A Maffia árnyékában

44. Fejezet

- Hol vagyok? – kérdeztem, ahogy kezdtem magamhoz térni. Kissé még homályos volt a látásom, a fejem hasogatott.

- Nálam drágám a pincében. – Danial hangjára lettem figyelmes.

- Miért nem enged el? Nincs semmi közöm magához.

- Tudom, de máshoz van.

- Ha Mr. Beckerre gondol...

- Igen, pontosan rá.

- Ő vele már megszakadt a kapcsolatom, már rég nem foglalkozik velem.

- De édes, hogy védi – nevetett fel Danial mögöttem. – Ne kamuzz cicám, láttam az embereit a házad körül. Pontban este és reggel hétkor váltják egymást. De megnyugodhatsz, megszabadítottalak téged tőlük.

- Kérem, engedjen el – sírtam el magam. A kezeim és a lábaim le voltak kötve. A pánik teljesen eluralkodott rajtam.

- Majd elengedlek, ha a lovagod ideért. Addig is mesélj csak, milyen információid vannak a Becker család vagyonáról.

- Semmi Uram, én csak a régi könyvelést vezettem.

- Hazudsz! – csapott hírtelen a combomra. A hírtelen mozdulattól sikoltottam. Daniel pont ezt a reakciót várta, felnevetett. – Mindegy is, úgyis kiszedem a barátodból. Tiffany a tiéd. Danial nevetve sétált ki a helységből.

- Tiffany segíts, kérlek.

- Rendben – elém állt és lekevert egy nagy pofont. – Ezt Jackért kaptad. Ő az enyém volt, nem megmondtam neked, hogy szálljál le róla!? – újabb pofon. - Pont egy ilyen kis csitriért, mint te dobott ki... - köpött egyet.

- Tiffany, kérlek ne. Nemcsak téged használt ki, hanem engem is.

- Igazán? Csak nem talált magának mást? Áhh... már értem. Szóval ezért kerültél újra haza. Már úgyis mindegy... Gyűlöllek téged. – újabb pofon.

- Tiffany... édesapád és Jack is keres. – szipogtam.

- Az apám? – nevetett. – Ő egy senkiházi. Eltiltott Jacktől, nem volt nyugtom tőle. Egyik hétköznap este futottam össze Danial-el egy bárban. Beszédbe elegyedtünk és ekkor tudtam meg, hogy egy az ellenségünk, így hozzászegődtem.

- Nem édesapádnak küldted az információkat?

- Az apámnak? – nézett rám megvetően. – Még az kellett volna. Dania-lel találkozgattam és neki adtam át az infókat. Tudni akart mindent rólatok és igen felnevetett, amikor meglátott téged a képeken. – nevetett fel Tiffany. – Elmondta, hogy mit tett veled pár éve. Ugyanazt, mint a többi lánnyal. Elmondta, hogyan erőszakolt meg.

- Kérlek ne...- becsuktam a szemem. Előtörtek az emlékek.

- És amikor nem engedelmeskedtél még szer hatása alatt sem, végigverte a hátad egy vasrúddal. Mindig is érdekelt, hogy szerezted azt a heget, de sose hittem volna, hogy még élvezni is fogom más szájából a sztorit. Egyáltalán tudod, hogy-hogy szökött meg Danial?

- Nem.

- Nem? Érdekes nem avatott be Jack?

- Azt sem tudtam, hogy megszökött.

- Nocsak, nocsak, mik nem vannak. Akkor kénytelen leszek én elmondani. Danialnek én segítettem. Mivel ismert a testőr, így könnyen bejutottam. A testőr le lett fizetve, mikor átadtam a pénzt, már ott sem volt. Danialt kiszabadítottam. Tovább folytattam az infó átadást, de a szakítás nem volt tervben. Danielnek briliáns ötlete támadt. Nem kellett hazamennem, egyszerűen nála maradtam. Mivel a telefonom a villában hagytam, tudtam, hogy apám Jacken fogja keresni. Bármit megtenne azért, hogy bosszút álljon rajtuk. Mai napig nem heverte ki, hogy John Becker elvette tőle a nejét. Nézzenek oda, elterelted a figyelmem. Most pedig visszatérek hozzád.

Tiffany fogott egy rudat az asztalról és elindult felém. Azzal kezdett püfölni. Arra odafigyelt, hogy az arcom ne bántsa. A karjaim és a hátam nagyon fájt. Ájulás szélén voltam, amikor meghallottam egy hangot.

- Elég, hagyd békén – szólalt meg Danial. Nem verheted halálra, még szükségünk van rá.

A rúd csörömpöléssel esett a földre, majd hallottam, ahogy elhaladnak mögöttem és becsapják az ajtót. Egyedül maradtam.