YouTuber testvéreként (befejezett)

30. rész

-Bettina? Te mit keresel itt?

-A barátomhoz jöttem. -közelebb akart menni Barnihoz de én nem akartam hogy közelébe legyen. Elkaptam a kezét és kirángattam a szobából.

-Mit képzelsz magadról? Hogy jöhetsz ide és mondhatod neki hogy te vagy a barátnője.

-Na most szépen idefigyelsz. -bökött meg. -Nem én mondtam neki hogy a barátnője vagyok hanem ő erre emlékszik. Ha bármit mersz neki mondani azzal kapcsolatban hogy mi történt vele és velem esküszöm megtalállak és eláslak. Szeretem és végre visszakaptam őt. Lehet hogy ehhez egy karambol kellett de legalább velem van. Megérteted?

-Nem érdekel amit mondasz. Mindent tudom ami kettőtök között történt. Mindent elmondott. Meg fogok tenni mindent hogy ne legyél a közelébe. Az nem érdekel ha rám nem emlékszik csak veled ne legyen újra együtt. -hátat fordítottam neki és visszamentem Barnihoz.

-Szia, ööö... -nézet felém. Láttam rajta, hogy nagyon gondolkodik de nem jut eszébe a nevem.

-Niki.

-Igen Niki.

-Milyen Niki?

-Nagy Nikolett.

-Ismerek egy Nagy családot, de te nem lehetsz a rokonuk.

-Benire és Danira gondolsz?

-Igen.

-A húguk vagyok.

-Tényleg?

-Igen.

-Hány éve vagy?

-18.

-Hogy-hogy még sose találkoztunk?

-Te Sopronba laksz én Gyulán így nem volt túl sok alkalmunk találkozni.

-De Beni se szólt hogy van egy húga.

-Nem tudom mért nem mondta.

-Kérdezhetek valamit?

-Persze. -nem tudta megkérdezni amit akart mert bejött az orvos. Engem kiküldött Barnit meg megvizsgálta.

-Nikolett. -jött ki az orvos.

-Igen?

-Emlékszik magára?

-Nem. Hogy-hogy rám nem emlékszik de másra igen?

-Úgy látszik a magával való találkozás előtti időszakra emlékszik, de az utána levő időszakra már nem.

-Meddig fog ez tartani?

-Nem tudjuk. Lehet hogy 1 hétig, 1 hónapig, 1 évig talán örökre.

-Lehet tenni valamit hogy emlékezzen?

-Mutasson neki képeket, meséljen neki arról amit csináltatok. Vigye el azokra a helyekre ahol voltak.

-Köszönök mindent. Meddig kell bent maradniuk?

-Holnap már mindkét fiatalember hazamehet.

-Rendben. Köszönöm.

-Szívesen.

-Viszlát. -az orvos element én meg visszamentem Barnihoz, de már megint ott volt vele Bettina.

-Niki menj ki. -kiabált rám Bettina

-Ha Barni szeretné kimegyek addig nem.

-Barni drágám mit szeretnél? -beszélt Barnihoz mézesmázosan.

-Niki légyszíves menj el. Együtt szeretnék lenni a barátnőmmel.

-Rendben. -az arcomon végigfolyt egy könnycsepp és kirohantam a szobából, majd a kórházból is. A kórház udvarán találtam egy padot. Lerogytam rá és csak sírtam.

Barni elfelejtett. Nem emlékszik rám. Sose leszünk már együtt.

-Niki. -ült le mellém Dani.

-Igen. -nem néztem fel csak tovább öleltem a térdebet.

-Minden rendben? Láttam hogy csak úgy kiszaladtál a kórházból.

-Semmi sincs rendben. -néztem most már rá. -Tegnap végre hivatalosan is Barni barátnője lettem erre ma már azt sem tudj ki vagyok és visszament a pszichopata exéhez. Hogy lennék már jól ezek után? Dani én szerettem őt.

-Tudom. -húzott erős karjai közé.

-Nem fog rám soha többé emlékezni.

-Nem tudhatjuk biztosan.

-Az orvos azt mondta hogy lehet soha többé nem fog visszajönni az emlékezete.

-Akkor majd mi segítünk abba hogy emlékezzen mennyire szeretett téged.

A nap hátralévő részét Benivel töltöttem és megint ott aludtam vele. Másnap összepakoltuk a cuccainkat és visszaindultunk Sopronba. Dani kocsijába ült Dani és Beni. Beni kocsiját pedig Rami vezette és én meg Barni ültünk benne. Bettina meg ment a saját kocsijával szerencsére.

-Niki. -szólalt meg Barni miután haza értünk és kiszálltunk a kocsiból

-Igen?

-Mennyire voltunk mi jóban?

-Igazat megvallva nagyon jóban voltunk.

-Bettina nem ezt mondta.

-Ő hazudik.

-Elmehetnénk kávézni hogy mindent elmesélj?

-Persze.