You will be mine- Jikook ( Befejezett!)

33.rész

A kórházi ágyon fekve gondolom végig újra az eddig történteket. Jungkook már haza ment és Sugaék is.
Kedves volt tőlük hogy bejöttek hozzám, még így is hogy eddig kizártam őket az életemből. Nem nagyon foglalkoztam azzal hogy léteznek. Persze fontosak számomra, és mindig itt voltak mellettem, de amióta Jungkook mellettem van nem nagyon volt szükségem más társaságra. Az életem megjavult mellette, majd újra tönkre ment.

Mindent tudtok már rólam és az életemről, miről is meséljek még?

Ó igen, az edesapamról már régen hallottatok. A bírók úgy döntöttek egy évet adnak neki a sír rongálásért.
Nem bírtam még bemenni hozzá, féltem rossz állapotban látom majd, és én ezt szeretném a legkevésbé. Sok levelet írtam már neki, de erre egy válasz sem érkezett. Jin szerint teljesen megváltozott, azonban én ezt nem nagyon tudom elképzelni.
Az egy év lassan letelik és én azt hiszem ezek után nem nagyon járok majd át. Biztosan dühös rám, és ezt teljesen meg tudom érteni. Ki lenne kíváncsi arra a személyre,aki nem látogatta legrosszabb perceiben?
Hát én biztosan nem!

Anya?
Hát igen. Amióta "helyre" jöttem nem éreztem jelenlétét, ami elég bántó!
Mindig itt volt velem még ha testileg nem is. Mindig fogta a kezem és vezetett a jo irányba azonban mostmár..., azt hiszem felnőttnek hisz és hagyja hogy a saját utam járjam, azonban nekem szükségem lenne rá.
Nem tudom elképzelni az életem nélküle.

Jungkook.. .
Ma már vagy huszadjára kert tőlem bocsánatot ami elég irritáló dolog egy idő után. Nem tudok rá haragudni, hiszen a legfontosabb személy lett az életemben. Mellette nőttem fel, mellette lettem igazi férfi.
Megtanitott, ha elesem áljak fel és ne mutassa ki a fájdalmam.
Hogy az ha össze török nem megoldás, inkább legyek erős és próbáljak meg túllépni.

Sokszor zuhantam a mélybe, mely korom sötét, kilátástalan.
Éreztétek már azt hogy senki sem szeret? Hogy átvertek, elhagytak, megaláztak, megbontottak?
Éreztétek már igaz?
Hát én is és elég időm volt ahoz,  hogy felfogjam el kell engedni azokat a dolgokat amelyek bántanak, még akkor is ha az még jobban fáj.
Fel kell állni, mert ha egy ajtó bezárul nyílik egy új, és ha nincs több ajtó?
Kimászom az ablakon!
Mindig van megoldás.

Ezen gondolkodva csúsznak pilláim egyre lejjebb, arcomon egy halvány mosoly jelenik meg, majd végre álomba merülök.

Jimin? - hallok meg egy mély hangot magam mellől melyre szemem egyből az illetőre pillant.
Elmosolyodom a személy láttán, majd egy lágy csókra hívom, melyet meg is kapok.
Készen alszik hogy haza gyere velem? - szegezi nekem a kérdést kook, mire bólintok.
Alig várom már hogy újra a "saját" ágyamban fekhessek.
Az orvos szerint most sok pihenésre és nyugalomra lesz szükségem.
Összeszedem magam majd az autóba ülök. Már nem én vagyok a sofőr, így az anyós ülésén kötök ki.
Furcsa érzés Jungkookot újra járni látni.

Az autóban csönd uralkodik, senki nem szól senkihez. Én az ablakon bámulom ezt a csodálatosnak nevezett világot. Mennyi ember, mennyi érzelem..
Sok minden jut ilyenkor az eszembe.
Milyen lehet az életük?  És a mosoly mely arcukon ülepszik valódi boldogság e.
Érdekelne a múltjuk, a jelentjük, hogy milyenek is valójában.

Jimin meg jöttünk! - nyílik ki előttem az ajtó. Észre sem vettem hogy bele merültem gondolataim sokaságába.
Jungkook kisegít a kocsiból majd újra nagy csend lesz közöttünk.
Az ajtó kinyilása után hatalmas test vesz karjaiba.
Úgy örülök hogy minden rendben! - szól végre hozzám egy személy.
Jb nagy mosolya elfelejteti velem a rossz érzéseket melyek el öntenek.
Kérsz valamint?  Esetleg egy kávét? - mászik arcomba a magas fiú.
Nem köszönöm!  Pihenni szeretnék. -mondom ki a mondatot, majd egyből a szobába sietek.
Kabátom ledobva terülök ki a nagy és puha agyon.
Egy nagy sóhajt kiengedve ajkaim közül csukom be szemeim.

Nagy sújt érzek meg derekamon, majd valaki csokokkal borítja be nyakam.
Testem bizseregni kezd a kellemes erzestől.
Keze lassan kúszik fel pólóm alatt, majd lassan simogatni kezdi melkasom.
Lassan nyitom ki szemeim, mely megpillantja jungkook sötét hajat, majd elém kerülő mosolyát.
Ajkamra hajol, majd keze lassan egyre feljebb csúszik.
Újra áttér nyakamra, kulcscskntomra.
Hajába túrok, majd meg húzom fürtjeit, amikor megérzem hogy a nyakamra adott csókból szivás lett.
Fáj mégis élvezem. Óvatosan beleharap, majd csókot nyom rá.
Felsőm megpróbálja eltávolítani, kisebb nagyon sikerrel ezért segítek neki eltávolítani a ruhadarabot.
Miután sikeresen lekerült rólam felsőm Kookie mellkasom kezdi csokolgatni. Hátrahajtom fejem a kellemes érzésre, majd Jungkook felsője alá bejutva távolitom el róla is pulcsiját.
Végig húzom kezem kockás felsőtestén, majd ajkamba harapok, melyet egyből észre is vesz.
Újabb csók csatába kezdünk amikor az ajtónk kinyílik, mi pedig egyből oda kapjuk fejünk az ajtoban álló személyre.

Apa? - kerekedik ki szemem, amikor megpillantom édesapám.

.. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. . .. . ..
Kavarodás😅
Mint ígértem itt az új rész.
Tudom sokáig tartott megirni és nem is lett hosszú sem, de azért remélem tetszik majd.
Nem ígérem hogy hamar hozom az új részt, hiszen az iskolában nem sok időm lesz írni, de minél előbb megpróbálom hozni! ❤❤