A Maffia árnyékában

31. Fejezet

John másnap reggel elutazott. Most már minden visszatérhetett a normál kerékvágásba. Tom le volt törve apja távozása miatt, de nekem sikerült felvidítanom nemsokára. Hálás mosollyal hagyott ott a nappaliban. Nagyon fáradt voltam, egész éjjel forgolódtam az ágyamban és gondolkodtam John szavain. - Hogyan lehetne elmondani mindezt Mr. Beckernek? Hihetetlenül félreismerte apját.
„Eszed mondhat akármit, ha a szíved mást érez." Nem szerethetem Mr. Beckert, hiszen ő szakított el az apámtól és a barátaimtól. El kell felejtenem.

Mr. Becker vacsora után behívatott az irodába. Nem vártam, amíg hellyel kínál, egyszerűen leültem vele szembe.

- Miss. White, partit fogok tartani holnap. Ápolni kell a kapcsolataimat, így elengedhetetlen időnként egy-egy parti. Azt szeretném, ha maga szervezné meg. Odaadom a meghívólistát, a többi a maga dolga.

- De Mr. Becker, a holnapot már elkértem magamnak, maga meg belement.

- Tudom Miss. White, de ez a parti elengedhetetlen az üzletem számára, maga meg két hét múlva úgyis távozik nemde?

- De, de...

- Nincs de Miss. White, megértette? – csapott idegesen az asztalra. felállt a székről és idegesen sétálgatni kezdett. – És nem akarom még egyszer részegen látni magát, megértette? És Brad túl idős magához, 29 éves férfi. Nem kellene hagynia magát újra belevinni a rosszba, mint múltkor Miamiban.

- Egy csak 10 évvel idősebb, az mit számít? Kettő, mi köze van magának, ahhoz, hogy kivel táncolok és hogyan? Három semmi olyat nem tett, amit én ne akartam volna.

- Miss. White...

- Négy – szóltam közbe – Jó lenne, ha nem avatkozna bele a magánéletembe. – álltam fel a helyemről - Én sem szólok bele abba, hogy mit hogyan csinál Tiffanyval és Aliciával, meg még ki tudja kivel. – hátat fordítottam neki és ott hagytam.

A nap további részében kerültük egymást. Nem bírtam a gondolataimat elviselni, így Tom társaságát kerestem. Sikerült felvidítania szokásos bolondozásával. Este lefekvés előtt még Mr. Becker eszembe jutott, de elhessegettem hamar, nem akartam rá gondolni. Ezután aludni tértem. Arra ébredtem, hogy valaki simogatja a hátam.

- Miss. White, ébredjen.

- Minek? – ásítottam egy nagyot.

- Megtalálták Petersont, szeretném, ha maga is velem jönne.

- Mr. Becker, hajnali három van.

- Kate ez nem kívánságműsor. Keljen fel, van öt perce. – Azzal rám csapta az ajtót.

Lassan kikászálódtam az ágyból, rendbe szedtem magam, lementem a földszintre és már indultunk is. Edgard már a kocsiban várt minket. Orlando teljesen ki volt halva ebben az időben. - Minden ép eszű ember alszik ilyenkor. De persze Mr. Becker nem várhatott reggelig.

- Miss. White, arra kérem, ne menjen annak az embernek közelébe. Szeretnék tőle ezt azt megtudni, szeretném, ha a saját fülével hallaná.

- És feltétlenül hajnal háromkor kell ezt lerendezni? – ásítottam.

- Miss. White, ez egy olyan eset, amit diszkréten kell kezelni. Nappal nagyobb esélye van, hogy kiderül a családunk problémája és annak súlyos következményei lennének.

- Miért is?

- Mi vagyunk az uralkodók a piacon egész Floridában. Egyre több a konkurencia és nem hagyhatom, hogy gyengének lássanak minket. Ha ezt megtudnák, kihasználnák ellenünk azonnal.

- Mivel is kereskedik?

- Egy gépgyártó és egy élelmiszergyártó cég vezetője vagyok.

- Ahha, szóval fegyver és drog.

- Mi?

- Jól álcázza. A Maffia már csak ilyen.

- Maga minek nevezett?

- Mr. Becker ne játssza a bolondot. Mindenki tudja, hogy valójában a maga családja mivel foglalkozik.

- Na, várjunk csak, tehát egész Florida úgy tudja, hogy a családom Maffia?

- Igen, mert ez így van.

- Hát ez jó – nevetett fel Mr. Becker. – Szóval egész Florida abban a hitben van, hogy én droggal és fegyverrel kereskedem a maffiózó családommal.

- Ne nevessen, ez így van.

- Edgard – nevetett tovább – te erről tudtál?

- Igen uram, mást sem hallani.

- Miért nem mondta eddig? – fogta a hasát a nevetéstől. – És maga ezt elhiszi Miss. White?

- Most már kezdek benne kételkedni. – bizonytalanodtam el.

- Tény, hogy vannak bizonyos kuncsaftjaim, akik álcából kötnek velem üzletet. Én védem az ő jó hírűket, cserébe én sok bevételhez jutok. És az is igaz, hogy mivel nevetséges az igazságszolgáltatás időnként önként magam simítom el a felmerülő problémákat. Mh... Most már értem, miért félnek tőlem az emberek. Ez tetszik, nem csoda, hogy nincs igazi konkurenciám. Miss. White, maga mindig csupa meglepetés. – hírtelen megfogta a kezem.

Arca elkomolyodott és a nézése tüzet árasztott. Ettől érzelem váltástól zavarva jöttem, kirántottam a kezem és az ablak felé fordultam. Nem akartam, hogy lássa, mekkora hatással van rám.

Lefékezett Edgard. Megéreztünk egy téglagyárba. Mr. Becker felvette a szokásos szenvtelen arcát és szorosan mellettem haladt, míg bementünk az épületbe. Ahogy haladtunk előre, egyre hangosabban lehetett hallani csapkodásokat. Üvöltött egy ember, amitől elkapott a félelem. Mr. Becker észrevette rajtam, így átkarolt. Karja megnyugtatóan hatott rám, de a félelem teljesen nem múlt el. A terembe belépve, megcsapott az izzadságszag. A padlót vér áztatta. Egy ember oda volt kötözve egy székhez. Az arcát nem láttam, az egyik verőember takarta el.

- Joe, ennyi elég lesz. – szólt rá Mr. Becker.

A hatalmas hústorony hátrább lépett. A pasi pólóját teljesen átitatta a vér és az izzadság. A szájából folyt a vér és a nyál keveréke, emellett arca tele volt zúzódásokkal. Fejét lassan felemelte. Dagadt szemei elidőztek rajtam, kis idő múlva szája kaján vigyorba borult, majd megszólalt:

- Nem megmondtam szépségem, hogy fogunk még találkozni?