Megtennéd értem? [Todoroki x Reader]

29.rész

Bakugo idegesen pillantott rád hátra,de te csak egy csókot küldtél neki,ő pedig továbbra is magában hangoskodott.Tudta,hogy felesleges bármit tenni ellened,hiszen tudod őt kontrollálni.Midnight nem nézte jó szemmel,ezért ranézve csitította el a fiút.

Ochaco-chan kicsit félénken tántorgott ki a pódiumra,de amint kimondta a nevét,még vörösebb lett az arca.

-Ezt találtam ki:Uravity-mutatta felétek a táblát.A senseitek reakciója elég jó volt.

-Milyen stílusos!-mondta.

Már csak három embernek kellett nevet választania.Vagyis kettőnek,hiszen Bakugonak volt már valami hősnév szerűsége,de nem volt tökéletes.

-A hősnevek kiválasztása gördülékenyebben halad,mint vártam!-hangoztatta Midnight,ami miatt kicsit megkönnyelbültél.Akkor csak nem vagytok mindannyian nehéz esetek,annyira.-Már csak Bakugo-kun,Iida-kun és Midorya maradt,igaz?

Hirtelen a három fiú között cikázott mindenki tekintete.A tied Iida-kun-on akadtak meg,aki kicsit megdermedten bámult maga elé.
Mi lenne ha megszállnád őt?Hallanni szeretnéd a gondolatait,mert kétségbeesett feje nem a nyugodtságról árulkodott.
Emellet a délelőtti eset is aggasztott,nem tűnt valami boldog dolognak a téma Midoriya és Iida között,hiába mosolygott a kékhajú fiú.

Némi hezitálás után kényelmesen elhelyezkedtél,majd megszálltad a fiút.A képességed engedte,hogy az emlékeit és a gondolataid lásd és halld és mint kívűlálló személy,lásd őt.Ugyanabban a pozícióban maradtál testével,mint eddig.

-Tenya...

Egy kórházban voltál.A fertőtlenítő édeskés szaga erős volt.A fehér a tisztaság színe,de itt annyira fehér és világos volt minden,hogy vakított.A gépek csipogása nem volt elég megnyugtató,kifejezetten idegtépő volt az ütemezett magas hang.Az ágyon egy fiút láttál,több gépre kötve.Testét szinte elfedték a fáslik,így számodra felismerhetetlen volt egy darabig,amíg eszedbe nem jutott;ez a bátyja.

-Tegnap nem voltam biztos benne,hogy el kellene-e mondanom-motyogta erőtlen hangon-de az az igazság,hogy nem érzem a lábamat.

-Mi..?Az nem lehet...!-szólalt meg nyugtalan hangon Iida.A maszk az arcán kicsit megnehezítette a levegővételt,így kapkodott az éltető oxigén után.

-Ingeniumnak,a hősnek itt vége-suttogta a bátyja,mire a fiatalabbik fiú felpattant.

-Ne!Még annyi embernek kell utat mutatnod!-kapaszkodott meg a kórházi ágy széleiben,miközben erősen hadart.-Nem akarom!-rázta meg kisgyerek módjára a fejét.

-Én sem akarom-mondta erőtlenül bátyja.

Tenya szemeiben könnyek gyülekeztek,közben pedig lefele hajtotta a fejét.

-Épp ezért..Ha készen állsz rá..magadra vennéd ezt a nevet?

Iida visszaemlékezésének itt vége volt,ezután pedig meglepődve szálltál vissza testedbe.Enyhén könnyes szemekkel pillantottál a fiúra,aki szintén téged nézett,majd az emelvény felé ment.

A táblán a neve virított.

-Te is a nevedet használod?-kérdezte meglepődve Midnight.

Iida nem reagált,csak a helyéte sétált.Szomorúan vezetted rá tekinteted,de ő csak megingatta a fejét.

-Majd beszéljünk-suttogtad oda neki,ő pedig bólintott.

-Midoriya-kun,kész vagy?-hallottad meg a szokásos női hangot.

-I-igen!-indult el a tábla elé a zöldhajú fiú.A piros cipő hatalmasnak tűnt a lábán,a haja pedig égnek állt.Nyakkendőjét még mindig nem tudja normálisan megkötni,amit mindenki aranyosnak talált,ezért sose szóltatok neki erről.