A legendás farkasok /BTS ff./

18. Évzáró

-Nem más mint...- húzta el azt az egy szót.

-Mondja már!- örlődött mellettem Bomi. Komolyan, ő jobban izgul mint én vagy Kirával.

-Park Jina és Park SeoWon!- káltja el magát Won.

-Micsoda?- döbben le hugom, amit kimondta a férfi koreai nevünket.

Az aulában tapsvihar kerekedett, mi ketten pedig a színpadra mentünk kissé ledöbbenve, osztályfőnökünk intésére.

-Gratulálok lányok! Mindenkit levettetek a lábáról!- dicsért meg mosolyogva.- Később megbeszéljük a továbbiakat. Most menjetek pihenni, hisz holnap sok dolgotok lesz még.

-Köszönjük!- hajoltunk meg előtte és a közönségnek fordulva, hogy kifejezzük hálánkat és tiszteletünket feléjük, mert nem volt könnyű dolgunk. Szemem sarkábó láttam, ahogy CL hisztérikusan elhadja a helyet. Így a fogadást megnyerve, boldogan hagytuk el egyetemünket.

Haza mentünk és a saját próba termünkben még gyakoroltuk az évzáróra. A két órás gyakorlás után a konyhába igyekeztem, hogy az éhes lányoknak - akik egy bivalyt is képes lettek volna felfalni jelenleg - készítsek valami harapni valót. Amíg elkészítettem a ételt, elkültem őket zuhanyozni. Vacsora közben beszélgettünk, majd annak befejeztével elmosogattam és elmentem lezuhanyozni. A fürdőből kilépve, előkészítettem mindent a holnapi napra. Lefekvés előtt, még utoljára az ablakon keresztül felnéztem az égre, ahol már ezernyi csillag világította be a sötét tájat.

-Ne aggódj apa, hamarosan mindennek vége lesz. Nem fogom engedni, hogy másokkal is megtörténjen az a szörnyűség, mint velünk. Mégha nagy árat is kell fizetnem azért, ha használnom kell AZT az erőt. Az életemet is odaadnám, hogy biztonságban tudhassam az új kis családunkat. Még ha vámpírok is legyenek.- egy halk nevetés hagyta el ajkaimat, ahogy három vámpír barátnőnkre gondoltam. Annyira megkedveltem őket, szinte falkatagként tekintek rájuk, ami nálunk a családot jelenti.

Pár percig fürkésztem a gyönyörkötető égbolton, utána ágyamba feküdve elragadott az álmok világ.

A kihalt hosszú folyosót, cipőm kopogása töltötte be. Megszaporázva lépteimet igyekeztem, kastélyunk tanács termébe, hogy a vadászokhoz kirendelt követünk tájékoztasson az elmúlt hetek történéseiről Susan-nál. Végre meg érkezve uticélomhoz, kitártam a hatalmas két szárnyú tölgyfa ajtót. Érkezésemre a teremben jelenlévők felfigyeltek és meghajolva üdvözöltek. Köztük hugommal, aki már az ott lévő vénekkel tanácskozott valamiről.

-Mi történt?- ruhámat kissé megemelve lépkettem le a két sorból álló lépcsőről, hogy lábbelim ne akadhason bele.

-Felség! Káosz tört ki a vadászok csapatai között! Lushan Lockwood az északi csapatok vezetője, fellázadt ön ellen és az összes természet feletti lényt ki akarja írtani!- kétségbe esetten sietett elém a kissé őszes hajú férfi.