You will be mine- Jikook ( Befejezett!)

18.rész

Akkor majd utolso oraba talalkozunk!-csókolt meg kook, majd távozott.
Bementem az iskolába, de valahogy semmihez sem volt kedvem.
Nincs kedvem a gúnyolódó osztálytársakhoz, sem a tanárokhoz.
Egyszerűen semmihez, csak ahoz hogy kizárjam a külvilágot és gondolatok nélkül heverjek egy sötét szobában.

Ma el kell mennem apához.
Nem tudom Jin hányszor próbált már meg keresni, de ugy őszintén nem is érdekel, vele sem akarok foglalkozni.
Az életem csak akkor nincs elkurva, ha Jungkookkal vagyok. Akkor van csak értelme annak hogy élek, ha ő is velem van.
Néha elgondolkodom, mi értekme is van annak hogy élek. Nincs apám, vagyis van csak nincs velem, nincs anyukám aki otthon már főtt étellel várjon. Vagyok én és az egyetlen bátyám, aki azt hiszem, ha nem lennék ennyire rászorulva nem is foglalkozna velem.
Egyedül vagyok ebben az elcseszett világban. Vagyis hát nem teljesen egyedül. Ott van nekem Jungkook, aki szeret engem és foglalkozik velem, de ő sem ért meg igazán.
Senki sem ért meg engem. Nem tudják min megyek keresztül, vagy min mentem át.

Szia!- pattant le mellém Suga, aki annyira boldog mint még soha.
Szia.- vágtam hozzá, rá sem nézve.
Minden oké Chim.- karolta át vállam.
Igen.- tudom nem vagyok valami kedves vele. Nem érdemli meg hogy így bánjak vele, de most nem tudok mit tenni. Nem tudom, mit kéne tennem. Nem tudom hogyan kellene elmondanom neki, hogy eggyütt vagyok egy fiúval és hogy ez a fiú a tánctanárunk.
Mi lenne ha kővetkező szünetben felmennénk a tetőre?- szegezte nekem a kérdést.
Talán elmondta neki Tae hogy mi történt?
Milyért?- néztem rá meglepetten, ugyanis akármennyire bízom Taeban tudom, ha meglenne rá az alkalom elmondaná neki.
Beszélnünk kell. Van mit mesélnem és azt hiszem nekied is. Jin tegnap nállam keresett, azt mondta elszöktél.- pillantott rám egy percre majd folytatta a tananyag írását.
Renben!- hajtottam le a fejem a padra.
Tudom ami most következik, eggyikünknek sem fog jól esni. Nem tudom hogyan szokták az ilyet közölni egy baráttal. Soha nem csináltam még ilyet.

Elindultunk a tetőre csengetés után. Egész órán azon agyaltam, hogyan valjam be legjobb barátomnak, hogy " meleg vagyok".
Arra gondoltam habozás nélkül bevallok neki mindent. Megérdemli hogy tudja az igazat.
Hiszen ő is elmond nekem mindent. Vagyishát eddig mindent elmondott. Remélem attol mert ez kitudódik nem változik meg a közöttünk levő erős kapocs. Annyi mindenen átmentünk már eggyütt és remélem még sokmindenen át is fogunk.
Fontos nekem ez a személy, nagyon fontos.

Ez meg mi?- lépett ki az ajtón.
Amint megláttam azt a gyönyörűen átalakított tetőt a szám mosolyra húzódott.
Itt elégített ki először. Itt adta meg nekem a legjobb érzést, itt vitt fel a csúcsra.
Ki csinálta ezt?- ült le az egyik székre.
Én pedig levágódtam mellé.
Jungkook.- vágtam rá a választ. Nem fogok titkolózni előtte. Nem mondok el még semmi extrémebb részletet neki, de az igazat nem tagadom meg tölle.
Hihetetlen!- nézett körbe mosollyal az arcán.
Igen az.- néztem le magam elé és vártam hogy megszólaljon. Hogy kérdezzen, vagy csak nyögje ki mi volt olyan fontos.
Nem kellett neki 1-2 percnél több, bele is vágott a közepébe.

Anyájék elköltöztek.- mosolygott rám.
Ebbe mi olyan jó hír hogy mosolyogni kézteti. Nem lesznek vele a szülei és ennek örül.
És te?-néztem rá egy pillanatra, majd ujra magam elé bámultam.
Maradok! Enyém az egész ház, vagyis a milyénk. Ha gondolod néha ott aludhatnál ahogyan régen.- húzogatta szemöldökét jó nagy mosollyal száján.
Persze!- vártam pár másodpercet, majd egy nagy szusszanás után folytattam.
El kell mondanom valamit!- néztem sötét szemeibe, mire bólintással jelezte hogy mondhatom.
Hogyan kezdjek bele? Hogyan kell az ilyet úgy elmondani, hogy nekem se fájjon? Nehéz ilyen helyzetben megfelelő szavakat találni.