A Maffia árnyékában

18. Fejezet

A fejem még jobban zúgott. Nemigen voltam képes ezek után Aliciával beszélgetni, annyira megdöbbentet a tény. Alicia észre sem vette a változást rajtam, ugyanolyan vidámsággal csacsogott tovább. Ebéd után visszatértünk a villába. Felmentem a szobámba és bezárkóztam, kulcsra tettem a zárat, nem akartam, hogy bárki is zavarjon.
Idegesen járkáltam fel alá a kis helységben.
Aliciával Mr. Becker már lefeküdt. És nem is egyszer. De nem érdekel, hiszen ez az ő dolguk. Mit érdekel engem, hogy Mr. Becker, kivel gyűri a lepedőjét. Semmi közöm hozzá. Hiszen ott van neki Tiffany is, mint alkalmi kapcsolat. Ő is bomba jól néz ki, mint Alicia. de miért is lepődök meg ezen? Hiszen csak rá kell nézni Mr. beckerre. Le se tagadhatja a családját.

- Kisasszony – kopogott Alicia az ajtón – az úr keresi magácskát.

- Köszönöm. – csak ennyit voltam képes kiejteni a számon.

Kinyitottam a szekrényajtómat és kivettem a pénzt, amit a bankba szántam. Úgy döntöttem, ha már nem kell fizetnem semmiért, legalább kisegíthetek valakit a szorult helyzetből. Összeszedtem magam, majd határozottan elindultam az iroda felé. Nem kopogtam, hanem az egyik őr azonnal kinyitotta az iroda ajtaját.

Mr. Becker felhúzta szemöldökét, amikor meglátott.

- Maga készül valamire – nézett rám átható tekintettel.

- Peter Jackson mennyivel tartozik még magának? – kérdeztem egyszerűen.

- Magának ahhoz mi köze?

- Mennyivel tartozik?

- Nem mondom meg.

- Ha nem akkor nem. Itt van 1000 dollár. Tessék, most már szálljon le róla. - odadobtam az asztalára a pénzt, majd keresztbe fontam a karjaim és makacsul belenéztem azokba a zöld szemekbe.

Mr. Becker még jobban felhúzta szemöldökét.

- Nem fogom elfogadni a pénzét Miss. White. Peter Jackson magának köszönheti a bajt. Miért kért annyi pénzt, amennyit nem képes időben visszafizetni.

- De én kiváltom őt. Nem érdekel, csak szálljanak le róla. Ma is az utcán meglátta a maga „gorilláit" és futásnak eredt. Állandóan retteg, mikor fog érte menni a „csendőrség", hogy újra megverje.

- Azt elfelejtette Miss. White, hogy maga miatt nem lett rendesen elverve.

- Kapja be.

- Magának bármit, de úgy tudom magának ilyen nincs.

- Fogadja el a pénzt.

- Nem – felelte határozottan.

- De – emeltem fel a hangom.

- Miss. White napestig játszhatjuk ezt a macska egér játékot, de maga is érzi, hogy ez nagyon gyerekes viselkedés.

- Addig nem hagyom abba, amíg el nem fogadja. Pete majd nekem visszaadja a tartozást. Én nem verem meg ezért.

- Azt a verést megérdemelte volna. Aki nem tud időben fizetni, azt valamivel fizetésre kell bírni. Így sose kerül vissza hozzám a pénzem.

- Mintha nem lenne így is elég pénze – horkantam fel.

- Ebben egyet kell értenem Miss. White, nincs elég pénzem. Ami van, azt magára kell költenem.

- Ezt maga választotta nem én.

- Maga apja tehet erről a helyzetről.

- Az egyetlen, aki erről tehet, az az a seggfej, aki épp itt ül velem szemben. – Mérgemben nagyot csaptam az asztalra.

- Miss. White, most fejezze be. Esküszöm, hogy nem állok jót magamért, ha nem hagyja abba. – Mr. Becker szeme vészesen villogni kezdett.

- Maga meg az apám ócsárolgatását fejezze be. Azt hiszi, mert gazdag, mindent megtehet? Csak úgy elszakíthat egy lányt az életétől?

- Most úgy csinál, mintha rosszul bánnék magával – felállt és dühösen felém indult.

- Mert mi mást tehettem volna? – Magas termete miatt hátra kellett döntenem a fejem, hogy lássam önelégült arcát. Ma világoskék inget viselt, természetesen ez is jól állt neki. Haja borzas volt, arca frissen borotvált. Ahogy közeledett megcsapott a szokásos parfümjének illata.

- Mondjuk, nem fogadja el az ajánlatot.

- Ja, aztán majd nézzem végig, ahogy elveszi maga a házat a fejünk fölül? Mégis mit képzel maga?

- Azt képzelem, hogy az apja nem gondolt a lányára, amikor elfogadta a pénzt.

Mr. Becker elég közel jött hozzám, így amikor kiejtette a szavakat a száján, lekevertem egy hatalmas pofont neki. Hírtelen néma csöndbe borult az iroda, még a madarak csiripelését sem lehetett behallani a nyitott ablakon át. Mr. Becker először lefagyott, kicsit megijedtem a pillantásától és ösztönösen hátráltam egy lépést. Ezután csak annyit vettem észre hogy felkapott a hátára.

- Tegyen le, mit csinál – kapálóztam, de reménytelenül. Nem bírtam elszabadulni. Karjai erősek voltak, esélyem sem volt ellene.

- Most Miss. White megbüntetem.

- Nem, ezt nem teheti, maga szadista. Azt a pofont megérdemelte, és ha tehetném, most itt helybe újra pofon verném. AU – nagy csattanást éreztem a fenekemen.

- Ezt a szemtelenségért kapta. Most megtanulja, hogy velem nem szórakozhat. – Távozott velem az irodából, egyenesen az emeletre a szobám felé vette az irányt. Tom arcán kérdések tömkelege jelent meg, amikor meglátta a jelenetet. Ezután eldöntötte, hogy inkább nevet az egészen és vigyorogva nézett utánunk a nappaliból. Mr. becker bevitt a szobámba és rádobott az ágyra, mire felkászálódhattam volna már kívülről rám is zárta az ajtót. Próbáltam kinyitni, de esélyem sem volt.

Még hallottam Mr. Beckert az ajtónál.

- Edgard, álljon, Miss. White ajtaja előtt. Nem hagyhatja el a szobáját. Nem kaphat mást csak száraz kenyeret és vizet. Alicia remélem maga is hallotta. Ha megtudom, hogy mást kap, maguk sem járnak jobban.

- De nagysága – szólalt meg Alicia – ma van az a parti uraságodnak.

- A szentségit – káromkodta el magát – akkor majd a parti után folytatódik a büntetése.

Hallottam még, hogy kiabált a másik őrrel, utána minden elnémult.