*- Apa. Mondtam már, hogy nem állok készen a házasságra.-néztem rá mosolyogva.
-Akira. Kislányom... muszály lesz a faj...-nem hagytam apámnak befejezni a mondandóját.
-A fajunk fennmaradása érdekében. Tudom,tudom. Már sokszor mondtad.-sóhajtottam.
...
Az elején elég véres jelenetek jönnek elő ezért csak sajátfelelőssége olvasd! _______________________________________
*Kira szemszöge*
Amikor megláttam a tüzet és a komolygó füstöt a falu irányában, nagyon megijedtem. De nagyon! Akirára néztem, aki hírtelen felállt és rohanni kezdett a falu felé. Mi is követtük őt és farkassá változtunk. Mert ugyebár, biztosan nagy baj van! Próbáltuk utolérni nővéremet, amikor hírtelen megált a falu határánál az erdő szélén. Oda léptünk mellé és szörnyű látvány tárult a szemeink elé. Az egész falu lángokban állt, a földön emberek tömkelege hevert mozdulatlanul vérben ázva. Lesokkoltam a látványtól, remegni kezdtek lábaim. Éreztem Laurán is a rosszúllétet és a félelmet. A lángok közül egy csapat vadász bukkant fel. Vadászok!!? Hogy a fenébe találtak meg minket? És az ott ugye nem apa?
Megpillantottam apánkat,akit az egyik vadász, a nyakánál fojtogatta egy kötéllel ami füstölgött. Akira, folyamatosan csak morgott rájuk, de nem támadt, mivel sokan voltak és nem akarta hogy megsérüljön valamelyikünk is. A pasas elmosolyodott amikor ránk nézett, majd egy hírtelen mozdulattal kitépte fogjának szívét. A teste a földre esett, hatalmas vértócsát hagyva maga körül. Majdnem összeestem a látványtól. Ekkor a vadászok mögül megjelent egy Wiksu.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Unokahugom és én is tettünk egy lépést hátra. Nagyon féltünk ettől a szörnyetegtől. Kiskorunkba, megtámadott minket két Wiksu, amikor túlságosan is messze kerültünk a falutól.
*Vissza emlékezés*
Laurával elmentünk virágot szedni, anyáknapja alkalmából és akkor támadtak meg minket. Akira mentett meg minket a két rusnya dögtől és a gazdájuktól. A gazdájuk egy vadász volt. A vadászok kísérletezték ki ezt a fajt, a kutyák és a mi vérünket összekeverve. Akira megölte őket, így megmenekültünk, de azóta is félünk attól a lénytől.
*Vissza emlékezés vége*
*-Menyetek a bunkerbe. GYORSAN, GYERÜNK!!*-halottuk meg dühös hangját Akirának, telepatikusan.
Összenéztem a mellettem állóval, bólintottunk egyet és az erdő közepe fele keztünk el rohanni. Hallottuk ahogyan az egyik vadász ránk uszítja azt a dögöt. Ugyan úgy mögöttünk futott Akira és a Wiksu követett minket. Amikor hátra néztem, láttam ahogy nővérem tűzzel lezárta a vadászok útját így nem tudtak követni minket és abban a szem pillantásban a lány szét tépte dühében az állatot.
*-Ne fordulj meg, csak rohanj!!!*-mondta tesóm s úgy is tettem.
Az erdő közepére érve, visszaváltoztunk és a földön elrejtett csapóajtót felnyitottam, majd a lefelé vezető lépcsőn lementünk. A bunkert senki se találhatja meg, a mágia pajzs miadt. Ezt még apánkkal építettük ki, az ilyen fajta esetek esetén. Amikor leérkünk, Laura egyből a földre rogyott és zokogni kezdett.
