*- Apa. Mondtam már, hogy nem állok készen a házasságra.-néztem rá mosolyogva.
-Akira. Kislányom... muszály lesz a faj...-nem hagytam apámnak befejezni a mondandóját.
-A fajunk fennmaradása érdekében. Tudom,tudom. Már sokszor mondtad.-sóhajtottam.
...
Gondolataimból feleszmélve, indultam a fürdőbe elintézni reggeli rutinomat. A szobámba vissza térve, sekrényemhez lépve kivettem egy ruhszettet.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Lépcsőn lelépkedve, konyhába mentem elkészíteni a reggelit. Miután ezzel is meg voltam megetettem Merlint. Merlin még tegnap este hazajött velünk és a ház mellet az egyik fán lévő odube fészkelte be magát. Írtam egy cetlit lakótársaimnak "Elmentem be vásárolni holnapra, majd jövök! Reggelit a tűz helyen találjátok! Puszi: Akira <3" szöveget, majd cipőmet és táskámat felkapva kiléptem a lakásból. Elindultam a buszmegálló irányába, ki az erdőből és fejben összegyűjtöttem mit kell vennem. De gondolataim, álmomra terelődött.
-Mégis mit keresett ott Jin?- kérdeztem magamtól, mintha megkaphatnám kérdésemre a választ.
Megrázva fejemet szálltam fel a buszra, ami meg érkezett. Köszöntem a sofőrnek felmutatva bérletemet, majd tovább mentem az ülések között amik üresek voltak. Nem is csodálom, hiszen nem rég múlt 6 óra. Munkaszüneti nap van és ilyenkor mindenki alszi. Leghátulra az ablakhoz leülve, néztem ki rajta. Fejemet a kissé hideg üveg lapra hajtottam ès úgy merengtem a messziségbe. Kedvesek voltak velünk a bálon, főleg Mr. Kim ès felesége. Nem csodálom Jin gondoskodó személyiségét, ha ilyen szülei vannak. Bele gondolva, meg kell neki köszönnöm amit tett èrtem, amikor elájultam a suliban. Egyben bocsánatot viselkedésemért. A bálon nem igen tudtam megtenni.
Beérve a városba, vettem otthonra és elvitelre a kirándulásra kaját. Illetve még pár dolgot. Például elém lámpa, rovarírtót Laurának -mivel utálja őket- és hálózsákokat. Minden más már meg van otthon. Rápillantottam telefonom kijelzőjére ami 8:30-at mutatott.
-Jó hamar végeztem!- kuncogom el magam.
Úgy döntöttem gyalog megyek haza, nem busszal. Elég jó idő van ès négy szatyornyi cuccot cipelek. Szerencse amiért vérfarkas vagyok, mert erősebb vagyok az átlag embereknél. Egyszercsak észreveszem merre indultam el. Korábban jártam már erre. Kihalt utcák, elhagyatott épületek és egy-két még ép hogy fennmaradt kocsma. Itt találkoztam azokkal a vámpírokkal és azzal a nővel, aki meglőtt. Ha csak ezekre gondolok vissza, felforr a vérem. De higgatnak kell maradnom ès nem változhatok át kedvem szerint. Nem a faluban vagyok, ahol bármikor farkas alakban koborolhatok. Ahol a falka és a falusiak védelmére voltam. Többé már nem védhetem meg őket.
Ezekre a gondolatokra elszomorodtam. Torkomban gombóc keletkezett, gyomrom görcsbe rándult. A tudat, hogy nem tudtam megvédeni és meg menteni őket felbosszant. Ezért fogom Kiráékat az életem árán is megvédeni. Gondolataimból üveg csörömpölés szakított ki. Hátra pillantottam és egy részeg tárult szemem elé, aki minden bizonnyal követett. Szememet forgatva sétáltam tovább, nem törődve vele.
-Hé cica! Nincs kedved velem tartani egy menetre!?- kiált utánam. Nem szólok hozzá csak megyek tovább.
-Hallod amit mondtam!? Vagy netán te pénzért válalod!?- közeledik egyre jobban. Vissza kell fognom magam. Nem bánthatok egy embert, akkor sem ha holt részeg.
