A legendás farkasok /BTS ff./

20. Elveszített önuralom

Amint meghallottam mit tett anyával, belsőmben egy eddig ismeretlen érzés fogott el. Mérhetettlen harag és gyűlölet, az iránt akit egykoron szerettem. Nem tudtam elhinni, hogyan voltam képes beleszeretni egy ilyen szörnyetegbe. Ujjaimat ökölbe szorítottam és előrébb tőltem, ezzel láncaimat táncra bírva. Szóltam Jinnek, tartsák vissza a lányokat. Nem akarom, hogy bajuk essen, miközbe harcolok. Lehet, nem tudnám vissza fogni magam ezek után. Fejemet megemeltem, így elém tárulva az a mocskos féreg. Íriszeim égtek, ezzel tudtomra adva izzásukat.

-Rohadék.- morogtam, ezzel magamra hívtam figyelmét- Tudod. Az bánt engem a legyjobban, miképp tudtam egy ilyen kétszínű dögbe beleszeretni.- éreztem magam körül a mágiát. A színpad peremén kisebb lángok bukkantak fel.

-Csodálkozom is rajta. Egy magadfajta lény, ami vagy ezer évvel ezelőtt született egy átokból.- lépett elém- El kell keserítselek. Sosem szerettelek, csak része volt a küldetésemnek és anyád megölésével teljes jogú vadászá váltam.- nevetett ördögien.

-Még azt a napot is megbánod, amikor megszülettél!- egy nagyobb rántással elszakítottam, karjaimat tartó láncokat és megfordítva a férfit nyaka köré tekertem azt. Meglepve kapkodta tekintetét és a kevésbé felcsapó lángokat fixirozta.

-Ezt hogyan? A méreg miatt, nem lehetnél rá képes.- erőlködve próbált kiszabadulni fogságomból.

-Te magad mondtad, hogy különlegesek vagyunk. Azt vártad ennyivel eltudtsz intézni?- nevetek fel hitetlenül és a másik két láncot is elszakítom.

-Alábecsültelek az tény. Viszint te is engem.- hajolt előre, ezzel engem előre dobva.

Nagy puffanással kerültem a földre. Nem volt időm felálni, így oldalra gurultam, kitérve ütése elől. Előre lendítettem jobb karomat, amin a láncok voltak és az előttem álló lábára rácsavarodott. Megrántva "fegyveremet" a férfi hanyat esett. Gyorsan felpattantam. Josh egy dobó kést hajíntott felém, amit sikeresen kivédtem. Viszont ő ezzel egy kis előnyhöz jutva kiszabadította magát és nekem rohant.

Kira/SeoWon szemszög

Ahogy egymással küzdöttek és egymásra néztek, tudtam, hogy csak egyikük éli túl. Az egykori párból halálos ellenségek lettek. Alig bírtam elhinni Joshnak, a múltban történt tettének. Hogyan és mikképpen ölhette meg anyát, aki odáig volt a fiúért és fiaként fogatta volna! Bámultam magam elé, még mindig Jin tartott vissza Namjoonnal. A többi lányt is le kellett fogniuk a fiúknak, amint a fiatal vadász Akirára rontott. Akira mindíg is kíválóan teljesített a küzdő sportokban. Most sem volt ez másképp, de csodálattal határos módon az a nyomorult egyenrangúként küzdött ellene.

-Hamarosan jön értetek a követség és a szemetek láttára fogják a kis rühes falkádat lemészárolni.- nyomta a földre hírtelen Josh nővéremet, ezzel kiszakítva saját gondolatomból.- Gyönyörű dallam lesz füleimnek könyörgésetek az életükért, mint ahogy anyátok is tette értetek.

Akira hajában megjelent egy vastag fekete tincs. Dühtől eltorzúlt arca, kisimult és komorrá vált. Szemei fényesebben ragyogtag és az őket körülvevő lángok hatalmasak lettek. A lángok a vörös és a narancs árnyalataiban játszott, néhol sötéteb árnyalatokban vagy korom feketére váltottak. Josh megijedt a közelében felcsapó tűznyalábra, ezzel eleresztve testvéremet. A lányt körbefogták a lángok, amik szinte feketévé váltak és ezzel elnyelve őt. Megijedtem. Életemben egyszer sem láttam ilyet tőle. Ő mindig nyugodt és higgadt maradt. Sosem tombolt vagy zúzott szét dolgokat igazán. A lángokból egy nagy fekete mancs nyúlt ki, ezzel jelezve az itt lévőknek, hogy átváltozott. Eltüntek róla azok a láncok, ami a kezein és lábain eddig voltan. Amint megláttam teljes alakját, egyet hátra léptem, ezzel a két srácot is hátrálásra késztetve. Akira szemei kék fényben ragyogtak, ám szeme fehérjét eltakarva. Alakja nagyobb volt a megszokotnál, ami az eredeti termetéhez hozzá tolódott kábé harminc centi. Tekintete vészjósló és félelmetes, amitől még Byul is meghátrált, pedig ő nem fél semmitől.