Megtennéd értem? [Todoroki x Reader]

3.rész

Egész este alig aludtál.Todorokin járt az agyad,amikor leesett,hogy fél óra múlva fel kell kelned,így kipattantál az ágyból.Nem voltál fáradt,kibírsz egyhuzamba 72 órát.Elméletben...

-Kicsim,hogy-hogy ilyen korán?-kérdezte anyukád,mire visszaküldted az ágyba.

-Aludj.Ma elintézek mindent egyedül.-anyukád mosolygott.

-Vettem!-és visszaballagott a szobájába.

Elkészítetted a reggelid és kivasaltad az egyenruhád.Bementél a fürdőbe,megfésélküdtel,fogatmostál. Felfrissültél,kivéve a kis táskákat a szemed alatt.

Belépve a terembe nagy meglepetés fogadott.Mindenki a helyén ült,te pedig csak beléptél és megtörölted a szemeid.

-Veletek mi van?Mindenki a helyén?-nevettél.
Ekkor valaki hátulról megijesztett,mire te azonnal megszálltad a legközelebbi embert,aki éppenséggel Aoyama volt.
Tudtad,hogyha megszállsz valakit,azonnal ugyanazokat az érzéseket fogod érezni,mint ő.Ilyen rosszul még nem voltál egy testben.
Ki is mentél belőle és a sajátodba voltál már.

-Hagakure-san?-motyogtad,mire mindenki nevetésben tört ki,neked pedig ez nem esett jól.Alapból nem voltál a legjobb állapotodban,mert egy szemhunyásnyit nem aludtál.Két ember nem nevetett.Yaoyorozu és Todoroki.Megfordultál és könnyeiddel küszködve kimentél.Apa..

Az ijesztésekkel nem volt jó emléked,pont ezért utáltad,ha megriasztottak.Sírni kezdtél,amikor az a lila hajú srác lépett eléd,akibe első nap beleütköztél.
-Minden rendben,te lány?-nézett a szemeidbe.Te egy enyhe fejrázással jelezted,hogy nem.-Tudok segíteni?-ismet megráztad a fejed.Nagyon magas volt,szinte megijedtél.

-Cs-csak az emlékek..-motyogtad.Fájt,mert tudtad,hogy miattad veszett el az apukád.Ha nem ijeszted akkor meg,most is egy boldog család lennétek.

-Valami oknak lennie kell,hogy elő-

-Hagyd békén.-lépett melléd egy srác,akit még egyáltalán nem ismersz.Lehajtottad a fejed és felé fordultál.

-Todoroki,erre semmi szükség,csak segíteni akart.-mondtad,de mire odanéztél a srác már hátat fordított nektek és elment.

-Jól vagy?-kérdezte.

-Nem,kurvára nem..-szorítottad össze az ökleid.-Hol van Momo?-kérdezted,de mire felnézhettél volna a fiúra,már átölelt.Szorított,mintha sose akarna elengedni.Úgy érezted,semmi bajod nem történhet.Csak halk zokogásba kezdtél,mire Todoroki óvatosan simogatta a fejed.A csengőre összerezzentél,de ő megjobban csitított.

-Ideje mennünk.Majd megbeszéljük.-nem mozdultál,csak álltál,mire megelégelte és felkapott a hátára.Így mentetek egészen az 1-A termig,majd letett az ajtó előtt.Fáradt voltál és megviseltek voltak a szemeid.Mindenki kínosan érezte magát,de legjobban Hagakure.

-[T/N]-chan..Sajnálom..-ölelt meg,mire te csak egy halk mormogással letudtad,majd leültél a helyedre.Kínosan érezted magad,mire Momo megbökött és egy levelet adott a kezedbe.

Kinyitottad és egy 'sajnálom' felirat volt,mindenki aláírásával.Elmosolyodtál.

-Mindenki,köszönöm.-nevettél zavarodban,mire mindenki megkönnyebülten kifújta a levegőt.

Osztályelnököt választottatok.Egyértelmű volt,kire szavazol.Iida volt az.Szinte láttad ahogy a kezeivel előre mutogat és magyaráz a többieknek minden osztályügy fontosságáról.

Vége az órának.

-[T/N]-san,ki tudnál jönni velem az udvarra?-kérdezte Todoroki.

-P-persze.-mondtad és elindultatok.Nem érdekeltek a hátad mögötti pusmogások,se Mineta felszólalása,hogy Todoroki túl jó csajt fogott ki.Egyszerűen hidegen hagyott.A cipődet bámultad.

-Köt valami rossz az ijesztgetéshez?-érdeklődte meg.Wow,nem gondoltad volna,hogy így beledöf majd az igazságba.

-Igen.Egy nagyon rossz emlék..-törölted meg a szemed.

-Ne sírj.Elmondod nekem?-emelte fel álladnál fogva a fejedet,mire csak bólintottál.

Kb. két éve egy fülledt augusztusi nap volt.Apával sétálgattunk a szokásos törzshelyünkön,egy vízesés szélén.

-[T/N],biztosan hős szeretnél lenni?-mondta apa.

-Igen!Embereket akarok menteni!-mosolyogtam.

-Úgy legyen.

Tovább jártattam a számat,majd hirtelen nagy csend lett.Kitaláltam,hogy leszek olyan ' vicces gyerek' és megijesztem őt.Igen,lehet nem a törzshelyünkön kellett volna..Elvesztette az egyensúlyát és lezuhant a mélybe.Természetesen azonnal meghalt.Igen,elég fura halál,de így volt.Azóta elkerítették a helyet...

Todoroki meg se szólalt,csak karjai közé vont.Erőt vettél magadon és nem bőgtél.

-Hé,[T/N]-lépett el mellőled,már csak a hátát láttad.-Nem szeretnélek többé sírni látni.-bólintottál.

Momo már keresett téged,neki is elmesélted a tragédiát,erre ő kezdett bele a sírásba és te nyugtattad őt.Beszélgettetek,majd mire feleszméltetek már a csengő emlékeztetett titeket az óra kezdetére.

-[T/N]-chan!Nincs kedved eljönni meginni egy shaket?Kb. mindenki jön az osztályból!-mondta Tsuyu.

-Az a helyzet,Asui-s-köhintettél.-Tsuyu-chan,hogy egy yen sincs nálam.-sütötted le a szemed.

-Ne aggódj!-lépett oda Jirou.-Adok kölcsön!

Hálás voltál.Egy pillanatig elfelejtetted a délelőtt történtek rossz részet.Na a Todorokist azért nem,az fontos volt számodra.Bár nem értetted miért.

-Todoroki-kunt hívtátok?-kérdezted,mire Midoriya rádnézett.

-N-nem.[T/N],megtennéd?Mármint,ahogy megfigyeltem,ti jóban vagytok..-tette tarkójára kezét,mire Ochaco is odajött.

-Igaza van Deku-kunnak!Ti jól kijöttök!

Egy próbát megér,gondoltad.

-Todoroki-san!N-nem lenne kedved eljönni v-velem-elpirultál.-akarom mondani velünk eljönni meginni valamit?-hátrafordult és rádnézett.

-El kell intéznem valamit.-pillantott félre.-Sajnálom.-mondta.-Holnap látlak,[T/N].

Elszomorodtál,de elfogadtad.-Rendben.Szia,Todo-san!-köszöntél el és vártad reagál-e valamit,de csak a válla fölött átnézett és egy halvány mosolyt fedeztél fel az arcán.

-Indulhatunk?-szólalt meg Kirishima.

-Igen!-kiáltotta mindenki egyszerre.