A Maffia árnyékában

20. Fejezet

A kocsiban még kellemetlenebbül éreztem magam. Mr. Becker mellém ült, és állandóan vizslatott. A parfümjének finom illata se segített többet. Fel kellett nyitnom a kocsi ablakát, hogy levegőhöz jussak. Észrevettem azt is, hogy nézi a combomat. Annyira idegesített, hogy elkezdtem a ruhám igazítani, lehúzni, minél kevesebbet lásson. Reakciómra vigyorgott. Ez a rohadék direkt csinálta. Állandóan fészkelődtem a helyemen. És ez a súlyos csönd, ami jelen volt. Valamit ki kellett találnom.

Megköszörültem a torkom. – Mr. Becker, pontosan hol is lakik a maga ügyfele?

- Miamiban.

- Maga tréfál velem. Az vagy másfél óra út. – kiáltottam el magam. Hát ez szuper... Másfél órán keresztül Mr. Becker közelségét tűrni, nagyobb büntetés volt, mint a szobámba zárva lenni egy darab kenyérrel és vízzel.

- Az az ajánlatom Miss. White, amíg megérkezünk, addig nyugodtan elmesélheti, hogy mi volt ez a délutáni kis akció.

- Semmi.

- Semmi? – felhúzta a szemöldökét. – Én úgy látom, hogy attól azért több volt.

Nem szóltam semmit. Befordultam az ablak felé, a kezem összekulcsoltam. Eszembe juttatta, hogy miért történt mind ez. Eldöntöttem nem beszélek hozzá.
A nap már lemenőben volt. A horizont tűznarancs, rózsaszín színben ragyogott a nap utolsó sugaraitól. Az ég kissé felhős volt.

- Érdekes –gondoltam- az ég tökéletesen idézi a hangulatom.
Az emberek békésen sétálgattak az utcákon, gyerekek bicikliztek a járdán. Idősek kiültek egy kávézóban, valószínű a régmúltat idézik fel emlékeikben.

- Hallgatom. – Mr. Becker hangja szakította félbe gondolataimat. – Csak a büntetés miatt akart ilyen gyerekes módon bosszút állni?

Hogyan képes állandóan kitalálni a gondolataimat? Nem szólok csak azért se hozzá.

- Miss. White, maga most makacs hallgatásba kezdett?

Még mindig nem szólaltam meg.

Mr. Becker felsóhajtott. – Most mihez kezdjek magával? Legszívesebben most kidobnám az autóból, de tudom, hogy Ronald számít a maga jelenlétére. De végül is szerintem odaadom magát ajándékba. Nekem úgy is csak gondot okoz.

- Ne csak azt ne! – fordultam vele szembe. – Csak annál az alaknál ne hagyjon ott. Inkább leélem az életem az utcán. Dobjon ki!

- Nem tudom Miss. White, kezd elegem lenni magából.

- Most dobjon ki. – fogtam meg a karját. – Könyörgöm.

- Nem értem magát, Ronald maga a megtestesült könyörület. – kínzott tovább – Biztos eleget tenne a maga kívánságának, persze némi visszaszolgáltatás reményében.

- Állj, álljon meg a kocsival Edgard – ordibáltam.

- Nem kell megállni a kocsival Edgard, hajtson csak tovább. – nevette el magát Mr. Becker. – Ha nem ismerném eléggé, azt gondolnám, hogy maga retteg Ronaldtól.

- Nem mondja? – kérdeztem gúnyosan. – Hogy csak úgy prostinak beálljak hozzá? Képzelje, igen, rettegek ettől.

- Megnyugodhat Miss. White – nevette magát el újra. – Nem fogom odaadni magát Ronaldnak. Óriási a maga szája, de legalább dolgozni is tud emellett.

- Ezt most vegyem dicséretnek? – Húztam fel a szemöldököm. – Érdekes, két napja még azon gondolkozott, hogy kidob, amikor magára borítottam a kávéját.

- Ugyan Miss. White, tudom, hogy azt direkt csinálta. Túl jól ismerem már. Maga nyitott könyv nekem.

- Na persze. – horkantam fel. – Akkor most találja ki, hogy mire gondolok. Tessék – szembefordultam vele és egyenesen a szemébe néztem.

Pár másodpercig fürkészett majd így szólt:

- Ez a rohadék úgysem találja, ki mire gondolok. De tény, hogy ma iszonyúan szexi ebben az ingben.

- Nem talált. – fordultam el zavaromban. Valójában pontosan erre gondoltam.

- Kate, Kate, Kate – nevetett rajtam – maga hazudott nekem az előbb.

- Mi a kedvenc időtöltésem maga szerint? – fordultam vissza.

- Mh... Ezen még nem gondolkodtam el. –töprengett. – Maga okos. ahhoz képest, hogy nagy a szája, igen visszahúzódó is tud lenni. Ráadásul megírta 5-re Tom házi dolgozatát. Szerintem a maga kedvenc időtöltése az olvasás.

- Maga meg honnan tudja ezt? – tátottam el a számat.

- Kate, nincs az a csoda, ami megihletné Tomot, hogy 5-öst írjon. Vártam, mikor kapom a bukás értesítőt. Helyette e-mailt kaptam az osztályfőnökétől, hogy az osztály legjobb irodalom dolgozata az övé lett és emiatt bukás helyett hármas év végivel illetik meg. Egyből tudtam, az csak maga lehet. Viszont tudni szeretném, eltaláltam a tippem vagy nem? Maga egy könyvmoly, igaz?

- Nem.

- Maga megint hazudik. – nevette el magát. – Tudta, hogy mindig fintorog, amikor hazudik?

- Kapja be.

- Azt hiszem, ezt már egyszer megbeszéltük.

Felmutattam a középső ujjam neki, mire elkapta a csuklómat és bekapta az ujjam. Eltátottam a szám. Megfogta a derekam és közelebb húzott magához. Smaragdzöld szemei tüzet hánytak. Végig simított lassan a karomon, majd a combomon.

- Kate, vegyél levegőt. – suttogta rekedten. Észre se vettem, hogy elfelejtettem. – Isteni ma is az illatod. – mondta, miközben még közelebb húzott magához. – És ez a ruha, teljesen kikészít.

Nyakamra hajtotta a fejét. Be kellett csuknom a szemem. Azt éreztem, mindjárt szétrobbanok belülről. Borostás arcával kezdte cirógatni majd csókolgatni a nyakam. A két kezével megfogta a fenekem és az ölébe ültetett. Éreztem, hogy ő is annyira kíván engem, mint én őt. Nyögtem egyet, öntudatomon kívül. Egyre feljebb csókolgatott, míg eljutott az állam vonaláig. A fülemhez hajolt és halkan suttogott.

- Tudtam, hogy kívánsz engem. – Gúnyosan nevetett egyet, elhajolt tőlem, majd visszaültetett az eredeti helyemre. Hírtelen azt sem tudtam, hol vagyok. Edgard hangja térített csak vissza a valóságba.

- Megérkeztünk.