hagylak titeket. Ha kellek csak sikíts. -puszilt bele a hajamba Beni majd kimet a szobámból. Barni felé néztem aki még mindig az ajtóban állt. Percekig csak egymást néztünk majd Barni egy nagy lépést tett felém és megállt az ágyam előtt. Felhúztam a lábam jelezve hogy nyugodtan leülhet az ágyra. Vette is a célzást és leült.

Nem tudtam mit mondjak neki. Mondjam azt hogy sajnálom, esetleg hogy hülye voltam és hogy szeretem. Egyszerűen ötletem nem volt, hogy mit mondjak, de ezt Barni gyorsan orvosolta mert megszólalt.

-Niki figyelj. A tegnapi nappal kapcsolatban .

-Sajnálom amit mondtam neked. Én csak ...teljesen össze voltam zavarodva. -vágtam a szavába.

-Nem haragszom rád. Tudom hogy nem gondoltad komolyan. Amiket az előbb mondtál Beninek

-Te hallgatóztál? -vágtam ismét a szavába.

-Véletlenül meghallottam.

-"Véletlenül". -rajzoltam macskakörmöt a kezemmel.

-Visszatérve a kérdésemhez. Komolyan gondoltad?

-Igen. -hajtottam le a fejem. Barni az állam alá nyúlt és felemelte, hogy a szemébe nézek.

-Niki amiket tegnap mondtam most szívesen elismételném, de ugyan az lenne a hatása. Komolyan gondoltam az egészet. Szeretlek és egy buta veszekedés miatt nem szeretnélek elveszíteni. -közelebb hajolt hozzám míg csak milliméterek választották el ajkainkat. Pár másodperc múlva azt a pár millimétert is megszakította közöttünk. Ajkait rátapasztotta enyéimre és megcsókolt. Hazudnék ha azt mondanám nem élveztem, mert nagyon is élveztem. Belemosolyogtam a csókunkba majd elváltunk egymástól. A homlokát nekidöntötte az enyémnek. -Szeretlek.

-Én is.

-Megismételhetnénk a tegnapi napot?

-Nagyon örülnék neki.

-Holnap jó lesz?

-A lehető legjobb. -hatalmas mosoly ült ki az arcomra. Eszméletlen boldog voltam és ezt senki nem tudta elrontani.

-Nekem most el kell mennem mert lesz egy kis családi összejövetel de mindenképpen látnom kellett mielőtt jönnének hozzánk.

-Örülök, hogy átjöttél. -leheltem egy csókot ajkaira. -Kikísérlek.

-Pizsamában vagy.

-Felkapok valamit egy perc. -kikeltem az ágyból és a szekrényemhez rohantam. Kikaptam egy nadrágot és egy pulcsit majd felvettem a pizsamámra. -Mehetünk.

-Ez gyors volt.

-Én már csak ilyen vagyok. -oda mentem hozzá és megöleltem. Kezét összekulcsolta az enyémmel és úgy indultunk le. Ahogy a nappalihoz értünk minden szem ránk szegeződött.

-Na mi volt? Nem hallottam sikítást.