*- Apa. Mondtam már, hogy nem állok készen a házasságra.-néztem rá mosolyogva.
-Akira. Kislányom... muszály lesz a faj...-nem hagytam apámnak befejezni a mondandóját.
-A fajunk fennmaradása érdekében. Tudom,tudom. Már sokszor mondtad.-sóhajtottam.
...
Ébresztőmre ébredve morcosan ki keltem ágyamból és a szekrényhez lépve, kivettem az aznapra szánt ruhámat mivel jó idő volt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ruhával a kezemben mentem a fürdőbe zuhanyozni. Letusoltam, megszárítkoztam, felöltöztem,fogat mostam és megfésültem hosszú rózsaszín fürtyeimet amit kiengedve hagytam. Kötésemet lecseréltem, majd a konyhába mentem. Nagy meglepetésemre Boram ügyködött a konyhában.
-Hát te meg mit csinálsz?- gúnyos mosolyt villantottam.
-Neked is jó reggelt! Palacsintát csinálok nektek reggelire!-egy pillanatra nézet rám, majd vissza a serpenyőre.
-Bocsi. Jó reggelt. Remélem jól sikerül, mint az előző és nem égeted le a fél konyhát.-emlékeztem vissza mi történt legutóbb.
-Az Kira miatt volt.-játszotta a megsértődött kislányt.
-Tudom.-mellé lépve simogattam meg fejét.
-Engem emlegetett valaki?-kukucskált be a konyhába hugom.
-Igen.-felelte Boram.
-Akira..-lépett mellém Seo.
-Hmm..?
-Mi történt a karoddal?-komoly tekintetével fürkészte arcomat.
-Semmi bajom csak megkarcolta egy faág.-füllentettem.
-Ez nem igaz!-vágta rá- Érzem a puskapor szagát. Tegnap valaki rád lőtt??-kezdett el aggódni.
-Hhh..-sóhajtottam-Igen egy női vadász. Csak azért mert vámpirokba ütköztem, kinyírtam őket kivéve a vezetőjüket aki elmenekült és a vadász őt szemmel tartotta.-magyaráztam el röviden.
-Női vadász? Vámpírok?-hallottam meg Aria hangját mögöttem.
-Ugye nem fáj?-kezdte nézegetni sebemet Seo.
-Csak egy kicsit és még nem jöttem rá miért, de nem gyógyult be az este folyamán.-valottam be.
-Akarod hogy meggyógyítsam?-kérdezte Aria.
-Köszi de nem kell. Inkább együnk és menjünk suliba mielőtt elkésünk.-sürgettem őket.
Megreggeliztünk és cipőt felhúzva, edző táskával a vállunkon indultunk el az egyetemre. Megérkezve az első óra színhelyére mentünk. Osztály főnökivel keztünk. Bementünk a terembe, ahol padok sorakoztak egymás mellett és mögött. Mindenki helyet foglalt, majd Bomi - ék is betoppantak. A vér szagot megérezve Hyerin felém tartott aggódó tekintettel. Meg kérdezte mi történt velem, én elmeséltem amit figyelmesen hallgatott.
-Ez szörnyű! Nem gondoltam volna hogy ez történik veled. Ha tudtam volna nem engedünk haza egyedül.-mondta Hyerin.
-Hagyd már! Az ő hibája amiért nem tud magára vigyázni!-szólt rá Byul.
