Megtennéd értem? [Todoroki x Reader]

24.rész

-[T/N]....Elrontottam?-szorított erősebben.-Azt akarom,hogy boldog legyél és az enyém-temette fejét a válladba a fiú.

-Shouto...Nem csináltál semmi rosszat.-fordítottad magad felé a fiút.

Könnyes szemeibe néztél.Csillogtak,de nem az örömtől.Fájdalommal vegyített kétségbeesés tengerét láttad benne,ami összetörte a szívedx
De tudtad jól,mit szeretnél.Minden célod az volt,hogy boldog legyen.Boldog legyen,legfőképp miattad.Megérintetted arcát,majd lepusziltad egyik könnyét.Még mindig gyenge voltál,hisz ezer és ezer érzelem kavargott benned.Gondolatok,feltevések,összeesküvés elméletek az apáddal kapcsolatban.
De tudtad,hogy egy dolog biztos.

-[T/N],sajnálom!Azt hiszem,szeretlek!-nyöszögte a fiú,miközben eltakarta az arcàt,hogy ne lásd ahogyan sír.A látvány mégjobban összetörte a szíved.

Olyan ártatlan és gyámolatlan volt ez a fiú.Miközben egy halvány szomorú mosoly került az arcodra,elvetted Shouto kezét a szeme elől.Látszott rajta,hogy érzékeny téma a sírás,na meg a tény,hogy elveszíthet.Óvatosan megérintetred állat ujjaiddal,mire könnyei megapadtak.Légzése lassan lelassult.

Abban a pillanatban semmi mást nem láttál,csak az ő kócos fele más haját.A vörös és fehér tincsek össze-vissza lógtak arcába,amit nem engedtél el.Óvatosan hajoltál felé,amitől enyhén elmosolyodott.

-Shouto.Tudod jól,hogy nem te vagy a baj.Nem rontottál el semmit és szeretlek-hajoltál ajkára,majd utána elcsattant egy csók.

Arca érzésekkel teli volt,tőle ez nem volt megszokott.Még számodra sem.

[♡ ]

Miután kijutottatok a fürdőből,egy vendégszobába vitt be,ahol elköszönt tőled,majd saját szobájába ment.Lámpát felkapcsolva hagytad,hiszen nem jött álom a szemeidre.A plafont bámultad,próbáltál kikapcsolni,de túl nehéz volt minden.Apád gonosztevő?De miért?
Vajon ölt már embereket?Nem,apukád sose lenne ilyenre képes.Bár,már senkiben sem bízhatsz.
Sose tudhatod meg,mi lesz a következő.

Persze miközben a sós könnyek elindultak a szemeidből és az oldaladra fordultál,nem vetted észre,hogy a bezárt ajtó mögött Todoroki vacilál.
Tudta,hogy a nővére hazajön reggel,a bátyja is esélyes.Összehúzott szemöldökkel sétált halkan a sétált a saját szobája felé.Telefonja után kutatott,amit emlékezete szerint az asztalán hagyott.Ott is volt,néhány nem fogadott hívás virított kijelzőjén.A nővére hívta.

-Igen?-suttogott.

-Shouto!Minek neked telefon,ha nem veszed fel?-mondta idegesen Fuyumi a telefonba.

-Sajnálom.Beengedlek.

[♡]

Miután a másik Todoroki otthoni ruhába átöltözött,mindketten a konyhában voltak.Shouto nem volt hozzászokva a késői órákban való ébrenléthez,ami meglátszott rajta,hisz tekintete tompa volt,haja pedig kócos.

-Shouto....Ki cipői voltak a tieid mellett?Nekem nincs fehér cipőm és anyának se volt-kérdezte Fuyumi.-Csak nem itt van egy lány...

Ekkor pillantott meg téged az ajtóban.Shouto pólója válladról enyhén le volt csúszva,nadrágja pedig alig látszott ki a felső alól.Hajad szintén neked is tiszta kóc volt. Mezítláb sétáltál le a konyhába,ahol nem gondoltad volna,hogy egy új emberrel is találkozol.A fiú lassan hátrapillantott rád,majd arcán enyhe pír keletkezett.Fuyumi egyből vette az adást.

-Szia!Csak nem Shouto kis barátnője vagy?-mosolygott,miközben feléd sétált.Todoroki akkor felállt a székről és melléd állt.Rajtad végigpillantva megszólalt.

-Az egyik osztálytársam,a neve [T/N]-ismét végignézett rajtad,majd a lecsúszott pólódra került szeme.Azonnal megigazítottad a tőle kapott ruhaneműt,ő pedig megrázta a fejét és újra a nővére felé fordult.-Nem tudom,hogy a barátnőm-e...

Zavarban voltál.Piros arccal bámultad a fiút,miközben a lány reakcióját vártad.Remélted,nem küld haza ilyen hajnali fél kettőkor,ha már Shouto engedett ide jönni.

-Értem.Shouto megfogta már a kezed?-érdeklődött Fuyumi.A fiú szemei elkerekedtek,majd lehajtotta fejét.

-Fuyumi.Nem beszélünk erről a történetről-mondta szégyennel átitatott hanggal.

-Ugyan már!Képzeld csak,[T/N]-chan,Todoroki kisebb korában szerelmes volt egy lányba!Mindig róla áradozott és egy nap-

-Légyszive ne-

-És egy nap megfogta a kezét!Erről beszélt két hétig!Utána elkezdett megjelenni a képessége és a kislány nem fogta meg a kezét,mert tűl hidegnek tartotta.Tiszta szomorú volt Shouto,még sírt is-fejezte be egy hatalmas mosollyal az arcán.Todoroki gyilkos auráját érezni lehetett.

A fiú még mindig lehajtotta a fejét,szinte el akart tűnni,látszott rajta a kényelmetlenség.Nem tagadtad,a történet téged is enyhe vigyorra késztetett,ezért a fiú mellé lépve megragadtad jobb oldali tenyerét és megszorítottad azt.

Todoroki felkapta a fejét,meglepődöttség terült el arcán.Kezei enyhén remegtek.Igaz,tényleg jéghidegek voltak,de lehűtött jelen pillanatba.A A fiú lecsukott szemekkel mosolyogva viszonozta a szorítást.

-Azt hiszem,engem nem zavar a hideg mancsa-mondtad mézédes hangon,egy hatalmas vigyor kíséretében.

[♡]

Hajnali kettő volt.Fuyumi nem szerette volna,ha egyedül alszol,ezért átköltöztél Shouto szobájába.Mint kiderült a fiút ez eléggé zavarba hozta,érzéstelen arca volt,viszont végig apró pír virított orcáján,mielőtt lefeküdtetek volna az ágyba egymás mellé.Mindketten a plafont bámultátok.

-Todoroki-suttogtad neki,majd az oldaladra fordultál.

-Igen,[T/N]?-váltott pozíciót ő is,így láthattad gyönyörű heterokromiás szemeit,amikben mindig sikerült elveszned.Ahogy most is.Amikor észhez tértél,beszélni kezdtél.

-Odabújhatok?-kérdezted félénken,mire arcán egy halvány mosoly jelent meg.Sose láttad ennyiszer azt az átkozottul aranyos kis vigyorát egy nap alatt,ezért kicsit jobban érezted magad.

Persze,amikor bólintott és széttárta a karjait,majd magára rántva simogatni kezdte a hajad,az már egyenesen boldoggá tett.Hatalmas kezeivel tincseid között vezette végig ujjait,miközben derekadat gyengéden fogta.Fejed a mellkasán pihent,így hallottad kicsit gyors szívverését,ami egyáltalán nem hasonlított a te gyorsan zakatoló pulzusodhoz.Ahogy elöntött téged a boldogság,kicsordultak a könnyeid.A biztonságérzet,amit a fiú nyújtott,rendkívűl sokat jelentett számodra.Amikor megérezte a cseppeket az trikóján,megállt a keze,ami a hajadat cirógatta és az arcodhoz nyúlt.Tenyerét a pofidra helyezte,majd megpróbált felülni,miközben fél kézzel az ölébe húzott téged is.A mai nap már vagy ötödjére vígasztalt meg,mégis,ugyanolyan türelemmel mozgatta hüvelyujját az arccsontod környékén,ezzel letörölve a sós könnyeid.Próbáltál levegőért kapkodni,amit észre is vett,ezért engedett a szorításám,de te karjaid a nyaka köré kulcsoltad.

Tudtad,hogy meglepődött,de azért viszonozta az ölelésed és ő is köréd fonta karjait.Szipogva próbáltál megszólalni.

-Köszönöm-suttogtad a fülébe,majd kitört belőled a keserves sírás,ő pedig gyengéden simogatta a hátad.