You will be mine- Jikook ( Befejezett!)

3.rész

A buszon ülve és hazasétálas közben ,sem birtam kiverni a fejemböl azt a fiút. Csak rá tudtam gondolni. Ahogy az ajton beértem köszönni akartam apának de ő nem volt ott, azt gondoltam biztos megint kocsmázik, ezért felsiettem a szobámba ruhákért és elmentem fürdeni.

A zuhanyzó alatti gondolataim már tényleg megrémítettek.
Csak arra a srácra tudtam gondolni és arra ahogy a nagy keze végig csúszik a vizes mellkasomon, majd egyre lejebb halad, arra hogy azok a tökéletes ajkak az én ajkaimon pihennek és a teste az enyémhez simul.
Jimin te nem vagy meleg!! Hagyd ezt abba! Beteges amit csinálsz!!

Egy fejrázással kivertem a fejemböl a béna mégis csodás gondolatokat és kiszáltam, majd felöltöztem.
A szobámba vettem az irányt, ahol az ágyon megláttam apát. Miért van itt? Kicsit meg ilyedtem ahogy beléptem, de megprobáltam nem felkelteni rá apa figyelmét.

Minden rendben?- kérdeztem apátol aki kisírt szemekkel nézett rám, a kezében pedig valamilyen papírt szorongatott.
Jézusom mi baja lehet? Anyu halála óta nem láttam őt sirni,7 éve még egyszer sem egészen mostanáig.

Miért nem mutattad még meg nekem soha ezt a képet?- nyujtotta felém a kicsit meggyürt papírt.
Amikor kinyitottam megpillantottam rajta anyát és magamat 5 évesként.A szemembe könnyek gyültek, majd leültem apa mellé aki csak a válaszomra várt. Ő minden képet elrakott egy dobozba és a szekrénye aljába dugta, hogy soha többe ne keljen látnia.
Annyira gyönyörű!!- folyt végig arcomon egy könnycepp.
Ezt a képet anyu halála óta magamnál tartom.- sóhajtottam egyet és folytattam.
Sosem beszélsz anyurol, az összes képét elrejtetted és nekem szükségem volt valamire ami emlékeztet rá.- folyt le egy ujjabb könycseppem.
Apa átkarolt és ahogy magához húzott zokogni kezdtem. Nem tudom miért.. Egyszerűen csak elöntöttek az érzések és nem tudtam abbahagyni a sirast.Nem éreztem rajta az alkohol szagát, így tudtam, hogy most teljesen józan. Ő az igazi apám, aki szeret és oda figyel másokra, aki érez!
Sajnálom!- szipogott ő is.
Próbáltam elfelejteni őt, próbáltam megszabadulni attól amitől lehetetlen.
A hiányátol, attol, hogy amikor felkelek nincs melettem, vagy amikor a konyhába sietek nem sürög-forog ott és nem kiabál velem amikor nem rakom rendbe az ágyam,vagy eltörök egy tányért.- könnyei alatt felvilant egy halvány mosoly, amitöl én is mosolyogni kezdtem.
És tudom anyád nagyon büszke lenne most rád, ahogy én is az vagyok!- adott egy puszit fejem tetejére.
Soha nem hallotam még tölle, hogy büszke lenne rám. Soha!!
És most amikor kimondta ez a mondatot érzem igazán, hogy miért is élek, azért hogy ezt a mondatot nap mint nap hallhassam édesapám szájábol.
Könnyeim patakokban folytak,ahogy apa kezeiben hevertem.
Holnap...-sóhajtott egy hatalmasat majd folytatta,én pedig kiváncsian figyeltem őt.
El kell mennünk hozzá!- mégis kiröl beszél?
Kihez?-fürkésztem arcát.
Az édesanyádhoz.-huzta felmosolyra szájat.
Kereken 2 éve nem volt ott. Mi változhatott? Az hogy nem részeg? Vagy esetleg nem vette be a gyogyszerét?
A kérdések kavaroktak a fejemben, de egyet sem mondtam ki. Csak mosolyal az arcomon bólintottam.
Akkor holnap.- ált fel mellőlem apa és az ajtó felé ment.
Jóéjszakát apa!- kiáltottam ra már vagy 3 éve nem szólítottam apának. Ugyanis talán most beszéltünk anya halála óta a legtöbbet.
Jóéjszakát Jimin!- majd becsukta maga mögött az ajtót én pedig boldogan döltem el az ágyon és csak a holnapra és anyára tudtam gondolni.
Körübelül 10 perc mulva már aludtam is.

Másnap reggel izgatottan nyomtam ki az ébresztőm és azt akartam hogy minél hamarabb veget érjen a nap és mehessek apával anyuhoz.
Ugy döntöttem ma elegáns leszek ezért egy fekete farmert és egy inget vettem magamra.

Mosolyogva indultam le a konyhába a fürdő után, majd apa szobajába léptem hogy adjak neki egy puszit mint mindíg, de ő nem volt ott. Hol lehet?
Mivel már Suga dörömbölt a ajtómon lesiettem és futottunk is a buszhoz amit épp hogy elértünk.
Leültem suga mellé, majd elmeséltem neki a tegnapot, hogy apa mit tervezett mára.
Mi ütött belé? És most mégis hová ment? Kíváncsi leszek rá mit csinál...- kérdezett suga, de egy fejrázással tudattam vele, hogy fogalmam sincs rolla.
Nagyon jol nézel ki ma Chim- dicsérte meg Tae a ruhám.
Köszönöm! Ez a nap fontos számomra!- mosolyodtam el, ő petig egy értelmetlen bólintással követett a suliba.

Első óra után rohantam a tetőre, hogy itt is találkozhassak anyával, de valaki más is ott ült a tető peremén. Ki lehet az? Sosem jött ide senki rajtam kívül. Kíváncsisagom nagy volt, hogy mégis ki lehet ő, ezért leültem mellé. Amikor a fiú rám nézet meglepetten figyeltem. Tae az. De miért van itt?
Szia Tae! Mit csinálsz itt?- érdeklődtem.
Miadtad jöttem!- nézett rám. Én pedig csak kérdően néztem vissza rá.
Nem érsz rá ma suli után?- érdeklődött.
Mivel ma csak 5 órám van és a 2 utolsó tánc, lessz egy órám.
De egy órám lesz a buszindulásig, szoval ráérek.-
Válaszoltam mitre ő felkelt és kezet nyujtva nekem engem is felrántott.
Akkor suli után találkozzunk a megszokott kávézóban, de Sugát ne hozd! - értelmetlenül néztem rá, válaszra várva, de ő csak úgy be sétált.

Miért nem kérdezte meg ezt a teremben?
És nem fél a magasban?
A fejemben kavarogtak a kérdések, de az órámra nézve lerohantam a tetőröl be az órára.
A nap hátra levő része megszokottan telt. Táncóra után szoltam Sugának, hogy ma kocsival megyek haza, ezért ő a hamarabbi buszal ment haza. Sajnálom, hogy hazudnom kellett neki, de csak igy tudhatom meg mit akar Tae.