A legendás farkasok /BTS ff./

11. Vérfarkasok Bálja

*Jin szemszöge*

Kikészültem. Mióta találkoztunk azokkal a lányokkal, Jimin elkezdte bújni családfájának könyveit, annak érdekében hogy a három lány rokona-e. Nem hiszem hogy rokonok. De ha ennyire elszánt, akkor nem lehet lebeszélni semmiről.

Egy óra és kezdődik a bál. Remélem eljön a két "menyasszony" és unokahuguk. Apám szerint a Mondgomery családdal jönnek.

-Hyung!- hallottam meg Jimin hangját.

-Hm?- fordultam felé.

-Minden rendben?- dönti meg fejét.

-Ne aggódj, csak elgondolkodtam. Találtál valamit?- kérdeztem töle.

-Nem. Egyáltalán nincs Jina, SeoWon vagy Boram nevű a családban.- rázza fejét szomorúan.

-Montam hogy nem vagytok rokonok!- ment el mellettünk Yoongi.

-Fogd be!- emelte meg kissé hangját, majd durcás arccal leült egy székre.

-Jó, elég legyen!- álítottam le őket, mielőtt el nem kezdenek veszekedni.

-Jin! Gyere egy kicsit!- lépett a szobába apám.

-Megyek.- léptem ki az ajtón.- Van valami probléma?- érdeklődtem amikor bezártam az ajtót.

-Nincs. Csak rá néznél kérlek Merlinre?- nézett szemembe a férfi.

Bólintottam és elindultam Merlinhez. A ház mögött egy gyönyörű kert található és egy eldugotabb részén egyfajta madárház van. Itt tartottuk Merlint. Az ajtajához èrve, kinyitottam azt. A bagolyt megszokott helyén találtam, egy kialakított tartó oszlopon és tálját bámulta. Nem nyúlt az ételhez megint. Közelebb mentem hozzá, majd óvatosan megsimogattam fejét.

-Kérlek egyél! Ha nem eszel, mit fog szólni Akira?- kérdeztem az állattól. A név hallatára rám emelte tekintetét ès egy különös csillogás véltem felfedezni szemeiben. Apa mesélte, Merlint Akira nevelte fel és nagyon szoros kapcsolat alakult ki köztük. Merlin elkezdett enni, amit mosolyogva néztem.

*Laura/Boram szemszöge *

Itt az idő. Most érkeztünk meg a báll helyszínére, ami igazán elegáns. Nem bántam volna ha itt lennének a lányok. De nem jöhettek, mivel vámpírok és csak vérfarkasokat engednek be a rendezvényre.

-Csak menjünk és essünk túl rajta!- morogta Akira az orra alatt.

-Tudod jól, nem olyan hamar fogunk végezni drágám!- simogatta meg karját Izabella.

Akira sóhajtott, vett egy mély levegőt és kiszáltunk a limuzinból. A Kim családi bírtokon tarják a bált és annak épületével néztünk farkasszemet. Fel sétáltunk a hosszú lépcsősoron, amikor felértünk egyből egy negyvenes éveiben járó férfi sétált hozzánk.

-Jó estét kívánok Mondgomery család! Örülök hogy újra láthatom magukat!- mosolyodik el a férfi.

-Mi köszönjük a meghívást Min-Jun úr! Bemutatom eme három leányzót!- hajolt meg Izabella és felénk fordult.

-A Tóth család utolsó túlélői. Részvétem a falka és családotok elvesztésében.- szomorodott el.

-Köszönjük!- hajolt meg Akira.

-Édesapátok nagyon jó barátom volt és sokat mesélt rólatok! Engedjétek meg hogy bemutatkozzak! Kim Min-Jun vagyok a Kim család feje.- nyújtott kezet, amit Akira elfogadott.

-Örvendek! Én Tóth Akira vagyok. Iker testvérem Tóth Kira és unokahugunk Tóth Laura. Remélem új élményekkel gazdagodunk az itt létünk alatt.- húzott egy féloldalas mosolyt Akira arcára.