*- Apa. Mondtam már, hogy nem állok készen a házasságra.-néztem rá mosolyogva.
-Akira. Kislányom... muszály lesz a faj...-nem hagytam apámnak befejezni a mondandóját.
-A fajunk fennmaradása érdekében. Tudom,tudom. Már sokszor mondtad.-sóhajtottam.
...
Egy elhagyatott háznál állok és vámpírok vesznek körben. Ezek a vérszívók nem tisztavérűek, vagyis egykoron emberek voltak. Megzavartam őket a vadászatban így az én véremmel akarják festeni az épület falait. Egyedül vagyok, a dühöm egyre csak nő és lassan elvesztem a önuralmamat. Elhomálypsodik elöttem minden. Pár pillanat múlva újra tisztán látva, körülöttem mindent vámpír vér lep el. Megöltem őket! És mégis miért!? Bosszúból? Vagy csak így volt kedvem!? Nem tudom!
Éreztem válamon valaki érintését, azzal a szándékkal hogy felébresszen. Nehezen ki nyitottam szemeimet és megláttam hugomat.
-Jó reggelt csipkerózsika! Már ideje volt felkelned, hamarosan megérkezünk Seoul-ba.-mosolygott rám majd keltegetni kezdte a legfiatalabbat.
Azaz álom amit láttam már megtörtént egyszer 10 év. Vajon miért pont ezt álmodtam? Na mindegy. Kirának sikerült a szőkeséget felébreszteni, a biztonság kedvéért hamarabb bekapcsoltuk az öveket és ki kapcsoltam az összes elektromos készüléket. Pár perc elteltével a hangszórókon keresztül a pilóta kérte meg az utasokat arra amit mi hamarabb megtettünk.
Végre földet érve kikapcsoltam övemet, majd össze szedtem a kis táskába maradék cuccainkat. A lányok is elkészültek így már elhagyhattuk a gépet. A kapun kiérve elindultunk a csomagjainkat átvenni a futószalagról és keresni keztük a Mondgomery csakádot. Nem telt el sok idő mire rájuk bukkantunk vagyis ők ránk, mivel Aria nekifutásból rá ugrott szerencsétlen Laurára. A lány a hírtelen lendülettől majdnem hanytgódott, de szerencsére Kira időben elkapta őket. Aria miután megölelgedte szegény lánykát, minket is részesített örörömében és köszöntött minket. Mr és Mrs Mondgery-hez oda sétáltam és meg öleltem őket. Örömmel fogadták el, miután elváltunk egymástól részvétet nyílvánítottak felénk a családunk elvesztéséért. Szomorkásan megköszöntem. Szóltam az előttem álló két felnőttnek a tervem kapcsán amibe bele egyeztek.
Beszáltunk a kocsiba és az általuk ajándékba adott házhoz mentünk. Egy kis idő múlva megérkeztünk egy erdős területre, ami egy földút vezetett az épülethez. Megpillantva az új otthonunkat felcsillantak szemeim. Nagyon konfortos és jó környéken van, ami fontos számunkra az átváltozás szempontjából mert nem láthat meg senki.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
-Wow...Nagyon jól néz ki.-jegyezte meg Laura.-Igazán nem kellett volna.
-Ne butáskodjatok. Ez csak természetes. Pakoljunk ki a cuccaitokat utána irány a hivatal!-fordult felém Mondgomery asszony.
-Rendben. Köszönjük. És miután onnan visszaérünk a hajunkat is megváltoztatjuk! Oké lányok?-említettem meg a többieknek.
Ők csak bólintottak, majd miután kiszáltunk bevittük az "otthonunkba" böröndjeinket. A nappaliba lerakva már indultunk is vissza a járműhöz és már el is indultunk a városközpont irányába.
...............
Végre valahára ki értünk ebből az istenverte helyről! Már azt hittem itt fogok megpusztulni a várakozástól, annyian voltak. Mintha egy nagyon hideg téli napon a hajléktalanoknak és csöveseknek ingyen meleg élelmet osztogatnának! Vagy az idióta emberek pénz eső hallatára úgy gyülekeznének, mint a oroszok a téren! (😂) De ennek ellenére végeztünk és már új nevünk is lett. Az én nevem most már Park Jina, hugicámé Park SeoWon, Lauráé pedig Park Boram. Ezeket a neveket Laura válogatta ki nekünk, még jó hogy k-pop rajongó. De az igazság az, hogy már egy ideje tanultuk a nyelvet a szüleink kérésére.
-Miért pont "Park" ? Így úgy érzem magam mint egy idióta! Ki az a HÜLYE, aki egy közterületeről nevezi el a vezeték nevét?- háborodttam fel míg beszáltunk a járműbe. Mindenki csak nevetett rajtam és elkezdtem emiadt morogni.
-Nyugi tesó.-törölte le nevetve könnyeit Kira.- Ez van fogadd el.
-Nem akarom el fogadni.-morogtam magam elé.
-Te tudod.-mosolygott Aria.
Hazaérve bementünk és körbevezettek minket hogy mit merre találunk. Nagyon tetszett. Mindenki elfoglalt egy szobát és ki pakoltunk a böröndökből. Miután kész lettem az előre megvásárolt hajfestékekkel be mentem a fürdőbe. Mivel az én hajam már eleve rózsaszín volt csak egy árnyakattal sötétebb festékkel befestettem és egy kisebb mágia segítségével a hátközépig érő hajam, a derekamig ért most már.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Meg csináltam a két lány haját is. Kirának a szép fehér haj, most gyönyörű világos kék színben pompázott.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Laura szőke hosszú fürtjeit levágva kicsit sötét kék árnyalatra festettem ami nagyon jól ment tengerkék szemeihez.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
-Nagyon jó lett a frizurátok!!-csillant fel Aria szeme.
-Igen és nagyon jól áll nektek.-helyeselte lányát az idősebb nő.
-Izabella?-szóltam a nőnek.
-Mond!-pillantott rám kíváncsian.
-A közelünkben van valamilyen tánc egyetem ahova beiratkozhatunk?-kérdeztem, mire mindenki rám kapta tekintetét és a velem szemben álló nő arcán egy nagy mosoly jelent meg.
Helló skacok!😁😁 Meg hoztam az új részt remélem tetszik. Még ezen a héten hozom a kövi részt addig is jó olvasást nektek!😘
