A legendás farkasok /BTS ff./

17. Tánc verseny

-Miért nem?- durcáskodik Bomi.

-Két okból! Egy, nem vagyok ló, hogy bárkinek bármikor cipeljem a seggét! Kettő, csak akkor ülhet fel valaki a hátamra, ha megtörténik a nagy kalamajka és mentenünk kell az irhánkat!- indulok meg házunk felé morogva, hátrahagyva az egész csapatot.

-Egyáltalán ült már valaki a hátadon?- kíváncsiskodik utolérve.

-Igen. Boram és Kira.- torpantam meg sóhajtva.

-Akira...- halkult el hangja.

-Mikor még kicsik voltunk anyák napja alkalmából elkísértem őket virágcsokrot szedni, mert a falunktól nem olyan messze volt egy gyönyörű rét ahol rengeteg féle termett. Elvittem őket és egy pillanatra nem figyelmemet, így ők a fák közé mentek meglátva egy ritka virágot, ami édesanyánk egyik kedvence volt. De csapda volt. Egy vadász leselkedett az erdő sűrűbb növényzetében két Wiksu társaságában. Amikor észrevettem eltünésüket egy sikolyt hallottam meg és a két lány szaladt felém nyomukban a két rusnya lénnyel...- nagy levegőt vettem, hogy az eddig felhozott emlékkel való érzéseimet lenyugtassam.- Farkassá változva nehézkesen, de megöltem őket gazdájukkal együtt. Az ilyen esetek többször is előfordultak, ezért apánk mindig kijelölt egy falkatagot. Így tudván, biztonságban leszünk. Nem tudtam ezt elfogadni, ezért fiatal korom óta edzettem azért, hogy megvédjem a falkát és családomat. Az akkori tapasztalataim nem igen voltak teljesek, így mindig megsérültem a testőröm nélkül. Ha súlyosak is voltak a sérüléseim, haza vittem Boramot és Kirát a hátamon. Nem törődtem magammal csak az volt a fontos, ők biztonságban legyenek.- néztem az előttem álló lány szemébe, aki leblokkolva ugyanakkor sajnálkozóan viszonozta tekintetem.

-Nem akartam...

-Semmi baj.- szakítottam félbe- Nem tudhattad.- mutattam felé egy halvány mosolyt.

-Szerintem menjünk.- érkezett mellőlem egy hang, majd éreztem egy fejet nyakamhoz dörgölőzni.

-Menjünk.- pillantottam testvéremre.

-Sziasztok srácok! Ha lehet ne hangoskodjatok, mert aludni szeretnék!- kiáltott vissza Aria.

Visszatérve lakásunkba főztem vacsorát, amiben Boram és Bomi segített. Vacsora után elmosogattam, majd Kirával karöltve a próbateremben gyakoroltunk a holnapi versenyre. Tökéletesítettük mozdulatainkat és annak végesztével, szobáinkba mentünk kiválasztani a tánchoz való szettünket. Kira egy topot, egy rövidnacit és egy fekete magassarkút választott. Én szintén egy topot és egy fekete magassarkút, ám én nadrág helyett egy igen rövidke szoknyát választottam. Nem vagyok az a szégyenlős fajta és amúgy is egy kicsit szórakozni akarok. Nincs ellenemre zavarba hozni másokat, főleg ha az illető férfi. Kira rám szólt, ha nem is tud lebeszélni róla, legalább vegyek alá egy testhezálló rövidnadrágot. Így azt is székemre készítettem a többi mellé. Végezve a ruha keresésével elmentem zuhanyozni, hogy felfrissülhessek. Megnyitva a csapot élveztem a forró vízcseppeket bőrömön, amik végig folyva testemen a zuhanytárcán leérve a lefolyóba folyik. Tusfürdőmmel alaposan bekentem testem, majd a felgyülemlett habot lemostam. Hajamat is megmosva léptem ki a zuhanyzóból, egy törülközőbe csavarva magam léptem a tükör elé. A fürdőszobai szekrényből elővettem egy kisseb törülközőt és azzal szárítottam hajamat. Fogat mostam és kiterítve, hajamat szárított törülközőt a szárító kötélre tettem. Kilépve fürdőmből szekrényemhez léptem, egy bő pólót és egy bugyit elő véve magamra ráncigáltam. Kinyitottam ablakomat, hogy egy kis friss levegőt engedjek szobámba. Megcsapott a kellemesen langyos levegő és enyhén vizes hajamba kapott. Jó érzés volt, nyugodtabban és felszabadultabbnak éreztem magam. A hold már felbukkant a fák rejtekéből, megvilágítva a tájat. Éreztem egy tekintetet magamon, így körbe pillantottam és a fák rengetegében egy aranysárga szempárt véltem felfedezni. Egy szürke farkashoz tartozott, aki a fiúk közül lehetett az egyik. Ha tippelnem kéne, szerintem Jin. Egyenesen szemeimbe nézett, mintha elbűvölték volna. Elmosolyodtam ezen és integettem neki. Meghökkenten meredt lényemre, majd észbe kapva kicsit oldalra döntötte fejét.