Megtennéd értem? [Todoroki x Reader]

25.rész

Az ébredés nem volt túl fényes számodra.Vagyis,de.Pontosan az volt,mert Shouto szobájába erősen besütött a nap,ami zavarta a szemed.Ráncoltad a homlokod,majd másik oldaladra fordultál.Próbáltál még pár percet aludni,hiszen szombat reggel ki akarna kiugrani az ágyból vidáman.
Ekkor hallottál meg egy hangosabb felszisszenést,ami elég mély volt és egy káromkodás is követte.Kétségtelenül Shouto volt ez a hang.
Szemeid azonnal kipattantak,lerúgtad magadról a takarót.Hirtelen egy hatalmas fagyás hangot hallottál meg,ami mégnagyobb aggódásra kényszerített.

[♡]

-Oké.Szóval reggelit akartál csinálni nekünk,de felfröccsent rád az olaj és leborítottad az egészet és lefagyasztottad,hogy ne robbanjon fel-néztél a hatalmas káoszon át a konyhában.Minden jeges volt,te is vacogtál az egy szál vékony pólódban és shortodban bámultad a dühös fiút.

-Ez is az apám hibája...-motyogta,mire megforgattad a szemed.

-Todoroki,nyugodj meg!Megolvasztod és feltakarítjuk együtt az egészet.Aztán összedobunk valami reggelit-mosolyogtál a fiúra,mire ő csak bólintott és elkezdte felolvasztani a teljesen jeges konyhát.

[♡]

-[T/N]-san,azt ne úgy-próbált figyelmeztetni Shouto,mielőtt használni akartad a gázt.

Leültetted a japán stílusú asztalhoz,ahol mint egy jó kisfiú csendben ült és téged bámult,miközben főztél.Viszont most melletted termett,ahogy bekapcsolta neked a gázt,te pedig csak álltál mellette szerencsétlenül.

-Köszönöm-mosolyogtál rá,mire ő csak bólintott és újra elhelyezkedett az asztalnál.

Óvatosan nyúltál az elővett serpenyőhöz.Érezted magadon a fiú tekintetét,folyamatosan.Közben meghallottál egy ajtónyitódást,ami miatt ijedten néztél Shoutora,aki szólásra nyitotta száját.

-Natsu az,a bátyám-legyintett egyet,majd felállt és kiment a konyhából,egyedül hagyva téged.

Oké,[T/N].Most,hogy egyedül vagy jobban tudsz koncentrálni.Nem olyan nehéz,csak tedd rá szépen az olajat,majd nyugodtan nézd és mozgasd kicsit.Szép omlett lesz.Igen,beletesszük szépen a sonkát és a hagymát is.Aham,eddig szépen alakul.Egész jól néz ki.Elmosolyodtál,hogy legalább ez sikerült és ez összejött neked.
A nagy elmélkedésből egy hideg érintés a válladon rángatott ki.Túl jól ismerted ezt a kezet,ezért az enyhe meglepődöttség hamar zavartságba alakult át.A hatalmas tenyér a derekadon egy gyengéd szorítással akarta jelezni,hogy fordulj meg.

A szíved a torkodban dobogott,a füledben vért gyűlt össze.Szinte nem hallottál egy szót se,amit mondtak.Szédülni kezdtél,térded pedig meginogott.Arra koncentráltál,hogy egy helyben meg tudj állni,így te is Shoutoba kapaszkodtál,aki ezt egy halvány mosollyal díjazta,hisz észre se vette a szenvedésed.

-Ő itt [T/N].Az osztálytársam-mutatott be téged is a bátyjának,mire te meghajoltál neki.

-Örvendek-motyogtad,miközben meghajoltál előtte.

-Ohh,öcsi!Elég aranyos lányt összeszedtél magadnak!Örvendek-viszonozta Natsu az üdvözlésed.

A rosszulléted nem enyhült.A világ forgott veled,térdeidben pedig a fájdalom egyre jobban erősödött.Todoroki erősebben szorította derekad,próbált tartani téged.
Szóval észrevette.
Egy pillanat múlva a fejed is lüktetni kezdett,felszisszentettél.

[♡]

A reggeli elfogyasztása után az egyik faliórára pillantottál.A két idősebb testvér nyugodtan beszélgettek,majd egy érdekes témáról kezdtek beszélni.

-Shouto.Raktam le ruhát [T/N]-nek-mondta Fuyumi,miközben töltött magának egy kis narancslevet.A fiú gyengén bólintott,majd tekintete feléd irányult.

-Hova?-kérdezte,miközben egy falatot a szájához emelt.Te eközben kicsi kínosan magad elé bámulva fogyasztottad el az omlettet,ami nagyon kevés lett,hiszen végül négyfelé osztottátok.Idegesen bámult maga elé.

-Az ágyadra.

Mikor a melleted ülő fiú kész lett,megköszönte a kaját,majd kezeit az asztal alá helyezte.Nyugodtan ült egy darabig,majd a tenyerét a combodon érezted meg.Lábad eddig gyorsan mozgott fel-le,hiszen nagyon zavarban voltál az egész családja előtt.Sőt a fiú maga képes volt előhozni belőled a beszédképtelenséget,na de egy egész Todoroki család?

Kezei gyengéden helyezkedtek el lábadon,mintha egy értékes üvegtárgyat fogna.
Arcára pillantottál,ahol most egy apró mosoly ült.Közben te is befejezted a kajálást,ezért miután Shouto elpakolt,felmentetek szobájába.Bizonytalanul ültél le ágyára.Ő pedig úgy tűnt erősen gondolkozott valamin.

-Kimész egy percre?-mondta,majd kinyitotta neked az ajtót.

-Persze-válaszoltál,hiszen végülis,ez az ő szobája.A rosszullétre gondoltál,ami a konyhában kapott el.Sose voltál ennyire instabil,így nem tudtad mi lehetett veled.Miközben kint várakoztál,Fuyumi sétált el melletted,aki egy mosollyal ajándékozott meg,amit viszonoztál.

Szinte csak egy percig álltál kint a folyosókon,majd a fiú kidugta a fejét az ajtón.Át volt öltözve utcai ruhába,majd kilépett a szobából,az ágyára pedig neked voltak ruhák leterítve.Gondoltad a nővérétől kérte,mert kicsit nagy volt rád a ruha amit adott,így a farmerkabátnak is oversize hatása volt.Egy hátizsák volt még a cuccok melle téve,hogy hazavidd a használt dolgaid.Gyorsan bepakoltál oda,majd az ajtót oldalra húzva beengedted a fiút.

Shouto az ágyra leült,majd intett neked egy aprót,jelezve,hogy menj oda.Te is elhelyezkedtél mellé.

-Arra gondoltam,hogy meglátogathatnánk anyukám.Persze,ha neked nem baj-mondta miközben végignézett rajtad.-Fontos lenne nekem,hogy letisztázhassak néhány dolgot.

Egy pillanatig elgondolkodtál.Az anyukájával sosem találkoztál.Bár csak az apjával is csak azért,mert kedved volt leállni vele kötekedni és megvédeni Shoutot.Mivel a fiú arcvonásai tökéletesek voltak,érdekelt,vajon az anyukája is ilyen szép-e.Szinte biztos voltál benne.Todoroki eddig téged bámulva ült ugyanott,miközben kezét a tiedhez érintette,majd amikor ettől megrezzentél,ijedten elkapta azokat.

-Persze,elmehetünk hozzá.Remélem örülni fog neked-mosolyogtál rá édesen.Néhány másodpercig csak erősen bámult szemeidbe,majd megölelt téged.

-Köszönöm-motyogta halkan.

Készülődés után Shouto a cipőjét próbálta felkapni,de Fuyumi elkapott titeket az ajtóban.

-Hova-hova?

-A kórházba-mondta.

-Miért pont most?-kérdezte,miközben rád nézett.

-Majd jövök.Gyere,[T/N]-nyújtotta feléd hatalmas kezeit,amit mosolyogva fogtál meg

[♡]

Amíg Todoroki a pultnál tevékenykedett,te vállai felett próbáltál átlátni.Miután ezt feladtad,gyengén rádöltél hátàra.Ezt a nővér is észrevette akivel a fiú beszélt,mert Shouto egy pillanatra megakadt és elvörösödött.

-1,5 órátok van-mondta mosolyogva a nővér-Valami ajándékot hoztatok neki?-kérdezte.

-Nem-mondta Todoroki érzéstelen hangon.

-Menjetek inkább,ketyeg az idő-biccentett egyet fejével a recepciós,ti pedig egymásra nézve elindultatok a szoba felé.

[♡]

Shouto néhány percig az ajtó előtt álldogált,veled az oldalán.Becsukta szemeit,majd egy hatalmas sóhaj után benyitott a szobába,ahol az édeskés fertőtlenítő szag erős volt.Te lassan és félénken lépdeltél mögötte,félve,nehogy megzavarj valamilyen édes pillanatot.

-Szia anya-mondta erőteljes hangon a fiú.A fehér haj nem az őszülést jelentette ezesetben,hanem képességét fejezte ki.Látszott honnan örökölte angyali külsejét a fiú,hiszen édesanyja elbűvölő vonásokkal rendelkezett.
Miután megfordult,könnyes szemekkel a fiú karjai közé borult.

Miközben neked az apád valahol embereket ölt.Vagy legalábbis tervezett ölni.