A Maffia árnyékában

35. Fejezet

Mindenki minket nézett. A hangos zenét felváltotta a néma csend. Az adrenalintól zúgott a fülem. Mr. Becker megfogta a karom, majd felrángatott a szobámba, miközben mondogatta, hogy semmi sem történt, folytatódjon a buli. Semmi... Na persze...

Amikor felértünk szobámba, bevágta az ajtót és üvöltözni kezdett velem:

- Miss. White, ezt hogy képzelte? Hogy vághatta be a vízbe az egyik legfontosabb ügyfelem lányát?

- Hiszen mindenki látta, hogy Scarlett rontott nekem, mégis mit tehettem volna? Hagytam volna, hogy kitépje az összes hajam?

- Miss. White, ezt akkor sem tehette volna meg. Maga miatt lehet egy fontos üzlet ugrott.

- Fontos üzlet! – remegett a hangom. – Az nem számít, hogy az épségem volt kockáztatva! Csak a maga idióta, hülye ügyfelei!

- Nem érdekel a problémája Miss. White, azonnal lemegy és bocsánatot kér Scarlettől és az apjától!

- Inkább dobjon a cápák közé!

- Miss. White – dühtől villogott Mr. Becker zöld szeme. – Most elindul! Nyomás!

- Nem!

- Kérjen bocsánatot!

- Nem fogok! Soha többé nem hunyászkodom meg előtte. Az a nő tönkretette a gimis éveim.

- Nem érdekel, hogy mi történt köztetek, de nem is érdekel. Nyomás bocsánatot kérni! – Mr. Becker megragadta a karom, de én gyorsan kiszabadítottam.

Berohantam a fürdőszobába és bezártam az ajtót. Mr. Becker üvöltözött és próbálta betörni az ajtót. Mielőtt sikerült volna neki, Edgar hangjára lettem figyelmes:

- Uram, Charlie indulni készül lányával haza.

- A szentségit! Zárja Miss. White-ra az ajtót. Nem kaphat semmit vízen és száraz kenyéren kívül. Nem jöhet ki a szobájából, ha meglátom, elverem az egész házon. Nagy csapódást hallatszott.

- Edgar még itt van? – kérdeztem halkan.

- Igen kisasszony.

- Most már kijöhetek?

- Igen kisasszony.

Kinyitottam az ajtót és ágyamra roskadtam.

- Ugye tudja a kisasszony, hogy Mr. Becker, nem fog egy hamar engedni.

- Nagyobb kínzás lenne Scarlettől bocsánatot kérni. Maga szerint, rosszul cselekedtem?

- Attól függ, a szíve mit diktál – elindult az ajtó felé. – És kisasszony, szép volt. – Edgar rám zárta az ajtót.

Végre sikerült kiállnom magamért. Scarlett többé nem tud uralkodni rajtam. Nem érdekel, hogy Mr. Beckerrel mi van. Ezért megéri vállalni a büntetést. Eleget bántott az évek alatt, eleget alázkodtam meg előtte, betelt a pohár. Mr. Beckernek fogalma sincs, hogy mit tett velem Scarlett, de nem is kell tudnia. Ez az én harcom nem másé.

Sokáig szólt a zene. Nagy nehezen mégis sikerült elaludnom.

Reggel az ajtóm dörömbölésére keltem. Mr. Becker kinyitotta az ajtót belépett a szobába és elém vágott egy mobilt.

- Most felhívja azt a számot és bocsánatot kér.

- Jó reggelt Mr. Becker magának is.

- Most! – Üvöltötte.

- Mr. Becker, ha ezért keltett fel... - ásítottam egyet. – akkor nyugodtan ki is léphet azon az ajtón.

- Miss. White, utoljára mondom!

- Nem.

- Tönkreteszem az életét, ha nem kér bocsánatot.

- Ennél jobban már nem lehet tönkretenni. – mosolyodtam el. – Nyomos okom... vagyis okaim vannak arra, miért ne hunyászkodjak meg azelőtt a ribi előtt.

- Hát jó Miss. White – szólt dühösen Mr. Becker. – Felejtse el, hogy valaha is visszakapja a házát és azt is, hogy valaha egyetemre mehet. – Azzal rám csapta az ajtót.