A legendás farkasok /BTS ff./

9. Bonyodalmak

*Kira/SeoWon szemszöge *

-Jina!!-lepődött meg Bomi és a többiek.

-Betoltad a pofád Park? Már vége az óráknak lógós!-förmedt a lányra a suli ribanca.

-Bocs, de fontosabb dolgom akadt a sulinál!-hallottam hangján hogy mosolyog. Mi volt olyan fontos, amiről nem szólt nekünk?

-Aha persze. Akarsz fogadni?- gúnyolódik CL.

-Miben?-kérdi semmit mondó hangon nővérem.

-Vegyetek részt a versenyen, amin én is részt veszek barátnőimmel. Aki veszít, itt hadja a sulit!- EZ MOST KOMOLY!? Mielőtt még elleneztem volna, Akira válaszolt.

-Áll az alku!- fogtak kezet.

-Helyes.-vigyorodik el- Ti fogtok veszíteni! Olyan bambán táncoltok, még a 100 éves nagymamám is jobban táncol! A szüleitek elég bénák lehettek!-EBBŐL BAJ LESZ!- Biztos azt kívánják, bárcsak meg sem születettek volna!- nevetett fel.

Nem kellet sokat várni, Akira reakciójára. Jobb kezét a lány nyakár szorította. Az elötte álló abba hagyta nevetgélését és elkezdett fulladozni az oxigén hiány miatt, próbálta kezét levakarni torkáról. Akira haja elkezdett lebegni és éreztem a kis mennyiségű mágiát körülötte.

-Még egy szó és nem látod a holnapot kisanyám!- mélyitette el kissé hangját, amitòl megilyedtem.

-Most már elég lesz Jina!- nézett a lányra Boram bal karomat szorongatva. Nem látta így őt de, még én sem.

-Csak egy kicsit megleckéztetem!- szorította meg jobban nyakát, amire CL a fájdalomtól felsikított.

Nem törődve a lány szenvedésével, Akira nem engedte el. A folyosó végén megpillantottam a Bangtan fiúkat felénk tartani, kicsit sietősen. Biztos meghallották CL segélykérő kiáltását. Közelebb léptem nővéremhez, egy kicsit magammal húzva Boram-ot. Jobb kezemmel átnyúlva Akira jobb válla felett, eltakartam két szemét és magamhoz húztam. Elengedte a lány nyakát, aki összerogyva torkához kapta kezét, kezdett el köhögni és levegő után kapkodni. Nővérem körül megszünt a mágia de, nem nyugodt meg teljesen.

-Mi történt?- kérték egyszerre a fiúk. Nem törődve velük, hátra néztem.

-Byul! Töröld ki az emlékét, amit csinált vele Jina!- néztem az említett személyre.

-Rendben!- bólintott, majd Cl-hez sétált.- Na gyere!- fúzta fel a földről és a legközelebbi terembe bementek. Bomi és Hyerin utánuk mentek a biztonság kedvéért.

Oda hajoltam Akira füléhez és egy egyszerű "altató" mágiát mormoltam. A szemem és a holdkövem elkezdett kéken világítani. Amennyire csak engete a kontaklencsém, ugyanis kék színűt hordok az emberek miatt. Feltűnő egy vörös szemű lány kék hajjal. Akira teste ellazult, így levettem kezemet szeméről és vállánál fogva megtartottam testét. Akira szemei csukva maradtak és halk szuszogásba kezdett. Tehát sikerült elaltatnom, ennek örülök.- gondoltam magamban.

-Válaszolsz még ma vagy mi találjuk ki!?- kérdezte kicsit ingerülten Yoongi.

-Az a lány akit látatok összeesni, olyat mondott amit nem kellet volna. Meg is érdemelte a kötözködés végett!- néztem szemükbe semmit mondón.

-*Kira mit fogunk csinálni?*-kérdezte telepatikusan a még mindig másik kezemet szorongató unoka hugicám.

-Nem lesz semmi baj! Haza visszük Aki.. vagyis Jina-t és ki faggatjuk hol volt! Rendben?- néztem Laurára és egy bíztató mosolyt mutatva.

-Mit csináltál vele?- biccentett fejével Namjoon nővéremre.

-Csak "elkábítottam".

-Ez lenne az adottságod?- lepődik meg Hoseok.

-Valami olyasmi.- mosolygok a fiúkra.-La..Boram! El engeded a karom, hogy hátamra vegyem Jina-t?- fordulok hozzá. Bólint egyet majd elengedi karomat. Egy hírtelen mozdulattal hátamra veszem nővéremet, ami meg sem kottyan.

-Kész! Nem fog emlékezni, Jina tettére a suli "királynője"!- lépet ki a teremből és mutatott idéző jelet kezeivel Hyerin egy kicsit mosolyogva.

-Köszönöm Byul!- léptem hozzá Akirával a hátamon.

-Semmiség! Látom sikerült lenyugtatnod.- célzott a hátamon szundikáló lányra.

-Ne vigyünk haza titeket? Gondolom ti busszal jártok be és nem autóval.- ajánlotta fel Namjoon. Mindenki kikerekedett szemekkel nézte a leadert.

-Nem szükséges!- rázóm meg fejemet.

-Ragaszkodunk hozzá! Ugye srácok?- nézett hátra.

-...Igen!- kis habozás után válaszoltak.

Sóhajtottam és a melletem álló Byul-ra néztem. Bólintott annak érdekében, nyugottan egyezek bele. El fogadtam ajánlatukat. Jimin, Tea és Jin egyszerre megszólalva, a hátamon alvó nővéremet vinni akarták helyettem. Nemet mondva nekik elindultam kikelé. Byul hozta az edzőtáskám, amiért hálás vagyok. A fiúkat eligazítva elmondtam merre lakunk. Elvittek az erdő széléig onnan pedig haza gyalogoltunk és elköszöntünk a fiúktól.

*Akira/Jina szemszöge*

Egy sötét helyen vagyok leláncolva. Tele vagyok sebekkel és tiszta vér vagyok. Valamilyen mágia kör közepén ülök, karjaim levegőbe emelve a falhoz van láncolva. Felemelem fejemet és a sötétségben az egyik vadászt látom magam előtt.

-Megmondtam! Nem menekülhetsz!- vízhangzott hangja az üres térben.

Kipattantak szemeim és kapkodtam levegő után leizadva. Csak álom volt!-nyugtattam magamat. Felültem és a szobámba találtam magam ágyamon. Mi történt?- kérdeztem magamtól. Jobban szét néztem és mindenki a szobámban volt mellettem.

-Akira!!-ugrott nyakamba Kira és Laura.

-Hol voltál, annyira aggódtam érted!-motyogta nyakamba hugom.

-Semmi baj mostmár itt vagyok!- ölelem magamhoz a két kékséget.

-AKIRA!?- döbbent le a három vámpír.

-Ne haragudjatok!- vált el tőlem Kira- El kel mondanunk nektek valami fontosat!- fordult az összezavarodott lányokhoz.

Kira, Laura és én elmeséltünk mindent. Kik is vagyunk valójában, honnan jöttünk és miért mentünk el arról a helyről ahol születtünk. Figyelmesen hallgatták és megöleltek minket. Kivéve Byul. Nem is csodálom , ő nem olyan típusú lány aki kölelkezik vagy lelkizik. Legalábbis így ismeretem ki ebben az 1-2 napban.

-Holnap lesz a bál!!- csap fejéhez Aria.

Annyeong 🤗🤗! Ahogy megigértem elhoztam az újabb részt😁! Hamarosan hozom a következőt, addig is sziasztok😂😉❤!!