You will be mine- Jikook ( Befejezett!)

34.rész

Hirtelen indul meg Jungkook felé, majd egy váratlan ütéssel a padlóra küldi.
Apa kérlek hagyd abba! - üvöltök könnyeimmel küzdve.
Ne hívj többé apának Jimin! Soha nem hittem volna hogy idáig jutsz!  Egy meleg srác a fiam?  Többé már nem! - dobálja hozzám szavait, nekem pedig a szívem szakad meg, hogy ekkora fájdalmat okoztam.
Akkor engem üss meg! Jungkook nem a te meleg fiad, én vagyok! - állok könnyes szemekkel Jungkook elé, édesapám megakadályozva egy újabb ütésben.
Ő vitt bele ebbe!  Ezért most megszenved! - üvöltözik.
Egyedül jöttem rá! Csak szerencsém volt. -sírom el magam.
De ő a tanárod Jimin!  Hát nem érted? -folyik le arcán egy könnycsepp.
Megszakad a szívem hogy így kell megtudnia.
Jungkook lassan feláll mögöttem, majd átkarol.
Szeretem a fiát! És ezen nem tud változtatni! - szorongat egyre erősebben.
Apa mérges tekintete felért mindennel.
Láttam a szemébe a dühöt, a fájdalmat, a csalódást.
Majd megmutatom hogyan szeress ki belőle! - lök arrébb, majd újabb csapást mér Jungkookra.
Többször megüti, megrúgja, én pedig hiába ütöm már ököllel a dühös férfit nem hagyja abba.
Hagyd abba kérlek! - üvöltök, de mind hiába.
Itt meg mi folyik? - toppan be Jaebum.
Segíts! - üvöltök rá.
Jb közelebb jön majd egy határozott mozdulattal arrébb állítja apám.
Gyere! - emeli fel a földön heverő, összetört arcú fiút.
Apám újabb csapást merne a fiúra, de elé állok, így az arcomba csapódik keze, melytől a földre kerülök.
Szédülni kezdek, majd latásom homalyosodni kezd.
Jimin! Maga barom! Most került ki a kórházból!! - üvöltözik Jungkook ápámra nézve.
Ne haragudj! Miért kell megvédened ezt az alakot?! - guggol le ő is mellém.
Mert szeretem! - mondom ki lassan.
Szememből újabb könnycseppek törnek elő. 
A fejem mintha szétszakadna.
A mellkasom feszíti a fájdalom, és a csalódottság.
Gyere kelj fel! - emel meg Jungkook és JB.
Lábaim nem engedelmeskedve hullanak vissza a földre, de a fiúk tartásának köszönhetően a testem nem követi.
Lassan az agyra helyeznek.
Faj valamit? - szegezik nekem a kérdést, mire bólintok.
Vigyük a kocsihoz! - vesznek újra karjaikba.
Édesapám dermetten áll az ajtóban.
Félelmetesen sok fájdalom jelenik meg arcán, amelyet lehetetlen elviselni.
Be ültetnek hátra, majd Jungkook karjaiba vesz.
Nemsokára jobban leszel! - mosolyog rám, én pedig kezem végig húzom puha arcán.
Olyan vagy mint egy nyuszi, mondtam már? - veszek magamon nagy erőt hogy kimondjam.
Nem..Nem mondtad még! - hullik le arcáról egy könnycsepp mely az én arcomon landol.
És azt hogy szeretlek? - sóhajok nagyot.
Milliószor! - mosolyodik el, mely én arcomra is mosolyt csal.
Azok a nyuszi fogak, azok az eszméletesen szép ajkak, a szinte fekete szemei... Hogyan lehet valakit ennyire szeretni?
A kórházba érve azonnal átvettek az orvosok.
Megvizsgáltak, majd megállapították, hogy rendben vagyok, és hogy ezt a stressz váltotta ki belőlem.
Szerencsére haza engedtek, fájdalom csillapitokkal.

Beérve a lakásba megpillantom a kanapén heverő kisirt szemű édesapám.
Mért nem ment még haza?
Srácok kimennétek egy kicsit?! - pillantok a fiúkra, akik egy bólintással válaszoltak.
Apa? - foglalok helyet mellette.
Úgy sajnálom Jimin!  Nem akartalak bántani! - potyognak könnyei.
Én kérek bocsánatot! El kellett volna mondanom. Be kellett volna mennem hozzád. - vallom be.
Nem tehetsz róla! - karol át.
Sajnálom! - konnyezik be szemem az érzéstől. Már szinte el is felejtettem hogy van egy apám! De bevallom kellemes érzés újra karjaiban heverni.
Szereted ezt a fiút igaz? - hajol el tőlem könnyes szemeimbe nézve.
El sem tudom mondani mennyire! - mosolyodom el.
Akkor hat bele kell törődnöm. Támogatni foglak Fiam! - hangsúlyozza ki a fiam szót.
Borzasztóan sokat jelent,  hogy áldását adja ránk.

Miután apa elment, Jungkookkal úgy döntöttünk meg nézünk valami filmet.
Valami hülye vígjátékot választott, melyen megállás nélkül nevetett.
Sok viccet nem értettem meg benne, de nem szoltam, elég volt nekem ha ettől Jungkook jobban érzi magát.
Többet jelent az a mosoly arcán, mint a film.
Annyira gyönyörű!

Miért bámulsz így? - dönti oldalra fejét
Csak gyönyörködöm. - mosolyodom el.
Bennem? - horkant fel.
Csak benned lehet! - csókolok nyakára, melytől libabőrös lesz.
Én úgy tudtam csak benned lehet, hiszen te mindennél szebb vagy! - kezd bele szokásos bokolásaba.
Szereltek! - kulcsolom össze ujjaink.
Én is! - szorítja meg.
Te is mi? - ráncolom össze szemöldököm.
Én is szeretlek Park Jimin! - húz magához egy lágy csókra.

Miután lefürödtünk Jungkook hamar elaludt én pedig őt bámulva merültem  álomba.
Újra lejátszódott bennem ez a mai nap. Furcsa, hogy meg így is tudok mosolyogni, és hogy Jungkook is tud.
Remélem minden rendben lesz velünk, és nem fordul többé elő ilyen fajta konfliktus.

.....................................
Esküszöm siettem vele, talán ezért is lett ennyire rövid.
Sietek a következővel is!
Addig is jo olvasást! ❤❤