Park Jimin átlagosan éli az életét. Nehezen de megvan a maga kis világában.
Aztán jön valaki! Valaki aki teljesen felforgatja az életét és hirtelen minden megváltozik körrülötte. Van amikor lelassul az idő és van amikor tul gyorson pörög, de a fiu m...
Heló! Igenitthonvan, demégalszik.-riadtam fel Jin hangjára, majd feltápászkodtam. Vagyis, csakaludt!- mosolygott az ajto tulso felén állónak. Akkorbemehetnék hozzá?- ez a hang, annyira ismerős. Jin a válszomra várva nézett, mire bólintottam. Gyere!- intett a fiunak. Hello Jimin.- láttam meg azt a helyes nyuszit aki felém közeledett.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Jónapottanárúr.- mosolyogtam rá. Beszélhetnénk?- kérdezte nagy mosollyal arcán, mire bólontottam, majd a báttyámra néztem. Rendben, márittsemvagyok!- sietett el melöllem, majd egy határozott mozdulattal távozott a házbol.
Miértvagyitt?- Tudnom kellett, miert jött. Miattad! Egészéjjelnemtudtam aludni, csak tejártálafejembenés az, ahogy aszádbaharaptál. Miert gondol ezekre? Én teljesen elfelejtettem tegnap rá gondolni, hisz a báttyám volt a legfontosabb, abban a percben. Jimine, azértjöttem, hogymegtegyemazt amit tegnapféltemmegtenni!- csúszott közelebb hozzám. Miregondolsz?- kérdeztem. Tényleg érdekel a dolog. A szemeibe néztem, majd a szájára és ujra a szemébe. A tekimtetem cikázott a szája és a szeme közt. Közelebb hajolt és megcsokolt. Ajkai forróak voltak, és tökéletesen illettek az enyémre. Eleinte gyengéden csókolt, majd elmélyitette azt. Megfogta a csipőm és még közelebb húzott. Nyelve engedélyt kért a bejutásért, amit én egyböl meg is adtam neki. Nyelve feltérképezte a szám. A csókunk levegőhiány miatt abbamaradt. Ez volt az első csókom és attol kaptam meg, akitöl a legjobban szerettem volna.
Csodaszépvagy Jimine, és rohadtjolcsókolsz!- kacsintott rám és turt bele a hajamba, mire elvörösödtem. Köszönöm!- mosolyogtam rá. Ő is fantaztikusan csókol, legalább is azt hiszem, mivel még nem csókolóztam mással. Még egy darabig úgy ültünk, majd megtörte a csendet. Mivelállszelő, azórámra?- húzogatta szemöldökét. Gyeremegmutatom!- álltam fel és kezet nyujtottam neki, amit egyböl el is fogadott. Kézenfogva rohantunk az emeletre, majd beestünk a szoba ajtaján. Wow!!- ált táltott szájjal és körbe- körbe forgott. Ezazénkispróbatermem!- mosolyogtam rá. Gyönyörű, mintte!- lépett közelebb, majd egy puszit nyomott a számra. Mostmár ez lesz a szokása? Puszikkal fog elárasztani? Mondjuknembánnám!!- csúszott ki a számon. Mitnembánnál?- huzta perverz mosolyra ajkait. Hamegmutathatnám, mitadokmajdelőazórádon!!- próbáltam mosolyogni, de inkább nézet ki vicsornak. Akkorhajrá!- ment töllem távolabb. Elkérhetnématelefonod? Miért?? Csakzenétakarokkapcsolni!! Átnyujtotta a készülékét, majd elindítottam a számot, amire ő is táncolt. Kikerekedett szemekkel figyte, ahogy eltáncoltam táncát.