A Maffia árnyékában

11. Fejezet

- És pedig?- kérdeztem leereszkedőn, de a kezem nem akarta abbahagyni közben a remegést, a pad alatt rejtegettem, nehogy meglássa Mr. Becker.

Mr. Becker felállt a helyéről és elkezdett az irodában járkálni. Meglazította szürke nyakkendőjét és feltűrte passzos inge ujját. Baromi jól nézett ki. Barna haja egy kissé kócos lett, miután beletúrt, de ettől csak még vonzóbb. Fehér inge kiemelte széles, izmos hátát. Alkarján kidudorodott az érhálózat, ami még férfiasabbá tette. A látványától kiszáradt a szám, nyelnem kellett egyet. Gondolataimat szavai szakították félbe:

- Ideköltözik három hónapra és itt fog lakni. Emellett nekem fog dolgozni, vezeti a könyvelést és elvégez minden munkát, amit kiszabok önre. Más választása nem lehet, ha nem fogadja el, elveszem a házat az édesapjától, kirúgatom a munkahelyéről őt és teszek róla, hogy az egész életük romba dőljön. Mehetnek a rendőrséghez is nyugodtan, az is az én kezembe van, ahogy a bíróság és az egész város. Ha elfogadja az ajánlatom, akkor biztosítok édesapjának egy sokkal jobban fizető állást, a házat megtarthatja és a tartozást is eltörlöm. Véleményfejtésére nem vagyok kíváncsi. Csak annyit akarok tudni, igen vagy nem? – a kérdésnél odajött elém, rátette kezeit a székem karfájára és közel hajolt hozzám. Közel volt az arca az enyémhez. Próbáltam hátrahúzódni, persze sikertelenül. Éreztem parfümje illatát, amitől kissé elkábultam.

Hirtelen nem tudtam, mit feleljek. Ami azt illeti vonzó ajánlatnak tűnt, annak ellenére, hogy az imént rabolt el. Egyetlen nagy bökkenő volt, ő maga. Nem akarok vele egy légtérben lenni. És az hogy minden nap látnom kell, félelemmel töltött el. De apuért meg kell tennem, sajnos tisztába vagyok vele, mekkora befolyása van Mr. Beckernek a városban. És sajnos nem csak a városban. Legutóbbi hírek szerint már Florida is az ő kezébe került.

- Igen vagy nem? – kérdezte ismét Mr. Becker még közelebb hajolva. Borzas haja már a homlokomat csiklandozta.

- Igen. – feleltem a számat beharapva.

- Remek. – felegyenesedett és leült az íróasztala mögé. Végre megszabadultam nyomasztó közelségétől.

- Szerződés itt van. - Előhúzott egy lapot a fiókból. - Jobb alsó sarokban írja alá.
- Maga előre megszervezte az egészet? – húztam fel a szemöldököm – Hogy-hogy máris itt van egy kész szerződés előttem?

- Nem magának szántam, de végül is kapóra jött, megkímélt a keresgéléstől. Na, írja alá! – bökött a papírra.

Aláírtam, nem tehettem mást. Legszívesebben beleszúrtam azt a tollat Mr. Beckerbe. Nem bírom elviselni azt az önelégült pillantását. Nagyon is tisztában volt vele, hogy apa miatt nem fogom visszautasítani.

- És most – ránézett a lapra- Katherin...

- Csak Kate - válaszoltam gyorsan. Utálom, ha a teljes nevemen szólítanak.

- Kate – kezdi újra Mr. Becker – Alicia a szobalány megmutatja a szobád. A ruháid, egyéb cuccaid úton vannak már, talán már meg is érkeztek. Édesapádat felhívhatod, amikor csak akarod. De, hangsúlyozom, semmi körülmények között nem szökhetsz meg, és nem mehetsz el se a barátaidhoz, se az apádhoz, csak az iskolába mész, onnan egyenesen ide térsz vissza.

Szóhoz se tudtam jutni. Kopogtattak az ajtón és egy szobalány belépett.

- Alicia, mutassa meg kérem Miss. White szobáját.

- Mr. Becker, már haza se mehetek? – kérdeztem meglepődve.

- Miss White aláírta a szerződést, amiben benne áll, aláírás után azonnal munkába kell állnia.

- De...

- Alicia, kísérje ki kérem Miss. white-t.

Megszeppenve hagytam ott az irodát és Mr. Beckert. Ez az egész hihetetlen. Nehezen fogtam fel Alicia csacsogását. Igyekeztem rá összpontosítani. Szép, magas, karcsú alakú. Barna haja loknikba van csavarva, ami kiemeli szép szív alakú arcát.

- Maga el sem tudja képzelni milyen mázlista. – Erőteljes akcentussal beszélt. – Fantasztikus ebben a házban élni. Majd maga is hozzászokik. A szakácsunk istenien főz, és ha szól neki, akármit elkészít. De haragszik a séf a gyorséttermi kajára. Thomas úrfi gyakran kikészíti a rendeléseivel. Pizza, hamburger, sült krumpli, a séf szerint az ördög hozta létre- itt elnevette magát. - Nézze asszonyom, meg is érkeztünk, Mr. Becker ezt a szobát jelölte ki magácskának. Mondanom sem kell ez itten a legszebb szoba. A kilátás itt a legszebb. A motyója már itten van a szobában, ha tetszik szólni, én majd kipakolhatok.

- Nem, köszönöm Alicia, majd én kipakolok.

- Rendben asszonyom, ha kell valami, hívjon a telefonon, üsse be a 12 –es számot és már itt is vagyok.

- Köszönöm Alicia, úgy lesz.

Magamra hagyott. Tényleg gyönyörű ez a szoba. Halvány barackszínű a fal, rajta van egy gyönyörű festmény. Virágmezőt ábrázol. Valahol én már láttam ezt a festményt, de hol?
Ajtóval szemben áll egy óriási franciaágy. Szép fehér csipkés ágyterítő fedi, aminek szegélye olyan színű, mint a fal maga. Sötétbarna a parketta és a szekrények is. Az ajtó mellett van egy komód, rajta meg egy óriási plazma tv. A szoba négy sarkában óriási zöld fikuszok állnak, amik majd kicsattannak az egészségtől. A szoba egyik „fala" végig üvegből áll. Középen van az üvegajtó, amin keresztül kijuthatunk az erkélyre. Az erkély a távoli kék óceánra néz. Az üveget szép fehér földig érő átlátszó függöny fedi. Rengeteg fény jut be a szobába, ami barátságossá teszi a környezetet. A komód mellett van egy másik ajtó. Furdalt a kíváncsiság, úgyhogy kinyitottam. Vanília illat csapott meg. Az ajtóval szemben két sarokban van egy fürdőkád és egy zuhanyzó. Emellett egy vécé és mosdókagyló. Kinyitottam a hatalmas fehér szekrényt. Tele van mindenféle samponnal, sminkkel, tusfürdővel és minden egyébbel, amire egy nőnek szüksége van. Mintha csak a fogadásomra készültek volna. Mosdóhoz mentem. Belenéztem a felette lévő tükörbe és megriasztott, amit láttam.
Egykócos, beesett arcú, sápadt, kitágult szemű, riadt lány nézett vissza rám.

- Üdv az új életedbe Kate. – fújtam ki a levegőt.