Megtennéd értem? [Todoroki x Reader]

20.rész

Az öltözőbe beérve nem más fogadott,mint minden egyes lány az osztályból.Már rég átöltöztek,csak a te cuccaid voltak össze-vissza szétdobálva,a siettség miatt.Momo,Uraraka és Tzuyu-chan erősen pásztáztak téged egy huncut mosollyal az arcukon.Tudtad mit akarnak kérdezni,tudtad mi következik.
A beszámolás.
-MINDEN.EGYES.MÁSODPERCET.HALLANI.AKARUNK!-ordította Uraraka,míg a többiek egyetértűen bólogattak.Hatalmas sóhaj hagyta el ajkaid,majd kiengedted a hajad.
-Úgy kezdődött...

-♡-

Hazaérve anyukád aggódva nézett rajtad végig.Szemeid karikásak voltak a fáradtságtól,néhány lila folt tarkította a tested.
-Tudod [T/N],kicsit vigyázhatnál magadra!Hiàba verseny,az egészség az első mindenképp!-lépett közelebb hozzád,miközben füled mögé tűrte hajad.Csak fáradtan pislogtál magad elé és egyetértően bólogattàl.Próbàltál koncentrálni a további óvásaira,de szemeid előtt egy dolog lebegett.
Az alvás.
Zuhanyzás előtt kiengedted a hajad,megfésülted,majd újra összefogtad.Meleg vízes fürdés után a sebeid letisztítása kezdődött.Próbálkoztál hang nélkül megoldani,egyedül,hiszen már nagy lány vagy!A fájdalom nem hat ki rád.Na jó,azért néhány szisszenés becsúszott.
Felvetted a pizsamàd,majd a konyhába mentél,ahol anyukád várt teljesen megterített és meleg étellel.Hevesen vert a szíved és hálát éreztél.
-Köszönöm anya!Ezért én mosogatok-ölelted meg,ő pedig egy puszit nyomott az arcodra.
-Gondoltam ez a minimum-kuncogott.-Jó étvágyat!-kezdtetek el enni.
Vacsora közben sokat nevettetek és legfőképp csodàlkozva hallgatta azokat a történeteket,amik a mai nap történtek veled.Néhány pillanathoz volt hozzászólása.Valahogy a Todorokival valami történéseket nem akartad felemlíteni,hisz..annyira nem tűnt valódinak.Mintha egy álom lenne vele minden egyes pillanat,érintés.Már ha csak a tündéri mosolya vagy kuncogása eszedbe jut,a gyomrod liftezni kezd,arcod pedig színt vàlt.
-Huh,[T/N]?-nézett rád anyukád,fogalmad sem volt mit kédezett,elkalandozott teljesen.
-Tessék?
-Ki az a fiú akinek annyira szurkoltál?
Megàllt benned a pumpa.Honnan tudja?Esetleg mutatták a tévében?Hevesen vert a szíved,de rájöttél,felesleges az egyetlen anyukád előtt titkolózni.Átgondolva a történteket,mesélésbe kezdtél.
-Szóval,a srác neve Todoroki Shouto...

-♡ -

Miután anyukád is hallotta minden közös pillanat apró részletét és elemezte is őket,a szobádba mentél.Végignéztél a helyiségben.Polcok,régi könyvekkel,amik már csak a port fogják.Érmek,amiket sportversenyeken szereztél azelőtt,hogy kijött a képességed.Plüssök,amiket olyan családtagjaid küldtek,akiket sose láttál még,de mindig is támogattak téged.Az íróasztalod,amiért anyukád mindig dühös,ha nem teszel rendet rajta..és az a fénykép,ami hármótokat ábrázolja.Apukád karjaiban vagy,miközben anyukád nevetve figyel titeket.A képet egy idegen csinálta nektek,amire anyukád kérte meg őt.A fotó a mai napig hatalmas érték számodra.Amikor épp apukádra gondoltál,már egy másik fiú is az eszedbe jutott,akit őszintén,teljes szívből szeretsz.
Szemeidből sós könnyek kezdtek el folyni,majd mosolyogva törölted le őket.Lehajtottad a fejed,párnádon elhelyezkedtél kényelmesen,majd elnyomott az álom a hosszú nap után.

-♡-

-Oh,jó reggelt [T/N]!-mosolygott rád Kirishima.Vörös haja ma is az égbe meredt.Mindig is tele volt energiával és általában neked is adott egy keveset belőle.
-Szia,Kiri!Hogy vagy?Kipihented már a tegnapot?-kezdtél el sétálni a helyedre,ő pedig melletted ment.Leraktad a táskád majd kiraktad a matek cuccaid az asztalra.
-Ahh..tudod Bakugoval ezután összehaverkodtunk egy kicsit,de szerintem magának se vallja be...-kapott tarkójához,majd picit elpirulva pillantott rád.Leejtetted a tolltartód,ezért meggondolatlanul lehajoltál.Midoriya épp akkor lépett be a terembe,majd felétek indult.
-Úristen![T/N] esküszöm nem néztem oda!!-hadonászott,miközben kezdett egészségtelenül elvörösödni.
Kicsit zavarban felkaptad a fejed és kifutottál a teremből.Megint lecsekkoltattad magad.

-♡-

Sietve futottál a mosdóba,hogy picit lehűtsd magad.Megmostad az arcod hideg vízzel és a tükörbe néztél.Meg kell nyugodnom és bemenned az osztályterembe.Hiszen miért is lettél ettől ennyire frusztrált,ez csak egy baleset volt...Zavartak a tekintetek magadon,hisz nem tőle voltak.Eszedbe jutott ő.Todoroki Shouto.
A fenébe is,megmostad mégegyszer pofid,majd visszasiettél a terembe.
-Hova-hova ilyen sietős,kicsi lány?-állított meg Shinsou.Magas volt hozzád képest még mindig,lila haja kócosabb volt a megszokottnál.Karikài a szeme alatt ékesen virítottak.Mosolygásra kényszerített a megszólítás és eldöntötted,hogy kötsz ma és most egy barátságot.
-Huh,tudod most villantottam véletlen néhány osztálytársamnak és zavarba jöttem,aztán ma még
nem láttam Shouto-t,mivan ha beteg lett?Mi van ha eltörte a lábát idemenet?-hadartál.Shinsou szemöldöke a homloka tetejéig.Kezei a fejed felé közelítettek és összekócolta a hajad.
-Túlgondolod,törpe-sétált el-Add át üdvözletem a felemás gyereknek!-emelte fel a kezét neked háttal,miközben integetett.
Oh,Shinsou.Tudnád mennyit segítettél [T/N]-nek akkor.

A terembe visszaérve egy mosolyt erőltettél magadra,majd leültél helyedre.Próbàltad kerülni mindenkivel a szemkontaktust.Éppen az innivalódért nyúltál a táskádba,amikor megrezdült a telefonod.Ijedten nyitottad meg az üzeneteid,féltél,higy anyukád szidott meg,hogy bedugva hagytad a vasalót és megint újat kell venni.De nem.

Todorki:
?

Hátrafordulva megpillantottad a piros-fehér herceget,aki gyalog és vonattal jár,rengeteg sebtapasszal és vágással.Hatalmas mosollyal végigpillantottál rajta,szívedet elöntötte a boldogság.Ő lesütötte szemét,majd felállt.Kitárta karjait,majd közé vont téged.Kezeit derekason pihentette,te pedig nyakai körül fontad körbe kacsóid.Úgy érezted,megállt az idő és csak ti ketten léteztek.
Viszont az a csengő kizökkentett.