YouTuber testvéreként (befejezett)

29. rész

Nem emlékszem túl sokra abból ami történt. Csak annyira hogy a kocsi hátsó ülésén ültem és egy éles csattanást hallottam. Utána se kép se hang.

A következő pillanatban egy kórházi szobában ébredtem.

-Látom felébredt. Hogy érzi magát?

-Fáj a fejem.

-Azt nem csodálom. Agyrázkódása van.

-Mi történt?

-A sofőr elaludt a volán mögött és átment a ti sávotokban. Aki vezette az autót nem tudta elrántani a kormányt és belétek ment. A te sérülésed a legkisebb. Az sípcsontod elrepedt és agyrázkódásod van.

-Mi van a többiekkel? -könnyeztem be.

-Kisasszony.

-Hogy van a családom? -az orvos nem mondott semmit csak szomorúan nézett rám. -Hogy vannak? -kikeltem az ágyból és el akartam menni.

-Nem mehet el. Feküdjön vissza. Pihennie kell.

-Látnom kell őket.

-Ha megvizsgáltam magát után meglátogathatja őket, de most vissza kell feküdnie.

-Mi történt velük? Csak annyit mondjon kérem. -sírtam el magamat.

-A fiatalember aki az anyósülésen ült eltört a lába de most már minden rendben vele.

-Mi van azzal aki vezetett? Mi történt Barnival?

-Kisebb nagyobb vágások vannak a testén... -megakadt a mondandója végén és csak rám nézet.

-És?

-Emlékezet kiesése van.

-Micsoda? Nem emlékszik rám?

-Nem tudjuk hogy mennyire súlyos az emlékezetkiesése. Ezt csak akkor tudjuk meg amikor találkozik vele.

-Had menjek oda hozzá.

-Nem látogathatja meg még őket. Megvizsgáljuk és ha rendbe van akkor meglátogathatja azt a fiút aki az anyósülésen volt.

-És a másikat mikor?

-Holnapnál előbb nem.

-Rendben. Kérdezhetek még valamit?

-Persze.

-Mi történt azzal az emberrel aki belénk jött?

-Meg kellett műteni de semmi baja.

-Köszönöm. -kicsit szomorú voltam hogy nem lett komolyabb baja. Tudom hogy ez bunkósság de ha Barni nem fog rám emlékezni esküszöm én ölöm meg a pasit. Az orvos hamar megvizsgált és kiderült nincs komolyabb bajom így nekem nem kell bent maradnom. Ahogy elhagyhattam a szobád már rohantam is Benihez.

-Beni. -rontottam be a szobába. Az ágyon feküdt. Az lába be volt gipszelve és fel volt kötve. A testén kisebb karcolások voltak és több helyen be volt kötve a keze. Ahogy megláttam eleredt a könnyem és odarohantam hozzá. Megöleltem és a nyakába borultam.

-Au.

-Bocsánat. -engedtem el. -Hogy érzed magad?

-Hát fáj mindenem de legalább élek. Te hogy vagy?

-Kisebb agyrázkódás de nincs nagyobb bajom. Beni én annyira féltem hogy komolyabb bajod esett. Nem is emlékszem mi történt. Csak annyit tudok amennyit az orvos mondott.

-Figyelj semmi bajunk. Mindhárman élünk és ez a legfontosabb.

-De Barni nem emlékszik.

-Téged biztos nem felejtett el.

-Honnan tudod? Honnan tudod hogy pont engem nem felejtett el?

-Ez csak megérzés.

-Annyira jó volt minden és most tönkrement.

-Túl negatív vagy. Változtass.

-Megígérem megváltozok. Daniékat felhívták nem tudod?

-Felhívták de csak holnap tudnak bejönni.

-Itt maradok veled addig. Nem foglak itt hagyni.

-Nem is akarnám hogy itt hagy. Így legalább tudom hogy biztonságban vagy. -befeküdtem mellé az ágyba, megfogtam a kezét és csak ott feküdtünk. Ahogy ott feküdtem ráhajtottam a fejem a mellkasára és elaludtam. Nem tudom mennyit aludhattam de arra keltem hogy Beni ébreszget.

-Beni szia. Hogy vagy?

-Jól csak gondoltam felkeltelek mert itt vannak Daniék és meglehet látogatni Barnit.

-Nem baj ha megnézem?

-Nem dehogy menj csak. Én megleszek.

-Visszajövök. -kikeltem az ágyból és átrohantam Barnihoz. Olyan rossz volt őt látni ahogy az ágyba feküdt. Közelebb mentem hozzá és megfogtam a kezét. -Barni szia.

-Szia.

-Hogy vagy?

-Jól. De te ki vagy?

-Nem emlékszel rám?

-Nem.

-Niki vagyok a barátnőd.

-Te nem lehetsz a barátnőm hisz az a lány az. -mutatott a háta mögé. Megfordultam és megláttam őt.