You will be mine- Jikook ( Befejezett!)

10. resz

Szia Jimin és Jin!
Tudom, attol mert neked cimeztem, eggyütt fogjátok elolvasni ezt.
Sajnálom fiaim, hogy csalódást okoztam és hogy nem lehetek otthon veletek.
Nem azért törtem fel anyátok sirját, hogy ártsak neki, vagy hogy megzavarjam örök nyugalmát, mindössze,csak szerettem volna ujra vele lenni.
Kiakartam hozni őt onnan!
Sajnálom, hogy nem sikerült és, hogy emiatt itt kell most lennem ahol. Minden pénzem a sir javítására adom!
Remelem, nem haragszotok rám azért annyira, hogy nem jöttök be meglátogatni a jövőhéten.
Szükségem van most rátok, ahogyan eddig is.
Jimin remélem még táncolsz és énekelsz és, hogy nem könnyekkel küszködve alszol el, ahogy régebben.
Jin te pedig remélem otthon maratsz pár napra az öcséddel, szüksége van most rád, jobban mint eddig.
Vigyázzatok egymásra!
Remélem találkozunk minnél hamarabb.

Puszil szerető apátok.

Könnyeink beterítették a kanapé pokrócát.
Nem birtam abbahagyni a sirast, a könnyeim utat törtek maguknak.
Jinre döltem és ölelkezve próbáltunk megnyugodni.
Ugy sajnálom, nem érdemli ezt!!- fakadtam ki.
Ő csak a szerelmével szeretett volna lenni!!-már kiabáltam.
A könnyeim elfolytva, adtam a báttyám fejére egy puszit és felszaladtam a fürdőbe.
Beáltam a zuhany alá és csak sirtam, zokogtam és nem tudtam megállni.
Megtörölköztem, majd a polcon megláttam valamit.
Egy borotva az.
Széttörtem és kiszedtem velölle a pengét, majd a többi részt a kukába hajítottam.
Soha nem csináltam még ilyet! Soha! Még akkor sem mikor elveszítettem a legfontosabb embert az életemben.
Ahogy a pengét a kezemhez emeltem eltüntek a könnyeim.
Ahogy a bőrömhöz ért egy csepp vér a földre hullott.

Aahh- nyögtem fel az érzéstől.
Elsőre fájt, de aztán elmult.
Jól esett. Úgy éreztem igy kiadhatom magambol a dühömet és a bánatom.
Egy vágás, majd kettő,három és igy tovabb.
A padlon már ált a vér, de én nem áltam meg.
Addig csináltam, míg a kezem be nem boritotta a vér, amig volt hely a kezem, nem áltam meg.
Szédülni kezdtem. Beköttöttem sebeim, de nem ált el a vérzés, ezért lerohantam Jinhez, de ő a kanapén aludt.
Nem fogom felkelteni a saját hülyeségem miadt!
Majd valahogy megoldom.
A telefonomért nyultam és tárcsáztam a legelső számot.

Igen.- szolt bele lassan Kook.
Szia Jungkook, Jimin vagyok. - szoltam bele ilyedten a telefonba, ugyanis a kötés már át volt ázva a kezemen.
Tudom ki vagy! Baj van?- kérdezte halál nyugodtan.
Igen, azt hiszem el fogok vérezni!- megijedtem, nem tudtam mit kéne tennem, hisz sosem éreztem ilyet és nem is csináltam.
Azonnal ott vagyok!- azzal ahogy ezt a mondatot kimondta, megszakadt a vonal.
Kinyomta.
És ha elvérzek? Vagy meghalok?

Dörömbölést hallottam az ajtón, azt hittem Jin felkel rá, de csak fordult egyet és aludt is tovább.
Jövök, már abba hagyhatod!- nyitottam ki a srác elött az ajtót.
Mi történt? Hol vérzel??- nézett végig rajtam kétségbe esett arcal.
Vigyél magadhoz, ott megmutatom.- suttogtam.
Bólintott, majd a kocsiba beszálva már nyomta is a gázt.
Percekkel később már a ház előtt áltunk.
Siessünk!- sóhajtottam, mert láttam,hogx a vér már a pulcsimon is átütött.
Miért?- nézett rám ilyedten.
Csak menjünk!- kiabáltam rá.
A liftbe érve megszédültem, igy Junkookba kapaszkodtam.
Rendben vagy?- zavart tekintettel figyelt.
Nem!- mondtam, mert még mindig szédültem.
Itt vagyunk Chim!- nyitotta ki az ajtót, amin rendesen beestem.
Na mutasd!!- ült le a kanapéra.
Itt a bibi!- húztam fel felsőm ujját és vettem le a már vérbe áztatott kötést.
Táltott szájjal nézte vagy 2 percig a csöpögő vérem,majd rohant a szobájába.
Hozott egy övet és egy elsősegély dobozt,majd ellökött, hogy üljek a kanapéra.
Most mi lesz?- néztem rá ijedten.
Renden leszel!- villantott egy halvány mosolyt, amitöl kicsit megnyugodtam.
A sebhely felé helyezte az övet, majd erősen meghuzta azt. Elövett valami folyadékot és rám nézett.
Ez csípni fog!- majd válaszom meg se várva ráöntött a folyadékból a sebekre.
Aaaaauu- sikítottam fel.
Én mondtam!- ráncolta össze homlokát majd ujra a dobozba nyult, majd bekötötte a kezem.
Így! Azt hiszem megmaradsz!- mosolygott rám, de én még mindig sokkban voltam.
Remélem!- eröltettem arcomra egy mosolyt.
Nem szabadulsz töllem ilyen könnyen!- kacsintott majd adott egy puszit.
Miután feltakarította a vert és kidobta a felsőm és a kötést, adott egy ujj pólót és a kanapén ülve néztünk valami filmet, amit én igazábol nem is néztem, mert csak kookra tudtam koncentrálni.
Arra ahogy nevet a filmen, és arra hogy megmentett.
Ezekkel a gondolatokkal merültem álomba, az én kookom vállán.
Az én Kookom! Milyen jol hangzik!