A Maffia árnyékában

34. Fejezet

Mr. Becker a vendégek fogadásával volt elfoglalva, míg én átnéztem mindent, hogy semmiben se legyen hiány. Mr. Becker a medence közelében állítatta fel a bárpultot, kissé távolabb a dj pult foglalt helyet. Ronald a sokasággal együtt érkezett.

Utat tört felém, amint megpillantott.
- Kate, nocsak milyen csinos ma is. – ölelt meg.
- Köszönöm Ronald.
- Kénytelen leszek felkérni táncolni magát az est folyamán. Nem hagyhatom, hogy egy ilyen virágszál hervadozzon. Ugye azóta nem zaklatták, azok az emberek, akikkel Miamiban futott össze?
- Nem, miért kérdezi?
- Attól tartok nem véletlen jártak arra. Azt gyanítom valaki felbérelte őket. Mostanában egyre többet látni őket a házam közelében. Attól tartok, hogy nem csak engem figyelnek. Szóltam Jacknek, jobb lesz, ha odafigyel. Magát is szeretném óvva inteni, sose lehet tudni, mikor fut velük össze az ember.
- Köszönöm, hogy szólt.
- Magácskának bármikor. Áhh ott van az egyik régi barátom. Bocsásson meg, de muszáj beszélnem vele. – kezet csókolt, majd ott hagyott.

Mélyen a gondolataimba merültem, mialatt raktam ki a poharakat az asztalra.
Hogy lehet, hogy figyelnek? Azóta nem láttam ezeket az embereket. Miért nem szólt nekem erről Mr. Becker?
- Nocsak, nocsak, kit látnak szemeim. – dermedtem meg a hangtól, amit úgy szerettem volna elfelejteni. – Nem kellene ilyen ruhában mutogatnod a ronda csülkeidet. – nevetett ördögien.
- Neked is szia Scarlett. – fordultam felé.
- Hogy tetszett a múltkori zuhany? – vigyorodott el. – Ha gondolod, az est folyamán megismételhetnénk. Scarlett ma egy rózsaszín nagyon kivágott koktélruhát viselt. Magas sarkúja még jobban kiemelte hosszú alakját. Sötét szeme vészesen csillogott, arcán megjelent a gonosz mosoly.

Egy szó nélkül otthagytam. Düh lett úrrá rajtam. Mit keres ez itt? Örültem, hogy végre megszabadulhattam tőle, erre betoppan újra az életembe. A kérdés, itt is mer-e terrorizálni, vagy nem?

Hamar elfeledkeztem Scarlettről miután, Ronald és Tom is megtáncoltatott. Kezdtem elfeledkezni a problémáimról. Viszont gyakran vettem észre, hogy Mr. Becker a szemét rajtam legelteti. Az este alatt végig éreztem tüzes tekintetét. Igyekeztem nem törődni vele. Beszélgettem a többi vendéggel is, és igyekeztem jó képet vágni azokhoz is, akiktől a frász kerülgetett.

Ronald magához hívott majd, bemutatott barátjának:

- Charlie, bemutatom a gyönyörű Kate White-ot. Jack titkárnője jelenleg. Ügyes, szorgalmas.

- És nem elsősorban csinos is. – kacsintott rám Charlie. – Tudod, a lányom egy idős lehet veled. Ott táncol, látod? Scarlett lányom anyjától örökölte szépségét. Ismered őt?

- Igen – igyekeztem nem fintorogni. Az arcizmaim alig akartak engedelmeskedni.

- Úgy látom, nagyon jól kijön Jackkel. – nevetett Charlie.

A korábbi dühöm visszatért. Hogy lehet ilyen Mr. Becker? Bedől Scarlett olcsó trükkjeinek. Hát Gratulálok hozzá. Dühösen és csalódottan ültem le az egyik sarokba. Nem bírtam ki, hogy ne nézzem őket. Éppen táncoltak és valamiről beszélgettek. Scarlett dobálta a haját és hátradobta a fejét, amikor nevetett. Én fogtam egy koktélt és iszogattam dühömben. Scarlett kezét Mr. Becker nyaka köré fonta, közel hajolt hozzá, úgy hogy mindene kilátszott. És ekkor...

Mr. Becker lerántotta Scarlett kezét, hátrább lépett és mondott neki valamit. Aztán körbenézett, míg pár másodperc múlva a tekintete megállapodott rajtam. Elindult felém határozott léptekkel. Nem bírtam ki, hogy ne küldjek egy diadalittas mosolyt Scarlett felé. Dühtől elvörösödve indult apja felé.

- Miss. White, maga most jön velem táncolni. – ragadta meg a karom Mr. Becker.

Mire észbe kaphattam volna már a karjaiban táncoltam. Fantasztikusan táncolt, mintha csak vele született volna. Nem mertem felnézni rá. Hagytam, hogy a parfümének ismerős illata átjárjon. Éreztem, ahogy a testem egyre jobban ellazult karjaiban. Nem beszéltünk egész tánc alatt, nem kellettek szavak, nem is lehetett megfogalmazni, hogy akkor mi játszódott le bennünk. Végül mégiscsak felnéztem. Gyönyörű zöld szemei csillogtak. Tekintetében rajongás tükröződött. Egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám.

- Hé Jack, gyere, nézd meg az új porschém. – ragadta meg Mr. Becker karját egyik részeg barátja.

Hírtelen elszállt a varázs. Gyorsan kimentettem magam és elindultam a fürdőszoba felé. Mi volt ez az előbb?

- Mi volt ez az előbb? – vízhangoztatta gondolataimat Scarlett a mosdóban. – Te még is kinek képzeled magad, hogy megint elveszed az új udvarlómat.

Az előbbi zavaromat a düh vette át.

- A te új udvarlód? – hisztérikusan nevettem. – Mr. Becker senkinek nem udvarol, tudnád, ha ismernéd.

- Ezt te mégis honnan tudnád? – ökölbe szorította tenyereit. – Te csak egy kövér, rusnya senki vagy.

- Mh.. érdekes, úgy csinálsz, mintha te laknál itt fél éve, és nem én. – fordultam a kijárat fele. – Ja és még valami... akkor se nyúlna hozzád Mr. Becker, ha te lennél az utolsó nőnemű lény a földön.

Visszaindultam a medence felé, amikor ordibálást hallottam. Tom barátaival figyelmeztettek a veszélyre. Ösztönösen cselekedtem. Megéreztem a kezeket a vállamon, gyors mozdulattal megfogtam a karokat, pörgettem egyet magamon, aztán a támadómat belevágtam erőből a vízbe. Scarlett vizet köpve jött fel a medence mélyéről.

Dühömben üvöltözni kezdtem vele.

- Soha többé nem hagyom, hogy terrorizálj! Ha még egyszer bántani mersz, esküszöm az lesz az utolsó órád ezen a világon, megértetted te Ribanc!?