YouTuber testvéreként (befejezett)

21. rész

-Hogy van? -fordultak oda hozzám a többiek miután lejöttem a lépcsőn.

-Most alszik. Remélem most már rendbe lesz.

Csak ültünk és néztünk ki a fejünkből a nappaliban. Mindenki Nikin gondolkodtunk. Aggódtunk miatta de most már biztonságban van.

A csendet Niki sikítása zavarta meg. Amilyen gyorsan csak tudtam felfutottam hozzá a szobájába.

Szörnyű volt őt látni. Még mindig aludt, de közben sikított és szorította a takarót.

-Niki kelj fel. -simítottam végig az arcát.

-Mi történt? -tornázta fel magát ülő helyzetbe.

-Semmi baj. Most már biztonságban vagy. -szorítottam a karjai közé.

-Ádám?

-Elvitték a rendőrök.

-Légyszíves most menj el. -lökött el magától.

-Mért?

-Csak menj el. -folyt végig egy könnycsepp az arcán. Nem értettem semmit. Mért akarja hogy elmenjek?

Kimentem az ajtón vissza a többieknek. Szomorúan leültem a többiekhez.

-Mi a baj?

-Elküldött. Nem akar látni.

-Adj neki időt. Trauma érte ezt fel kel dolgoznia.

-Segíteni akarok neki hogy feldolgozza ezt az egészet, de hogy segítsek ha nem engedi?

----

Niki szemszöge

Rossz volt látni, hogy Barni olyan szomorúan kimegy a szobámból, de nem engedhetem magamhoz közel. Ugyan az fog történni mint Ádámmal megbízok benne aztán később megbánom azt.

Próbálok benne bízni, de hogyan bízzak meg benne ha nem ad rá okot? Hazudót nekem és ez így most még rosszabb.

-Niki. -nyitotta ki az ajtót Beni én meg gyorsan letöröltem a könnyeim.

-Beni. -tártam ki a karom hogy megöleljen.

-Sajnálom hogy át kellett élned ezt az egészet.

-Mond hogy soha nem kell többet találkoznom Ádámmal.

-Nem kell. Most már itt vagyok és bármi áron megvédelek.

-Köszönöm.

-Szeretnél beszélni az ott eltöltött időről?

-Eleinte kedves volt velem aztán egyre rosszabb lett. Tegnap meg teljesen bepöccent. Nem tudom mért de teljesen ki volt akadva. Aztán a többit már tudod.

-Istenem. Mért nem vigyáztam jobban rád?

-Nem a te hibád. Szólnom kellett volna. Elmehetünk valahova enni?

-Persze. Elmegyünk a hambibárba.

A többiekhez leérve mindenki rám kapta a tekintetét és oda jöttek hozzá. Mindenkinek olyan meggyötört arca volt. Látszott rajtuk hogy keveset aludtak miattam. Rosszul éreztem magam emiatt.

Ahogy néztem őket végiggördült egy könnycsepp az arcomon. Hátat fordítottam nekik és bezárkóztam a fürdőbe. A földre rogytam és a térdembe temettem az arcom.

-Niki, nyisd ki az ajtót. -dörömböltek az ajtón. -Húgi kérlek.

Nem bírtam a szemükbe nézni. Rosszul éreztem magam hogy miattam több mint 1 hétig keveset aludtak és biztos hogy több étkezést is kihagytak. Hogy nézhetnék így a szemükbe?

A fürdőszoba padlón ülve ráhajtottam a fejem a fürdőkádra és elaludtam, de mikor felkeltem több szempárral találtam szembe magam.

-Sajnálom hogy csak így bezárkóztam a fürdőbe.

---

Már több mint egy hete nem nagyon jövök ki a szobámból. A többiek nagyon aggódnak értem de nem tudtam mit csinálni. Egyedül akartam lenni és senkivel sem találkozni.

Anyának üzleti útra kellett mennie és nem akart minket egyedül hagyni így amíg nem ér haza Danihoz kellett költöznünk Benivel.

Most is épp Daniék felé tartok. Beni próbál velem beszélgetni de én csak nézek ki az ablakon.

Daniékhoz érve egyből felmentem a szobába, vagyis csak akartam de elkapták a kezem.

-Figyelj tudom hogy nagy trauma volt neked ez az egész, de muszáj kimozdulnod a házból. Barni mindjárt itt van érted és elvisz valahova.

-Barnit ne.

-Mért? Olyan jóban voltatok. Mért nem akarsz vele akkor találkozni? Összevesztetek?

-Nem csak...

-Összevesztetek.

-Nem akarok újból csalódni.

-Ezt hogy érted?

-Azt hiszem beleszerettem Barniba, de neki barátnője van. -sírtam el magam megint mint a napokban már többször.

-Jaj Niki. Csak menj el Barnival és jobban fogod magad érezni.

-Ígéred?

-Tesó becsületszavamra

-Akkor elmegyek átöltözni. -nem akartam nagyon kiöltözni csak egy kicsit sminkeltem hogy ne látszódjon annyira hogy több napot végigsírtam.