You will be mine- Jikook ( Befejezett!)

26. rész

Egy percre se hunytam le szemem.
Fent kell maradnom, mig nem nyitja ki szemét, még nem tér magához.
Nekem kell az elsőnek lenni, akit megpillant, gyönyörű, szinte fekete szemivel. Már töbször is voltak az este folyamán orvosok, de nem szoltak egy szót sem, csak megnézték minden rendben van e, már amennyire rendben lehet.
Szerencsére nem romlott az állapota, ami jót jelent.
Többször elmondtam neki, hogy mennyire sajnálom, és hogy rendbe fogom hozni, amit elrontottam. Ezerszer fogom még elmondani neki ezt a kis mondókát, még akkor is ezt fogom hajtani amikor felébred.

Még csak 4 óra, de a szemeim, nem akarnak nyitva maradni akármennyire is próbálkozom, lecsukódnak, és mintha valaki lekapcsolta volna a villanyt, egy sötét utcára kerülök.
Az utca teljesen sötét, így nem látok semmit, aztán közeledni kezd felém egy kisebb fényforrás, egy lámpa. Valaki kiabál, hogy menjek innen, de én nem hallgatok rá, és a fény irányába indulok el.
Nem nézek vissza, hiába a kiabálás. A fény hirtelen ketté válik, mint egy fényszóró.
Ne..!- kiáltok fel amikor meglátom, ez egy autó lámpája, ami szélsebesen felém hajt.
Csak állok ott mozdulatlanul, mint egy oszlop. Valamiért várom mi fog történni.
Az autó már nagyon közel van, amikor egy erős kar arrébblök engem az utból.
Lassan fordulok a személy irányába, aki csak egyetlen szót ejt ki " szeretlek ".
Majd az autó, sebességével elviszi a személyt az utról aki minden kiabálás nélkül hagyja, hogy az magával sodorja a sötétbe.
Jungkook!!- suttogom magam elé nevét.
Szemeimből könnyek folynak ki és a földre rogyok. A kezemmel letörlöm szemem alól a könnyeket, de amikor rápillantok, vér borítja tenyerem. Lejebb nézek és kiderül, felsőm, nadrágom, mindenem tiszta vér.
Behunyom a szemem, majd mikor kinyitom, Jungkook véres arcal az ölemben hever. Lassan pislog és nagyon nehezen lélegzik.
Kookie..!- simítok végig haján, mire megfogja kezem és összekulcsolja ujjajink.
Nagyokat nyel, majd látom a szájábol is folyik a vér.
Szer..szer..szeretlek!- nagyokat nyelve ejti ki a szót. Azt a szót ami nekem a legtöbbet jelenti, a mindent. A mindent jelenti nekem Jungkook!
Ssshhtt!- tartom szája elé kezem, hogy ne beszéljen.
Egy aprót mosolyog, majd lehunyja szemeit. Zokogni kezdek, mikor megérzem, keze már nem szorítja egyémeket.
Erősen becsukom a szemem, majd ujra Kook hangját hallom meg.
Jimin!- kiabál rám a fiú és felém fut.
Egy utcán állok ujra! De nem! Nem hagyom, hogy ujra megtörténjen!
Megyek!- mosolygok egy aprót, majd az út szélére állok, Jungkook pedig még mindíg fut, de már ő is a szélen.
Komolyan! Te hülye vagy!- liheg a nyakamba, miután karjaimba borul.
Az autó elhalad mellettünk, így mind a ketten mosolyogva lélegzünk fel.
Egy puszit nyomok Kookie szájára, majd megragadom kezét és a házba rángatom, de amint belépek az ajtón, minden elsötétül.

Kinyitom a szemem és a korteremben találom magam, ahol Jungkook fekszik.
Szóval álmodtam...
Azt hittem rendbe tudom hozni a dolgokat, de tévedtem. Jungkook még mindíg csukott szemmel fekszik tehetetlenül. Bekönnyezik szemem a csalódottságtól, hogy mégsem tudtam megmenteni őt. Bár ilyen könnyen helyre lehetne hozni a dolgokat. A valóság igazságtalan, és fájdalmas.
Megragadom kezét és lehajtom fejem az ágyra.
Sajnálom!- mondom ki ujra a megbánást jelképező szót.
Ha tudná mennyire sajnálom! Annyiszor mondom majd el neki, ahányszor csak lehetőségem akad rá.
Tudnia kell, hogy mennyire sajnálom.
Álmodtam valamit!- ülök fel mellé az ágyra.
Megmentettelek....
Bár igazából elmentem volna az útról! Bár igazából megvédtelek volna!- szipogok.
Olyan jól esne, ha válaszolna, vagy legalább pislogna, kinyitná a szemét, megszorítaná a kezem.