A Maffia árnyékában

36. Fejezet

- Jó reggelt kisasszony. – ébresztett fel Alicia másnap reggel. Egyen pár falatot. – tolta elém a tálcát.
- Köszönöm, de nem kérek.
- Pedig Moris finom reggelit készített magácskának.
- Tudtommal csak kenyeret és vizet kaphatok.
- Igen, így volt. De láttam, hogy egész nap hozzá sem nyúlt és szóltam Mr. Beckernek. Az uraság meg mondotta, hogy adjak rendes ételt.
- Köszönöm, de akkor sem eszem.
- Kisasszony, ezt nem mondhatja komolyan.
- De mondom, és így is lesz. Köszönöm, Alicia, elmehetsz.

Ahogy kikeltem az ágyamból, megszédültem és lezuhantam a földre. De amilyen hamar jött, olyan hamar el is múlt. Lefürödtem, és elkészültem. Mikor kinyitottam az ajtót Mr. Becker dühös tekintetével találtam szembe magam.
- Miss. White, azonnal menjen enni. Nem éheztetheti magát.
- Magának is jó reggelt. Nem, úgy döntöttem diétázom. Végül is ezt szabta ki rám eredetileg.
- Ne szórakozzon velem. Ne legyen gyerekes. Ha maga nem hajlandó enni, én fogom magába tuszkolni.
- Köszönöm, de nem.
Mr. Becker hírtelen felkapott a vállára, próbáltam szabadulni, de semmi esélyem sem volt. Nagyon gyenge voltam.
A nappaliba ledobott a kanapéra. Felpattantam, hogy leordibálom, mikor egy hang megszólalt mögöttem:
- Szia, Kate.
- Jenny- odarohantam hozzá és megöleltem. – Hát te, mit keresel itt?
- Mr. Becker tegnap áthívott, hogy beszélgessek el vele, de csak ma engedte meg, hogy találkozzunk – mosolyodott el.
- De ez mi? – fordultam volna Mr. Becker felé. Ő már nem volt a szobában.
Jennyvel bementünk az ebédlőbe, ahol Moris villásreggelije fogadott minket.
- Miért hívott beszélgetni Mr. Becker?
- Ezt ne itt Kate. – intett le Jenny. – Na de, kíváncsi vagy mi történt eddig a külvilágba?
- Naná! Hogy van apa?
- Remekül van. Annyi pénzt sikerült, összegyűjtenie, hogy a tartozásait sikerült kifizetnie a nagyszüleidnek. Most már tesz félre neked.
- Hát ez remek. És Alannel mi a helyzet?

- Semmi sincs vele. – nézett rám szomorúan Jenny. – Csak annyi, hogy az a szemét összejött azzal a ribanc Rebecával. – sírta el magát.
- Oh Jenny, úgy sajnálom. – rohantam megölelni.
- És tudod, mi a legrosszabb? Úgy összevesztünk, hogy már egy hete nem beszélünk egymással. Neki nem számítanak az érzéseim.
- Elmondtad neki, hogy mit érzel iránta?
- Nem, dehogy, csak nem számít neki, hogy gyűlölöm Rebecát.
- Nem gondolod, hogy talán a bosszantásod miatt van vele együtt? Úgy emlékszem, még ő mondta valamikor, hogy nem dobja el az agyát attól a lánytól.
- Látod mi lett ennek a vége – szipogott Jenny. – Sose voltam fontos neki, és nem is leszek az.
- Ez nem igaz. – jelentettem ki határozottan.
- Pedig ezt mondta nekem. Ha láttad volna azt a haragot a szemében. – sírta el magát újra
- nyugodj meg Jenny. Alan idővel be fogja látni a hibáját.
- Kate, te ezt nem érted. Ez nem csak egy veszekedés volt a sok közül. Itt... Itt valami elszakadt köztünk.

A délelőtt folyamán sikerült, megnyugtatnom Jennyt. Délután még nevettük is. Épp magazint olvasgattam a szobámban, Jenny pedig neki esett a smink készletemnek.
- Kate, ha innen eljössz, légyszi hozd ezeket is magaddal – mutogatott a sminkes dobozok felé. – Gondolom, tisztába sem vagy azzal, hogy milyen márkákkal festegeted magad.
- Nem.
- Mindjárt gondoltam – nevetett Jenny. – Csak ez a kis sminkes doboz ér kétezer dollárt. A nagyobbakat inkább meg sem mondom.
- Jenny, most már elárulhatnád, hogy miért hívott téged Mr. Becker.
- Tegnap felhívott és közölte, hogy beszélnie kell velem, pakoljak össze néhány cuccot, mert ott alszom náluk. Nem kezdtem vitatkozni, sejtettem, hogy veled történt valami. Edgard vett, majd egyenesen ide kocsikáztunk. Itt azonnal Mr. Becker irodájába küldtek.
- Mit akart tőled megtudni Mr. Becker?
- Hát... Lényegében, mindent. Az egész életedre kíváncsi volt, de leginkább arra, hogy mi történt közted és Scarlett között.
- Hát persze... - csaptam a homlokomra. – Én mondtam neki, ha kíváncsi rá, akkor téged kérdezzen. Nem hittem volna, hogy foglalkozni fog vele.
- Hát pedig én úgy látom, nagyon is törődik veled. Szóval, mindenről kifaggatott. Kate – nézett rám Jenny - Azt hiszem, Mr. Becker, szeret téged.
- Hülyéket beszélsz Jenny – fordítottam el a fejem. – Pont engem? Na persze. Nagyon szerethet, ha az az üzlet neki fontosabb, mint én.
- Kate, nem véletlen dühöngött. Érted tette.

- Értem tette? Hogy mondhatsz ilyet Jenny?
- De el szeretném mondani neked, de nem tehetem. – állt fel a helyéről Jenny. – De ne hidd azt, hogy közömbös vagy számára. Ilyen aggodalmat eddig csak Alan szemében láttam. – Ezután magamra hagyott Jenny.

Nevetségesnek tartottam ezt a feltételezést. Hogy lennék neki fontos? Én? Másról sem beszélt, mint az üzlet fontosságáról, hogy neki mennyi nyeresége, vesztesége van... Bár tény, hogy megvédett engem, amikor kellett, de ezek is mi miatt? Mind az üzlete érdekét szolgálták. – húztam el a szám.