Megtennéd értem? [Todoroki x Reader]

17.rész

Amint a lelátóra értél,csak kettőt pislogtál,majd mivel nem láttad a félig fehér,félig piros buksit,tovább kerestél.
Végignézted az összes öltözőt,majd megláttad őt.Az apját.

-Endeavour!Maga Shouto apja,igaz?-szólaltál meg.A szemei dühösen mértek végig,te pedig kínosan érezted magad.

-Igen-mondta mély és ijesztő hangon.-Te vagy az,aki teljesen hasonlít egy volt kollegámra..Szárnysegéd volt és-

-Igen,tudom.Ő volt az apám-pillantottál félre,majd egy hatalmasat sóhajtottál.

Mit csinálok?

-Csak annyit szeretnék mondani,hogy...ne használja a gyerekeit eszközökként-motyogtam el a végét.

-Tessék?Ki vagy te,hogy beleszólj az életembe?-felelt flegmán és lenézően.

Todorokit kerested.Végül a stadion egyik külső részén találtad meg,ott guggolt.Felkapta a fejét a neszeidre,majd amikor el akart menni előled,a képességeddel megszálltad és a tested felé vitted őt.

-Shouto..Nem úgy értettem..Nem hallgattál végig és..Sajnálom-néztél heterokrómiás szemeibe,majd elmosolyodott.Pontosan ebbe szerettél bele.Abba az átkozottan aranyos mosolyába,amit ritkán mutatott meg.Pont ezért volt értékes.

-Nem.Én sajnálom...Nem tudtad elmondani amit szerettél volna,úgyhogy kérlek folytasd-fogta meg arcod,mire elpirulva félrepillantottál.

-N-nem az apád képessége..Ez a..tiéd-suttogtad,mire a fiú arcán különböző érzelmeket láttál.Egy kis boldogságot,felszabultságot és megdöbbenést.Szemei bekönnyesedtek,majd halkan szipogott egyet.-S-shouto?Úristen,ne sírj!-ölelted magadhoz,ő pedig fejét a válladra hajtotta.Percekig így,egymás karjaiba álltatok,majd gyengéden eltolt magától és felemelte az állad.-Mondtam már,hogy gyönyörűek a szemeid?-mosolyogtál rá,mire ő is viszonozta.

-Az csak a te tükörképed,[T/N]-lehelte az ajkaidra az utolsó szavakat,majd megcsókolt.Kezei a derekadra csúsztak,a tieid pedig a hajába túrtak.

-Uwaaah!Bakugo és Uraraka meccse már elkezdődött!-láttál meg néhány lebegő cementdarabot a stadion felett.-Jössz,Shouto?

-P-persze,[T/N]..-motyogta,majd megfogta a kezed.Mindketten elpirulva álltattok.

Oké,minden a legnagyobb rendben van,nemde?

Erőt vettél magadon,majd elkezdted húzni.Nem láttad ugyan,de a fiú mögötted mosolyogva ment utánad,miközben az ujjaitok összekulcsolva pihentek.

-Vajon mit tervezhet Uraraka-kun?-kérdezte a kelleténél hangosabban Midoriya,majd egy hangosat köhintettél és az ég felé mutattál.

-Gondolom majd feloldja őket,Bakugonak meg a buksijára esik és az fájdalmas lesz-mondtad,miközben folyamatosan a meccsre figyeltél.Kis idő múlva úgy érezted,valaki téged néz,így egy pillanatra elvitted tekinteted a meccsről és azt vetted észre,hogy mindenki titeket,vagyis inkább összekulcsolt kezeteket nézte.Enyhén oldalba bökted Todorokit,jelezve,hogy csináljon valamit,aki csak egy ártatlan gyermeki 'hmmm?' fejjel bámult rád.Szemeiddel jelezted,hogy hahó,épp az egész osztály kíváncsi,hogy mi van köztünk.

'Megcsókolhatlak?'-tátogta,mire bólintottál.

Csukott szemhéjakkal vártad,hogy ajkaitok egymásnak simuljanak [jeez fél egykor milyen művészi az ember].A többiek egy egyhangú 'uuuuu'-val tudták le ezt,majd mindenki visszatért a meccsnézéshez,csak te érezted magad iszonyatos zavarba.Pofidat eltakartad,miközben Todoroki mellkasába fúrtad a fejed,aki megnyugtatóan simogatta a hajad.

-Tudtam,hogy ti együtt lesztek!-szólalt meg egy kisebb idő után Mina,miközben a válladat bökdöste ujjaival.

-I-igen?Én nem igazán...-motyogtad,mire a kéz ami eddig összekulcsolva volt a tiéddel,most a derekadra kúszott.-S-shouto-suttogtad alig hallhatóan,a fiú pedig csak elkezdett ujjaival dobolni a derekadon [ennek van szinonimaja amxd].