Park Jimin átlagosan éli az életét. Nehezen de megvan a maga kis világában.
Aztán jön valaki! Valaki aki teljesen felforgatja az életét és hirtelen minden megváltozik körrülötte. Van amikor lelassul az idő és van amikor tul gyorson pörög, de a fiu m...
Levettettem a ruháimat és a fürdőbe siettem. A forró víz mindíg segít a gondolkodásban. Muszáj össze szednem magam! Nem követhetek el több hibát, igy is elég nagy teher vagyok mindenki számára. El sem hiszem, de az eggyetlen dolog amiért élni szeretnék az Jungkook. Ő az egyetlen személy aki életben tart.
Fürdés után az ágyamba vetettem magam. Nincs rajtam csak egy alsó. Ugyse jön ide senki Jinen kivül, őt meg nem érdekli mi van rajtam. Ahogy fekszem és a kezemet nézegetem.... annyira rosz érzés hogy ezt tettem magammal és Jungkookkal. Min mehetett át szegény fiú.. még ha nem is mutatja ki, biztosan rosszul érezte magát.
Bár a sebek gyógyulnak, a hegek örökre itt maradnak, és erre a szaros életre fognak emlékeztetni, aminek semmi értelme. Arra fogok emlékezni ha rá nézek, hogy a szakadék széléről a mélybe zuhantam, és olyat tettem amit sohasem hittem volna, hogy valaha is megteszek majd, nem tudom a szakadékból van e kiút, de egyedül biztosan nem jutok ki innen.
Ebben a sötét szakadékban ragadtam, amiben csak akkor ragyog fel egy kis fény ha azzal a személlyel vagyok, aki az életemben az egyettlen fényforrás. Nem tudom igazából mi történt velem. Úgyérzem minden nappal egyre lejebb kerülök ahelyet, hogy felfelé haladnék. Összetört bennem valami, valami ami a lételemem volt, ami éltetett. Elveszítettem az agyam felett a kontrol és az irányítás egyszerűen kicsúszott a kezemből. Nem tudom mit tehetnék ellene. Mi lenne ami segítene felkelni ebből a rémálombol. És akkor eszembe jut az is, hogy Jungkook is sírt már miattam. Neki is rosszat tettem. Őt is bántottam azzal hogy úgy szólítottam, ahogyan már régóta senki.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Eszembe jut az a gyönyörű arca, és hogy azok a könycseppek mennyire nem oda valóak. Tökéletes arcán ahogya végigfolynak a könycseppek, borzasztóan fáj. Persze így is gyönyörű.
Hahoo!!- hallottam meg egy nagyon ismerős hangot, annak a személynek a hangját akire nem is számítottam volna. Lerohantam a lépcsőn ( egy alsóba), és megpillantottam egy halomnyi papírral a kezében, kisírt szemekkel álló fiút. Sajnálom!- léptem közelebb hozzá, mire a nyakamba borult és zokogott. Ne haragudj, hogy ilyen paraszt voltam! Nem akartalak bántani! Úgy sajnálom Suga!- zokogtam én is. Nem hittem volna, hogy idejön ezek után. Nem hittem volna, hogy valaha ujra átölel majd, hogy beszél majd hozzám. Igazad van Jimin paraszt vagy! De nagyon szeretlek amilyért így hozod helyre a dolgokat.- nézett le rám barátom.
Miután jól kiosztott leültünk a kanapéra, mindent tudni akart a fiúról. Szóval?? Ki is ez a fiú?- mosolygott rám. Annyira szeretem benne hogy ilyen megértő és megbocsáltó. Jungkook az.- nyögtem ki nagyon halkan. Én is alig hallottam nem hogy ő. Jungkook? Az a Jungkook?- húzta fel a szemöldökét. Milyen Jungkook lenne? Istenem ez a srác. Igen ő!- néztem sötét szemeibe. Nem hiszlek el!- mosolygott és a kezembe ütött. Én se hiszem el!- mondom ki teljesen őszintén. Megtanultam, a hazugság semmire sem megoldás. Mindent elmondok neki, amire kíváncsi. És ez?- emelte fel sebekkel teli kezem. Na ne! Még én sem tudom miért csináltam. Apa miatt, vagy magam miatt, vagy nem tudom... Ömm én...-néztem a földre. Mit mondjak ha még én sem tudom miért tettem ezt magammal. Ki volt?- hajolt közelebb hozzám. Én.- mondtam teljesen őszintén. Eleinte még takargattam a sebeket, de aztán megtanultam büszkén viselni őket. Semmi értelme elrejtenem.
