You will be mine- Jikook ( Befejezett!)

8.rész

Szoval emlékszik!
És mégis, hogyan akar kárpótolni ?- mosolyogtam rá.
Kérlek tegezz! Mondjuk egy ebéddel!- Ebéd! Kettesben?!
El sem hiszem, hogy a legszexibb tánctanárral fogok ebédelni! Már nem érzem magam zavarban a jelenlététöl, sőtt izgatottan várom a továbbiakat.
Ebéddel? Hol tervezted?-kérdeztem még mindig 100wattos mosolyal az arcomon.
Igen. Gondoltam jo ötlet lenne. Rendelhetnénk valamit, majd nállam elfogyaszthatnánk. De csak ha nem zavar, hogy nállam esszük meg. Ha gond, be is ülhetünk valahová!!- nézett kérdően, mire egyböl válaszoltam.
Dehogy gond! Azt hiszem nállad tökéletes lessz!
Mind a ketten ragyogtunk. Boldog voltam és úgy éreztem magam, mint aki ezer éve ismeri már, de azt hiszem ő is ezt érzi.
Csendben követtem, egészen egy panelházig.
Szoval itt lakik!
Siri csendben beszáltunk a liftre és megnyomta a 4es gombot, azt hiszem ez majdnem az épület teteje, mert csak 6ig vannak a számok.

Erre!- intett a kezével,hogy kövessem, amit meg is tettem percekkel később megált.
Itt is vagyunk.- ált meg az egyik ajtóban.
Ahogy beléptem megcsapott az a jellegzetes férfi illat, kellemes volt. Beljebb mentem kookot követve. Balrol egy kanapé és egy asztal, szembe vele egy pult és italok a polcon, jobb oldalt egy ajto, de mi tovabb mentünk. Itt egy konyha! Vele szemben pedig szintén egy csukott ajtó. A konyha is gyönyörű mint a nappali.
Kook közelebb lépett hozzám és levette a kabátomat majd egy fogasra tette.

Higy tetszik?
Gyönyörű!-arckifejezését meg sem várva válaszoltam.
Ahogy te!-kacsintott majd kihuzta nekem az egyik széket. Azt hiszem elpirultam.

És mióta laksz egyedül?-tudnom kell rolla mindent.
Elég régóta!-válaszolta kicsit komor arcal.
Azt hiszem ez a téma rosszul érinti, szoval nem errol fogok vele beszélni!
És miért pont tánctanár lettél?-azt hiszem ez egy tökéletes téma lesz.
Mindig is imádtam a táncot. Édesanyám is táncos volt. -itt elhalkult és csak bámult maga elé.
Volt?- ezt magamban szerettem volna kimondani, elég tapintatlan voltam.
Igen. Már nincs közöttünk!- eröltetett egy mosolyt az arcára.
Sajnálom nem akar..- mondatomat félbeszakította.
Semmi baj Jimin, nem haragszom!- mosolygott most már őszintén amitöl megkönnyebbültem.
Tudod, én is elveszítettem az anyukámat.- nyiltam meg neki akaratlanul.
Sajnálom!- fogta meg asztalon heverő kezem.
Én is!
Hasonlítunk! Mind a ketten imádjuk a táncot és mind a ketten anya nélkül élünk.
Kérdezhetek rolla?-törte meg a csendet, mire bólintottam.
Mi történt vele?
Autó balesetet szenvedett!- könnyek gyültek a szemembe, de nem akartam előtte ujra sirni.
És hány éves voltál?
10!-folyt le egy könycsepp az arcomon, majd felnéztem rá.
És te? Vele mi történt?
5 éves voltam mikor meghalt. Egy fellépésen, a tömegböl rá lőtt valaki, korházba került, de nem tudták megmenteni.-felelte könnyes szemmel, majd folytatta.
Tudod Jimin, azt hiszem sok a közös bennünk!- mosolya engem is mosolyra késztetett.
Bólintottam, mire felált és a kabátjához lépett a telefonjáért. Megmutatta az étlapot és miután rendeltünk, a kanapéra ültünk.