A legendás farkasok /BTS ff./

12. Álom vagy Emlékkép

*Jin szemszöge*

-Köszönöm Jin.- sétált elém Akira kis idő múlva. Közelebb hajolt arcomhoz és puha csókot hintet rá.

-N-nincs mit.- kezdek el dadogni meglepetségemben és zavaromban.

-Hyung zavarba jött!- sutogta Kookie a fiúknak, mire elkeztek kuncogni, bele értve apát is.

-Ez nem igaz! Csak meglepődtem.-motyogtam magam elé.

-Nem baj ha zavarba jössz.- bíztató mosolyt küldött felém Akira. Szívem kissé felgyorsúl, amit igyekszem megnyugtatni. Mit művel velem ez a lány!?

-Mondom csak meglepődtem! Eddig elenséges voltál velünk ès ez váratlanul èrt!- próbálom elterelni gondolatait, valódi zavarom felöl.

-Ne haragudj. Csak régen történt valami amiért nem igen bízok meg más vérfarkasokban.- mosolygott még mindig de ez a mosolya szomorkásabb volt.

-Nem haragszom rád.- simogatom meg karját.

-Tudtommal a bál teremben tartjuk az ünnepélyt és nem a kertben!- kuncogott egy ismerős női hang, amit ezer közül is meg ismernék.

-Anya!- hangzott el egyszerre az én és testvéreim hangja.

-Drágám! Bemutatlak fő vendégeinknek! Ő itt a kedves feleségem Min Ji-Yu. Kedvesem bemutatom a Tóth lányokat, Akira, Kira és Laura.- termett apánk anyánk mellé közelebb hívva a társasághoz.

-Nagyon örülünk a találkozásnak és meg köszönénk eme bált!- hajolnak meg anya elött az említettek.

-Én köszönöm, hogy eljötetek és részvétem a családotok ért!

-Köszönjük!-monták egyszerre.

Egy kicsi még beszélgettünk, aztán vissza mentünk az épületbe. Merlint Akira nagy nehézségek árán, vissza külte madárházunkba. Melletem haladt tovább és beszélgetett anyával. Nagyon jó kijöttek egymással. A bálon mindenkinek be mutatta őket apa és sokan nyílvánítottak részvétet. Akirán láttam, nem igazán örül ennek. Mikormár nem is tudom hanyadjára meghallottam ezeket a sajnálatos dolgokat, megragattam finoman kezét és meg kértem táncoljon velem ismét. Nevetéssel díjazta tetemet és megköszönte a kellemetlen beszélgetések elkerülését. El mosolyodtam. Sokat táncoltunk, közben jobban megismertük egymást. Sokkal felszabadultabb volt mint eddig. Most már tudom, mire akart kijukadni a két lány odakint. Barátságosabb, kedvesebb és magabiztosabb volt. Tánc után ittunk puncsot és megkerestük Namjoon-t és a többieket. Akira említette, hamarabb kell haza menniük. Valami kirándulás lesz nekik hétfőn és kedden az iskolában ezért készülödniuk kell. A közeli hegyekben kempingeznek és két személyes sátrakban fogan aludni. Kívancsiságból megkérdeztem kivel lesz, de csak anyit mondott egyedül. Viccelődtem vele, ha akarja szívesen alszok vele. Nevetve tíltakozott, hogy nem szükséges és egyáltalán nem jó ötlet, hiszen idol vagyok és biztos elfoglaltak leszünk a srácokkal.

-Kira! Ideje mennünk!- simogatja meg húga vállát.

-Miért?- kíváncsiskodik V.

-Készülnünk kell az osztálykirándulásra és a versenyt is meg kell beszélnünk! - tájékoztatja őket Kira.

-Ami csütörtökön lesz az egyetemeteken?- néz a lányokra Hobi csillogó szemekkel.

-Igen! Csak én és Akira veszünk részt, a bugyuta fogadásának hála!- küld gyilkos pillantást nővérére a kisebbik testvér.

-Fogadás? Ezt nem említetted nekem!- ráncolom össze szemöldököm és a pink hajú lányra pillantottam.

-Majd később elmondom!- sóhajott egyet.